Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 22. csütörtök (109. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az áthelyezési válságmechanizmus létrehozásáról, valamint az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vona... - ELNÖK: - KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1494 kell kísérletezni, hanem arról, amit a magyar minis zterelnök letett az asztalra, akkor napnál világosabb, hogy az is csak politikai döntés kérdése. Van az Uniónak pénze arra, hogy ezt a menekültproblémát a kialakulás helyén humanitárius eszközökkel kezelje. Tehát azok, akik humanitárius okokra hivatkoznak az egész illegális bevándorlás kapcsán, azok álszentek, hiszen napnál világosabb, hogy nem ott kell a segítség, amikor már úton vannak az emberek, és az országúton osztani nekik kenyeret meg zsemlét: ott, az eredeti szülőhelyükön, azokban a táborokban, aho l egyébként tényleg rosszak a körülmények, ott kell a humanitárius segítség, nem akkor, amikor már úton vannak lélekvesztőkön a Földközitengeren. Ott is, akkor is kell, de napnál világosabb, hogy nem az a probléma kulcsa. Tehát, aki az egész kérdés humani tárius oldaláról beszél, az szerintem az egyetlen valódi megoldás irányában, ha valóban lépni akar, akkor beáll azon magyar miniszterelnöki javaslat mögé, amelyik valóban az Európai Unió költségvetésére egy olyan mechanizmust javasol, aminek kapcsán sok mi lliárd euró keletkezik a humanitárius segítség finanszírozására. Aki igazán a humanitárius szempontokat hangsúlyozza, ott kell ezt megtenni, nem akkor, amikor már emberek tízezrei vannak úton. Ne feledjük el, hogy az egész mögött, tehát e mögött a nemzetkö zi újkori népvándorlás mögött egy rendkívül kegyetlen, mindenfajta humánumot és emberi szempontot nélkülöző bűnözői csoport áll. Becslések szerint 30 ezren dolgoznak az embercsempész bandák hálózataiban. Ha ezt eltűrjük, akkor valóban nem segítünk azokon a z embereken. Kell a közös fellépés arra, hogy az embercsempészeket megfelelő módon tudjuk megbüntetni, ezt a jelenséget visszaszorítsuk. Rendkívül nehéz mit kezdeni ezzel a jelenséggel akkor, amikor valakik nem tagadható, vagy talán - hogy is mondjam? - be látható módon, furcsa emberbaráti megfontolásokból szintén az embercsempészek sorába állnak. De ne felejtsük el, hogy jó néhány olyan esettel találkoztunk, amikor valakik, az Európai Unióban polgárok polgári segítségnyújtás kapcsán valóban egyébként az emb ercsempészek közé álltak, hiszen az az osztrák taxis, aki emberbaráti szeretetből a szerb határról Bécsbe fuvarozza a menekülteket a saját taxiján, az nem segítséget nyújt, hanem embercsempész a szó formai, jogi értelmében. De méltányosan kezelte ezt a pro blémát a magyar kormány, tehát itt aztán végképpen nem lehet semmit sem vetni a magyar kormány és a magyar hatóságok szemére, csak vegyük már észre, hogy ha valóban segítséget akarunk nyújtani, akkor annak érdeminek kell lennie, és nem politikai lózungokba n és egyébként meglehetősen káros álakciókban kell ennek kifejeződnie, hanem akkor kéretik támogatni azt az elosztási mechanizmust, ami évente 61015 milliárd eurót képes oda juttatni, ahol a baj van. Megjegyzem, a magyar kormány ezt annak tudatában tette , hogy ez Magyarországot is egyébként a közös szolidaritás kapcsán komoly kiadásokba vagy adott esetben támogatásról való lemondásba verheti, de ezt akkor is meg kell tenni. És ne felejtsük el, ha valaki a probléma megoldása irányában próbál javaslatot ten ni, akkor valójában azt az alapproblémát kell kezelni, ami az egész övezeti válságot okozza akár ÉszakAfrikában, akár a KözelKeleten. Ahhoz egyébként Magyarországnak aztán az égadta világon semmi köze nincs, de a nemzetközi, humanitárius és katonai akció kban becsülettel ott vagyunk, az Iszlám Állam ellen, Afganisztánban, máshol, az afrikai országokban. Ami az országtól telik, azt megtettük mind. Végül fel kell lépni a tényleg nehezen minősíthető olyan nemzetközi jelenségek ellen, mint amit a legutóbb tapa sztaltunk, hogy akkor, amikor ez az egész migrációs válság tombol, ennek a tetőfokán az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága a legkritikusabb zónákban a felére csökkenti a menekülttábori ellátás normáját. Ez micsoda?! Egyébként ők mondják magukat nem tudom, mily en emberbaráti és humanitárius szempontokat következetesen végrehajtó erőknek. Nem azért kellett volna küzdeni az ENSZ Közgyűlésén, hogy ne a menekülttáborokban csökkentsük éppen most az ellátás normáját a felére, pénzügyi nehézségekre hivatkozva, hanem mo st kell egyébként a leggazdagabb országoknak a zsebébe nyúlni, hogy fékezzük az egész hullámot? Miközben az Egyesült Államok vezetése és az Egyesült Államok nongovernmental szervezetei krokodilkönnyeket hullatnak, eközben egyébként azt csendesen nézik, ho gy nemhogy enyhítenék, hanem erősítik a nyomást, ha csak közvetlenül is?