Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 26. hétfő (110. szám) - Az állami tulajdonban lévő termőföldek magántulajdonba adásáról szóló politikai vita - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
1737 Kérdezem képviselőtársaimat, hogy a fennmaradt időkeretben kíváne valaki hozzászólni a vitához. (Jelzésre:) Igen, máris vannak jelentkezők. Elsőként megadom a szót normál időkeretben Magyar Zoltán képviselőnek. MAGYAR ZOLTÁN ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Kénytelen vagyok reagálni ismét. Az, hogy az indokolásban megemlítettük azt, hogy önök arra hivatkoznak, hogy a földforgalmi törvény fog vonatkozni az eladásokra, és ez egyben azt is jelenti, hogy nem csak magyar állam polgárok vehetnek részt elvben ezen a földliciten, ez tény. Ezt Fazekas miniszter úr is alátámasztotta a vitában, hogy a földforgalmi törvény mentén fog a licit zajlani. Innentől kezdve ezt az egész helyzetet önök állították elő. Mi erre fölhívtuk a figyel met, és nagyon reméljük, hogy az Alkotmánybíróság meghozza a szükséges lépéseket, és megszűnik az a jogi lehetőség, ami alapján önök most ezt a földprivatizációt véghez fogják vinni. Aki esetleg a vita vége felé kapcsolódott be és kezdte el követni a vitát , annak lehet, hogy úgy tűnik, hogy itt egy értelmes szakmai vita folyt az elmúlt órákban, hiszen itt van a miniszter úr, hiszen biztosan egy olyan törvényt tárgyalunk, ami nagyon fontos lehet, ha már egyszer arról szól, hogy elprivatizáljuk a maradék nemz eti vagyont. Aki esetleg ebben a tévhitben követ minket, azt most kiábrándítanám, hogy szó nincs arról, hogy a magyar Országgyűlés a megválasztott országgyűlési képviselőkkel most bármilyen fontos törvényt tárgyalna, hiszen önök nem vették arra sem a bátor ságot és a fáradságot, hogy ezt törvényben idehozzák, hogy egyáltalán meg tudja vitatni a Ház ezt a rendkívül fontos kérdést. Tízmillió magyar állampolgár tulajdonát, az egyik utolsó nemzeti vagyont úgy fogják privatizálni, hogy erről sem őket nem kérdezté k meg, sem minket, képviselőket, akik képviseljük ezeket az állampolgárokat. Az az ellenzéki képviselők aláírásán múlt csupán, hogy legalább erre a néhány órára ide, az Országgyűlés elé tudjuk hozni a törvényt. A Mezőgazdasági bizottság sem tárgyalta mint szakbizottság, egyedül az ellenőrző albizottság ülésén tudtunk erről néhány gondolatot cserélni, és ott is csak azért, mert az ellenzéki képviselők kérték ezt és aláírták ezt, és ilyen jogkörünk még van. Fazekas miniszter úr is jobban tette volna szerintem , ha végig itt ül a vitán, mégiscsak egy nagyon kardinális, nagyon fontos ügyről van szó, és elég furcsa volt látni, hogy a vita gerincét, röpke négy órát a miniszter úr kihagyott ebből. Nem is csodálom, hogy ezek után nem volt tisztában azzal, hogy a Jobb ik egy komplett, kidolgozott üzemtörvényt tett le az asztalra, amit önök ugye, nem voltak hajlandóak tárgyalni, nem kerülhetett ide, az Országgyűlés elé. Úgyhogy kérem, ezt ne kérje rajtunk számon, amit lehetett, megtettünk ebben a kérdésben is. (Dr. Fazek as Sándor: A földtörvényt kérem számon!) Az pedig, hogy a Fidesznek 2010 után, a választások megnyerése után lett egy programja, amit elfogadtak, egyáltalán nem helyettesíti azt, hogy a választások előtt az önök szavazóinak szemébe kellett volna nézni, és azt kellett volna mondaniuk, hogy bizony mi arra készülünk, hogy eladjuk a maradék nemzeti állami vagyont, amire még egyébként a már emlegetett hajdani, megboldogult SZDSZ sem merte rátenni a kezét. Jakab elnök úr pedig úgy fogalmazott, hogy milyen szerenc se, hogy itt a Házban erről vitatkozhatunk és beszélhetünk. Neki is szeretném jelezni, hogy ez nem önökön, a kormányoldalon, az ötlet kiagyalóin múlott, hanem szintén csak az ellenzék aláírásának köszönhető. Az pedig, hogy a KDNP, a Kereszténydemokrata Nép párt annyira vette komolyan ezt a mai vitát, hogy szinte a komplett időkeretét átadta a kormányoldalnak, azt hiszem, hogy elég beszédes. Egyetlen képviselőjük sem vett részt ezen a vitán. Az, hogy aztán később, amit feltételezünk, hogy milyen spekulánsok é s kormány közeli érdekek jutnak ehhez a földhöz, hogy ebben vita alakul ki közöttünk, azt nem csodálom, csak az a helyzet, hogy az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy bizony gyaníthatóan ebben nekünk,
