Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 21. szerda (108. szám) - Az Országos Bírósági Hivatal elnökének 2014. évi beszámolója, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1389 Ezek az anomáliák nemcsak az elmúlt évekre igazak, ez gyakorlatilag az elmúlt 1520 évről szól. És a történet mélyén ott van az, hogy teljesen kusza, hogy a különböző nyomozati szervek, bíróságok mikor miről j ogosultak és mikor miről kötelesek tájékoztatást adni. Korábban különböző OITutasítások, illetve miniszteri rendeletek voltak. Azt gondolom, hogy az igazságszolgáltatás nyilvánosságát - hiszen ez egyszerre érint alapvető jogot, az információszabadságot, a sajtószabadságot, másik oldalról pedig az egyik alkotmányos intézmény törvényes működését - törvényben kéne szabályozni. Arra kérem nagy tisztelettel elnök asszonyt, kezdeményezze azt, hogy a következő években ide, a Ház elé érkezzen be egy törvényjavasla t az igazságszolgáltatás működésének nyilvánosságáról. Ezt a kérdést szeretném leválasztani a működési nyilvánosság kérdéséről, hogy egyébként a vonatkozó törvényeknek megfelelően a különböző igazságszolgáltatásra vonatkozó állami beruházások mennyiben fér hetőek hozzá áttekinthetően a bíróság honlapján. Viszont egy nagy kérdés és egy nagy hiányosság, hogy maga az érdemi munka, az ítélkezés, mögötte pedig a nyomozati munka vagy a szakértői tevékenység nyilvánossága mennyiben biztosított, illetve ezzel konkur álva az eljárásban részt vevők érdekei mennyire biztosítottak. Tehát véget kéne vetni annak a vircsaftnak, hogy teljesen áttekinthetetlen érdekek hálójában bizonyos eljárásokról bizonyos információk kikerülnek a sajtóba, más eljárásokkal kapcsolatban pedig , amelyek okkal keltik fel az állampolgárok érdeklődését, nem lehet tudni semmit vagy éppen nagyon keveset. Tisztelt Elnök Asszony! Ami a harmadik kérdést, a pályáztatást illeti, utalva az Alkotmánybíróság 13/2013. határozatára, továbbra is aggaszt bennünk et az, hogy az OBH elnökének jogosítványa a pályázatok eredménytelenné nyilvánítása tekintetében továbbra sem kellően körülírt. Arra kérném elnök asszonyt, ha ezzel a jogkörével él, függetlenül attól, hogy a hatályos törvény mit ír elő, mit nem, tegye meg azt, pontosan az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megerősítése érdekében, hogy érdemi, kimerítő indokolást ad arról, ha egyegy pályázatot eredménytelennek nyilvánít. Hiszen ez egy olyan eszköz, amivel egy személyben az OBH mindenkori elnöke belenyúlha t a bírói kinevezésekbe. Amennyiben ez egy diszkrecionális jogkör, teljesen logikusan rongálja a bíróságok függetlenségébe vetett bizalmat. Kétségtelen ugyanakkor, hogy itt a különböző viták, részben európai, részben belföldi viták hatására szűkült ez a jo gkör, de azt gondolom, megengedhetetlen az, és itt nem elnök asszony személyéről van szó, hogy az OBH mindenkori elnökének parttalan jogköre legyen bármilyen területen azzal kapcsolatban, hogy bírói kinevezéseket, hogy mondjam, hogyan orientál. Tehát bírói pályázatok eredménytelenné nyilvánítása esetében, azt gondolom, a parttalan diszkrecionális jogkör nem megengedhető, és ezt most a törvényi rendezés hiányában elnök asszony személyében orvosolhatja, amennyiben minden esetben transzparensen, tehát a nyilvá nosság előtt részletes indokolást ad az ilyen döntéseiről. Itt szeretném újfent megjegyezni, amit tavaly is elmondtam, azt gondolom, hogy a bírói pályázatok teljes nyilvánosságát szintén szavatolni kell. Ez az állampolgárokat érinti. Nem tartom elfogadható nak azt, hogy ilyen esetekben pusztán személyhez fűződő jogokra hivatkozva ezek a pályázatok vagy a pályázatok bármely része eltitkolható legyen a nyilvánosság elől. A negyedik kérdés pedig az ügyelosztás kérdése. Továbbra is szeretném megerősíteni az LMPnek azt az álláspontját, követelését, hogy az automatikus szignálás intézményét a szervezeti törvényben haladéktalanul rendezni kell. A ’12es vitákat, amelyek kicsaptak országhatáron túl, úgy lehet nyugvópontra helyezni, hogy az automatikus ügyleosztás, a z automatikus szignalizáció intézményét bevezeti a szervezeti törvény. Természetesen a törvény ennek kereteit tudja megadni, ennek részletszabályairól az OBH elnöke tud intézkedni. Tudniillik az automatikus szignálás intézményének bevezetése egyszer s mind enkorra elháríthatja a gyanúját annak, hogy konkrét ügyek esetén bárki bármilyen szándékkal terelgetni akar ügyeket, vagy éppen terelgetni akar bírákat ügyekhez. Ezt a vitát úgy lehet lezárni, ha az automatikus szignálás intézményét bevezeti az
