Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 4. péntek (96. szám) - Az egyes törvények Magyarország államhatárának hatékonyabb védelmével és a tömeges bevándorlás kezelésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
177 az, amire önök használni akarják. A Magyar Honvédséget arra képezték ki, hogy fegyveres fenyegetésben, saját fegyveres képes ségeit használva védje meg a hazát. Nincsenek kiképezve tömegoszlatásra példának okáért, ez nem az ő dolguk. Mit fognak csinálni ott ezek az emberek? Mit? Átlag három és fél ezer embert kívánnak odavezényelni. És? Ettől még be fognak jönni a határon ezek a z emberek teljesen természetes módon. (15.40) Én ezt a dolgot végtelenül embertelennek és szükségtelennek is látom. Nem szoktunk egymással fogadni a parlamentben, mert ez nem az a műfaj, mégis nagyonnagyon csodálkoznék, ha az a menekültnyomás, amely most rajtunk van, megváltozna ettől. Önök teljesíteni fogják az egyik rivális párt követelését, nem akarnak lemaradni ebben a versenyben, minden bizonnyal teljesítik jó néhány magyar polgár igényét is ezzel, nem vitatom. De, tudják, egy sor alkalom van, amikor meg kell mondani a választóknak és a riválisoknak, hogy nincsen igazatok; hogy ez most nem az a helyzet, amikor a ti megoldásotok célra vezetne. Arra bátorítanám a kivezényelt honvédeket, hogy maradjanak hűek az esküjükhöz, vigyázzanak önmagukra és ne csak az esküjükre, hanem önmaguk emberi tisztességére. Ne keveredjenek bele olyan kalandba, ami egy életre megpecsételi az ő életüket és bajba sodorja a hazájukat. Nem parancsmegtagadásra biztatom őket (Z. Kárpát Dániel: Szerencse!) , de arra, hogy ne veszítsék el emberségüket, mert attól tartok, ha önök ezt megteszik, olyan helyzetbe fogják sodorni őket, amikor időnként ez fogja őket fenyegetni. Pár órával ezelőtt elindult - mondják a kollégáim, hogy Orbánmenet - a Keleti pályaudvarról egy gyalogos menet, civi lek sokasága próbál nekik segíteni, hogy legalább vizük legyen. Nézzék: ’56ban a nép akarata lebontotta a kerítést, ’89ben lebontotta a kerítést, ha itt felgyűlik pár tízezer ember, le fogja bontani! Nincs az az erős kormány, amely ennek ellen tudna álln i, mert az élet parancsa erősebb egy erőszakos kormány parancsánál. Köszönöm szépen. (Varju László tapsol. - Dr. Répássy Róbert: De a kerítés mögöttük van, nem előttük!) ELNÖK : Tisztelt Képviselőtársaim! Most kétperces időkeretben Szávay István képviselő ú rnak adom meg a szót. SZÁVAY ISTVÁN ( Jobbik ): Köszönöm szépen. Egy jobbikos képviselőnek mindig meglehetősen nagy önfegyelemre van szüksége akkor, ha Gyurcsány Ferencre reagálni akar, vagy egyáltalán… (Gyurcsány Ferenc: Gyakoroljon!) Nehéz feladat, így van . Megteszem. Most különösen igaz ez akkor, amikor olyan dolgok hangoznak el, amelyeket most a miniszterelnök úr mondott, aki viszolygással tekint a Jobbik képviselőire. Szeretném megnyugtatni, hogy ez a viszolygás maximálisan kölcsönös a részünkről is. Min iszterelnök úr, amiket ön elmondott, az a képmutatásnak valami egészen hihetetlen magasiskolája! Moralitásról, erkölcsi létezésről beszél itt ön, aki nem a miniszterelnöki teljesítményével, hanem azzal írta be magát a magyar történelemkönyvekbe, hogy elmon dta azt az őszödi hazugságbeszédet, amit. Azzal írta be magát a magyar történelemkönyvekbe, hogy magyar embereket veretett meg, hogy az ön parancsára az ön rendszere ellen tüntetőknek a szemét lőtte ki. Azzal írta be magát a történelemkönyvekbe, hogy egy p árt példátlan gyűlöletkampányt folytatott a nemzetünk egyharmada ellen. És önnek van képe felállni a magyar Országgyűlésben és kiejteni azt a mondatot a száján, hogy gátlástalanság a menekültekkel riogatni! Szégyellje magát! Amikor az ön kormánya, ön szemé lyesen 2004 decemberében és azt megelőzően arról beszéltek, hogy ne fizessünk az álmainkkal a romló lakáshelyzet miatt, ne adjuk fel az álmainkat, ne fizessünk mások helyett adót és nyugdíjat, amikor önök 23 millió románnal riogattak, akkor az ember azt go ndolta volna, hogy talán egy fél mondat erejéig, amikor a menekültügyhöz hozzászól, ha bocsánatot nem is kér és nem követi meg azokat a milliókat, akiket annak idején mélyen és sokszor
