Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 26. hétfő (110. szám) - Az állami tulajdonban lévő termőföldek magántulajdonba adásáról szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
1702 hogy már demokráciában élhetünk, de azt tudjuk mindannyian, hogy bizony egyszerűbben és könnyebben tervezhetőek voltak a hétköznapok t ízezrek, százezrek számára a vidék Magyarországán és a falvakban. Ennek mifelénk több oka volt, hiszen nemcsak az agráriumnak volt eltartóereje, hanem adott esetben a térségi központokban ipari létesítményekben tudtak dolgozni, a nehéziparban tudtak dolgoz ni, hogy most visszautaljak erre. A ’90es évek elején néhány év alatt szétesett például Borsod megyében a nehézipar, tízezrek váltak munkanélkülivé. Idehozhatnám a bányászatot is, ami eltartóképességet jelentett, de folyamatosan szűntek meg a bányák, és e gyremásra lettek munkanélkülivé az emberek. A harmadik nagy láb ilyen szempontból, ami a legkisebb faluban is megélhetést nyújthatott, az nyilván a termelőszövetkezetek, amelyek nemcsak munkát adtak az embereknek, hanem egyébként a közösséget szervezték, illetve a kulturális és sportéletben is meghatározó szerepük volt. A ’90es évek elején egyértelmű volt az akkor jobboldali kormány álláspontja, mást akart, le akarta bontani a termelőszövetkezeteket, és nem nagyon volt kitalálva az, hogy mi történjen után a. (19.10) Ezt csak azért mondom, mert én azt tapasztalom, hogy ezek helyére a közösségszervezés tekintetében és a foglalkoztatás tekintetében nem nagyon lépett semmi. Tehát a helyzet végül is az, hogy szerintem ma, 25 évvel a rendszerváltás után az lenne a feladatunk, hogy a megmaradt állami, önkormányzati, közösségi földvagyonnal azon gondolkozzunk, hogy milyen megélhetést lehet teremteni a vidék Magyarországán a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben. Szerintem ezen kell gondolkozni. Azt szeretném monda ni önöknek, hogy a kilencvenes évek elején is volt egy komoly kiürülési folyamat KeletMagyarországon és nyilván a DélDunántúl egy részén is - hiszen hasonló problémákkal küzdenek ott , de ez a folyamat az elmúlt öt évben elképesztő méreteket öltött. En nek sok oka van - nyilván a szabad európai munkaerőpiac és nagyon sok minden más , de egy dolog biztos: ha nem fogunk nagyon gyorsan tenni valamit azért, hogy ezeken a területeken a vidék eltartóképessége helyreálljon, akkor hatalmas problémák lesznek, ko mplett országrészek fognak majdnem teljesen kiürülni. Én azt gondolom, hogy erre a jó válasz például a szociális szövetkezés, na nem úgy, ahogy az Eszoszügy történt. Voltak jó példák a környékünkön 2010 előtt is - például Igrici jut eszembe, amikor szociá lis szövetkezésről beszélek , ezt a folyamatot kéne serkenteni. Többször voltak ebben egyéni javaslatok, kezdeményezések - pont Harangozó Gábor képviselőtársamra nézek, aki nagy támogatója az ilyen típusú programoknak , ebben érdemes volna előrelépni. De azt kell mondjam, hogy vannak olyan települések - és a választókerületemben is tudok több ilyen települést idézni, akár Sajólászlófalvát, Parasznyát , ahol tényleg azon gondolkodnak a polgármesterek, hogy egyébként hogyan lehetne a közfoglalkoztatásban r ejlő lehetőségeket akár a közösségi tulajdonban lévő földekkel kiegészítve élelmiszertermelést folytatni, amit a helyi közétkeztetésbe is vissza lehet forgatni, és sorolhatnám. Tehát azt gondolom, hogy ebben a tekintetben is van előrelépési lehetőség. Ezt kéne valahogy központilag jobban koordinálni, és akkor a közösségi földek eltartóképességet jelenthetnének vidéken. Nemcsak egykét jó példa kéne, hanem számos, de ehhez az kéne, hogy közösségi tulajdonban maradjanak a földek, mert én azt látom - és nem n agyon hangzottak el ezzel ellentétes megállapítások az önök részéről , hogy ez a rendszer, amit önök egy kormányhatározattal, mindenféle, akár sarkalatos törvényeknek ellentmondva próbálnak felépíteni, keveseknek fog lehetőséget biztosítani. Persze, sok j óérzésű, tiszta gondolatú gazdának is lehetőséget fog biztosítani, ezt nem zárom ki, de lehetőséget adnak majd ezek a kiírások a spekulációra sok olyan embernek is, aki hirtelen lett gazda, és egyébként tömegek fognak kiszorulni mindenféle lehetőségből vid éken. Vagyis hát nem kiszorulni, mert egy lehetőség marad, illetve kettő: vagy a kivándorlás, ami azért elég komoly méreteket ölt, vagy a napszám mindenféle földtulajdonlás, mindenféle önálló perspektíva nélkül a
