Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 26. hétfő (110. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
1748 Idén október 10én volt az 575 éve s évfordulója annak, hogy 1440ben Ulászló király aláírta azt az oklevelet, amelyben engedélyezte az aldunai Keve városából II. Murád török szultán elől menekülő, királyi kiváltságaikat magukkal hozó kevei szerbeknek, középkori nyelvhasználattal a rácokna k, hogy megtelepedjenek a Csepelszigeten, és itt alakítsák ki második szabad királyi városukat. A gabonaszállító hajókon menekülő keveiek Péter bíró vezetésével magukkal hozták az összes szabad királyi városi kiváltságukat biztosító oklevelet, amelyet még a XIX. században is Ráckeve város levéltárában őriztek. A megalapított város, Ráckeve természeti szépségei, építészeti értékei, műemlékei, a város hangulata, kulturális kínálata mindig becses kincs volt és az is marad. Azon értékek, amelyek az alapítás ót a meghatározták a város arculatát, ma is ugyanolyan fontosak. Óvásuk és gondozásuk közös cél. Az a sokszínűség, amely a település alapítását követő évszázadokra volt jellemző, most is megfigyelhető. Ma persze nem a népcsoportok, hanem az élethelyzetek, az emberi tevékenység sokszínűsége jellemző. Természetesen, ha csak a városalapításról beszélnénk, az önmagában is jelentőséggel bírna. A betelepülő szerb kereskedő- és iparosréteg, a szentábrahámtelki magyarokkal karöltve, Mátyás király uralkodása idején má r felvirágoztatta a várost, amit az uralkodó több kiváltságlevéllel ismert el. E gazdagság legékesebb bizonyítéka és emléke a máig fennmaradt, Nagyboldogasszonynak szentelt szerb ortodox templom, amely a maga nemében egyedülálló. A templomban mesterien ötv öződik a nyugateurópai építészetre jellemző gótikus stílus a bizánci hagyományokra épülő ikonfestészettel. A két kultúra szimbiózisa ilyen formában máshol nem figyelhető meg; a templom méltán érdemelné meg, hogy az európai kulturális örökség része legyen. Ez a templom nemcsak kulturális értelemben jelkép, hanem annak kitűnő példája, hogyan hat egymásra a két kultúra, hogyan termékenyül meg és hoz létre egy egyedülálló remeket. Példázza azt is, hogy a nyelvében, kultúrájában másságot hordozó szerbség, elfog adva az új haza kultúráját, szokásait, megtalálta saját boldogulását is. Ez igaz volt közel hat évszázada, és igaz most is. Napjainkban körülöttünk minden átalakulóban, változóban van, ami nem egy emberöltő, hanem pár év alatt formálja át mindennapjainkat. Azok a közösségek, amelyek bezárkóznak, elutasítókká válnak, fiataljaikat elveszítik, lemaradnak a versenyben. Azok, akik gyorsan tudnak alkalmazkodni a körülöttük zajló változásokhoz, életben maradnak, befogadókká válnak. Ami munkát 1440ben elődeink elk ezdtek és évszázadok alatt az őket követők folytatták, azt most nekünk felelősségünk továbbadni és majdan gyermekeink kezébe biztonsággal átadni. Forrong körülöttünk a világ, Európa. Sokunkban megkérdőjeleződik az otthon biztonsága. Bíznunk kell abban, hog y országunk, az itt élők és a jó szándékkal érkezők számára is biztosított marad az otthon és a család biztonsága, és ehhez e Házban is jó döntések születnek. (22.30) Úgy érzem, megmaradásunkat szimbolizálja az, hogy ugyanúgy, mint a régmúltban elődeink, m i is mindenért felelősek vagyunk. Hűnek kell maradnunk őseinkhez és az ő lelkületükhöz. Ehhez példaképekre, nagyszerű teljesítményekre van szükségünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK : Nagy István államtitkár úr kíván vá laszolni az elhangzottakra. DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Szószóló Úr! Nagyon jó érzés hallgatni az ön szájából, hogy a szerbek megtalálták több mint hat évszázada nálunk boldogságukat. Ez egy végtelenül fontos mondat ebben a Házban, hiszen a hazánkban élő szerbek a magyarsággal való együttélésüket mintegy ezerévesnek tekintik. A törököknek a Balkánfélszigetre és később a Dunamedencébe történt behatolása következtében a X VXVII. században tömegesen települtek Magyarországra. A Habsburg császártól kapott privilégiumokra alapozva a XVIIIXIX. század során
