Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 4. péntek (96. szám) - Üzenet az Európai Unió vezetőinek című országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - TESSELY ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
197 Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió az utóbbi hónapokban egyre inkább felerősödő illegális migrációs hullámnak köszönhetően történetének talán legnagyobb politikai válságát éli át . Ha nem sikerül ezt a helyzetet uniós szinten megfelelően kezelni, akkor a válság hosszú távú hatásai sokkal komolyabbak lesznek, mint a 2008as pénzügyi és gazdasági válság vagy a néhány hete még akutnak tekintett görög adósságkrízis. A közös európai meg oldásra az esélyek nem túl biztatóak, mert az események jóval gyorsabban haladnak előre, mint a lassan működő európai bürokrácia és intézményrendszer. A modernkori népvándorlási nyomás, amely áttör az Unió külső határain, az elmúlt évtizedekben ismeretlen volt az európaiak előtt. Európa a jelenlegihez mérhető nagyságú népvándorlást utoljára hetven éve tapasztalt, amikor a második világháború vége után milliók keresték régi vagy új hazájukat. A politikai válság szembeállítja az uniós tagállamokat, szétzilálj a a schengeni és az európai menekültrendszert, és a rögtönzött megoldások és nyilatkozatok csak tovább mélyítik a krízist. Tisztelt Képviselőtársak! A migrációs folyamatban az érintett államok három lehetséges formában vesznek részt, illetve szenvedik el a zt: kibocsátó, tranzit- vagy célországként. A kibocsátó országok elsősorban a Közel- és KözépKelet azon államai - Szíria, Irak, Afganisztán , ahol a polgárháborús helyzet vagy a szétzilált államrend közvetlenül fenyegeti a mindennapi életet. Érdemes arra rámutatni, hogy a menekülteket kibocsátó államok helyzetének stabilizálása nélkül nem képzelhető el hosszú távon megnyugtató megoldás; ez lenne az elengedhetetlen feltétele a migránsáradat csillapításának. A kibocsátó országokból embertömegek indulnak útr a, elmondásuk szerint okmányok nélkül; zárójelben megjegyezve: túlnyomó többségében okostelefonjaikat, tableteiket, önazonosító okmányt nem igénylő bankkártyájukat az üldöztetésük során nem voltak kénytelenek maguk mögött hagyni. A schengeni és a dublin i szabályok viszont csak a szabályos határátlépést és az azonosítható utasokat képesek kezelni, és csak kisszámú migráns ügyét tudják feldolgozni; csak kisszámú migránsét, akiknek a közelmúltban csupán 8 százalékáról, mára pusztán 1 százalékáról igazolódik be, hogy hazájukban valós veszélynek vannak kitéve. Ezeket a szabályokat, a dublini szabályrendszert nem ilyen tömeges migrációra alakították ki, az élet túllépett ezeken. Magyarország tranzitországként egyedülálló helyzetben van: országunk az utóbbi hóna pokban megélénkült balkáni migrációs útvonal első európai uniós tagállama, amely kénytelen azokat az intézkedéseket megtenni a menekültek regisztrálása érdekében, amelyeket más érintett uniós tagállamok elmulasztanak. A német kancellár is elismerte a közel múltban, hogy nem minden uniós tagország teljesíti a regisztrációs kötelességét, Magyarország viszont teljes mértékben eleget tesz a regisztrációt előíró szabálynak. Zárójelben az is megállapítható, hogy a téli hónapokban ennek az útvonalnak a terheltsége az előrejelzések szerint arányaiban is erősödni fog. Hazánk arra kényszerül tehát, hogy államhatárát, amely egyben a schengeni övezet külső határa, megvédje az illegális migrációtól. A schengeni rendszert azért hozták létre, hogy biztosítsa az uniós polgár ok és a jogszerűen tartózkodók számára az övezeten belül az ellenőrzés nélküli szabad mozgást. Az érem másik oldala, hogy ennek érdekében nagyon szigorú belépési, ellenőrzési feltételeket kell az övezet külső határán lévő tagállamoknak érvényesíteniük. (17 .20) Sokan kritikával illetnek bennünket, de az életbe léptetett intézkedésektől eltérő, használható és a helyzetet megoldó javaslatok sajnos hiányoznak a kritikákból. Abban a meggyőződésben járunk el, hogy mind a déli határ megerősítése, mind a menekültek regisztrálása összhangban van nemzeti érdekeinkkel és uniós kötelezettségeinkkel egyaránt. Elég utalnom a legutóbbi, 2015. júniusi uniós csúcstalálkozó konszenzussal elfogadott zárónyilatkozatának az alábbi soraira. „Szélesebb körű intézkedésekre, ezen be lül az Unió külső határain a határigazgatás megerősítésére van szükség ahhoz, hogy jobban fel tudjuk tartóztatni az illegális migránsok egyre fokozódó áramlását.” Az idézett záródokumentum a figyelmet elsősorban az illegális földközitengeri migrációra öss zpontosította, és nem mérte fel kellően a balkáni szárazföldi migráció súlyosságát. Ez utóbbi
