Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 2. hétfő (111. szám) - A Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló 2013. évi CCXXX. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1890 fajta kiszámíthatóság az, ami miatt a külföldi direkt befektetés egyébként olyan szinten áll Magyarországon , amilyen szinten áll Magyarországon. Erre egyébként egy kiváló példa az, hogy az adót nem arra használják, amire használni kellene az adót. A 2014. évnek egy csodálatos slágertémája volt az önök által kitalált reklámadó. Mindenki látta a mögötte lévő poli tikai akaratot, és mindenki érezte a mögötte lévő politikai akaratot, ez egy büntetőadónak indult, aztán végül is csak sikerült megszelídíteni, még akkor is, hogyha volt, aki még akkor is védte ezt a reklámadót, amikor már a kormány is a szelídítés irányáb a igyekezett ellökni a vitát és ellökni magát az ügyet. De azért lássuk be, azért még mindig maradtak benne olyan értelmezhetetlen szabályok, hogy például az áruházak nemcsak a reklámújságjaik, de a saját boltjukban elhelyezett reklámtáblák után is kell ho gy fizessenek reklámadót. Mindezek, a kiszámíthatatlanság, az előreláthatatlanság és az átláthatatlanság azt eredményezte, hogy Magyarország versenyképessége romlott ebben az időszakban. A Fidesz azt ígérte, hogy Európa legversenyképesebb adórendszerét hoz za létre, ehhez képest minden nemzetközi versenyképességi összehasonlításban, minden évben egy vagy kettő hellyel csökken Magyarország pozíciója. Az infláció mínusz 0,2 százalékos szintje a rezsicsökkentésnek nevezett, ámbár mesterséges szabályozói beavatk ozás mellett a megfeleződő olajárnak is köszönhető. Úgy gondoljuk, hogy aki ezt most feladatul kapja, hogy fenntartható legyen a rezsicsökkentés, annak valószínűleg nemcsak tervezésre, de egy üveggömbre is szüksége lesz az elkövetkezendő időszakban, hiszen ezeknek egy részét befolyásolni tudja a kormány, más részét viszont nem. Látszólag kedvező változás következett be a beruházási tevékenységben is, viszont minekutána jóval a 2014es időszak után tudjuk tárgyalni a zárszámadást és az abban foglaltakat, azé rt innen nézve, 2015 novemberéből nézve már jól látszik, hogy a választási évben jelentősen megnőttek az állami megrendelések, jelentősen megnőttek az állami beruházások, és ezek döntő részét egyébként abból a hatalmas mennyiségű, 1845 milliárdos uniós for rásból is finanszírozták le, amely miatt Magyarországnak éppen akkor ezek a mutatói jobbak voltak, de ez egy pillanatfelvétel, nem győzöm hangsúlyozni, nem fog sikerülni ezt fenntartani. Az államháztartás működése nem javult, a magyar költségvetés az Uniób an a legátláthatatlanabbak között található, sőt az OECDben is: a 100 pontból 49et kapott. Lehet, hogy képviselőtársam szerint ez nevetséges, de én úgy gondolom, hogy ezek eléggé objektív mértékek, és talán kellene hinni azoknak a szervezeteknek, akkor m ajd, amikor majd éppen önöknek kedvező adatokat fognak mondani, ugyanígy bele fognak majd kapaszkodni. A költségvetési törvényben ezeket fogalmazták meg, ezeket a hiányosságokat. A költségvetési törvényben nem tartalmiak a magyarázatok, nem frissülnek az i ndokolások az újabb dokumentumokban. A vizsgált nyolcféle költségvetési dokumentumból Magyarországon három nem is készül el, ezek: az irányelvek, a féléves jelentés és a polgárok költségvetése. Nincsenek a dokumentumokban kiadások funkcionális bontása szer inti táblák sem, pedig például a konvergenciaprogramban kötelező lenne. A havi jelentések nem elég részletesek, ömlesztett, összevont adatok vannak benne. A tartalékok, maradékok elköltése, az átcsoportosítás teljesen a költségvetési felügyeleti rendszeren kívül történik; ma már erről lefolytattunk egy vitát, hogy miért szeretnénk mi mindent külön soron és miért nem a rendkívüli kormányzati intézkedésekben elhelyezni. Az elmúlt években mind abszolút értékben, mind arányaiban nőtt a magyar állam működésének költsége, miközben mérséklődött a szociális és jóléti kiadások mértéke. (21.20) Az államháztartás kiadásai a GDP 53,5 százalékát tették ki, amely 2014ben már az 54 százalékot is meghaladta. Ehhez képest a jóléti kiadásoknál eleve egy jóval alacsonyabb, az előirányzott 29,54 százalékhoz képest 2014ben csak 28,7 százalékot, tehát egy kicsivel több, mint a felét költi az állam a jóléti kiadásokra, mint amennyit saját magára.
