Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 3. kedd (112. szám) - A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1967 dolgokat, amelyek képviselőtársam részéről ilyen értelemben elhangzottak, nem kívánom megismételni, de hasonlóképpen látom én is. És akkor nézzük azt a részét, amivel in kább problémák vannak, már csak azért is, mert bízom abban, hogy a konstruktivitás gyakorlatilag magában hordozza annak a lehetőségét is, hogy akár módosító javaslatok befogadásán keresztül el lehessen jutni odáig, hogy egy még jobb helyzetkép tárulkozzon elénk, és gyakorlatilag el lehessen jutni arra a pontra, hogy az ellenzék oldaláról minél több irányból támogatást nyerhessen a törvényjavaslat. A rendvédelmi életpályát érintően nem voltak kétségeink a tekintetben, hogy milyen viszonyulásunk legyen. A Mag yar Szocialista Párt, gyakorlatilag egy jó fél esztendővel ezelőtt nem véletlenszerűen támogatta azokat az intézkedéseket, amelyek legkiváltképp az anyagi megbecsülés vonatkozásában tükröződtek vissza. Viszont vannak olyan beltartalmi dolgok, amelyek a köz vetlen teher, vagyis a kötelezettségek növekedését érintően bennünk kérdőjeleket ébresztenek. Ezekre szeretném államtitkár úr figyelmét felhívni, és ha lehet, akkor elgondolkodtatni. Itt idézem be a 2011. évi munka törvénykönyvét. Akkor, annak a munkatörvé nykönyvnek a tárgyalásánál a Parlament falai között az ellenzék részéről 708 módosító indítványt nyújtottunk be. Maga a Magyar Szocialista Párt 500 feletti módosító indítványt nyújtott be. Ezt azért mondom, mert nyilván van valamifajta szinkronitás a Hszt. , a Mt., tehát a jogviszonyokat érintő foglalkoztatási formák között. És akkor is látható volt, hogy a munka törvénykönyvének a szabályozása, amit életre hívnak, az egy torzó, az minden bizonnyal néhány esztendő elteltével változási kényszerek alatt meg fo g majd törni. Ma már azok is, akik akkor, annak idején ellene voltak a mi álláspontjainknak, és a módosító javaslatainkat - idézőjelbe téve - elutálták, ma már azok is azt hirdetik, még a Parlament falai között is van ilyen képviselőtársam a kormányzati ol dalon, hogy hát bizony, az élet bebizonyította, és változásokat kell eszközölni. A változások iránya, most szeretném jelezni, abba az irányba fordul, amit annak idején mi a módosító javaslatainkkal jeleztünk önök felé. Azt szeretnénk, hogyha mondjuk, ennek a törvénytervezetnek a kapcsán ugyanez a folyamat nem kellene hogy lejátszódjon; nem kellene eltelnie háromnégy esztendőnek ahhoz, hogy a későbbiekben, gyakorlatilag újraébredés kapcsán kelljen majd a konzekvenciákat levonni és a szükségszerű változtatás okat megtenni. (11.50) Éppen ebből fakadóan úgy gondoljuk, hogy a munkavállalókat sújtó rendelkezéseket érdemes lenne felülgondolni. Szó esett itt kétfajta megközelítésből is a jogorvoslati dolgokról, illetve az elektronikus úton történő ügyintézésről. Itt - ahogy Kónya képviselőtársam mondta - nyilván van bizonyos praktikum, amely tekintetében célszerű és észszerű ezen elgondolkodni, és van olyan felület is, amely tekintetében meg arról kell gondoskodni, és arra kell figyelni, hogy azok a fajta torzók, ame lyeket az előbb is említettem, még véletlenszerűen se juthassanak érvényre. Egy jogviszonnyal kapcsolatos intézkedés, az Mt. szerinti munkaviszonnyal, szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos intézkedés még véletlenszerűen se egy átdobott email formájában ind uljon útjára, mert ez a káosz irányába vezet. De el kell ismerni, és szerintem támogatni is kell azt, hogy bizonyos elektronikus úton történő ügyintézésnek, ügymenetnek van létjogosultsága. Csak az óvatosság, a gondoskodás, illetve annak a lehetőségnek - h ogy mondjam - az útjába állás motivál engem a tekintetben, hogy azt jelezzem, hogy arra viszont figyelni kell, hogy a jogviszonyt érintő közvetlen le, felmondásokkal kapcsolatos intézkedések ezen az úton ne történhessenek meg. Ugyanígy fontos a jogorvosla ti lehetőségről, a jogorvoslati jogról való lemondás vagy lemondatás kérdésköre is, hogy hogyan és miképpen értelmeződhet, illetve hogy mennyire szabad módot és lehetőséget adni minderre vonatkozóan. Ami a másik szeletét érinti a történetnek: akkor, amikor arról beszélünk, hogy anyagi megbecsülés, és a Hszt. keretei közé tartozókat sorba vesszük, számba vesszük, akkor látjuk, hogy
