Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 4. péntek (96. szám) - Az egyes törvényeknek a tömeges bevándorlás kezelésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
118 Az ország közvéleményében a széthúzást nem látom ezekben a kérdésekben, mert meggyőződésem, hogy az emberek józanok, és 100 emberből 99 egyet gondol ezekről a kérdésekről, de ha parlamenti mandátumot adnak a választók néhá ny embernek és bejönnek a parlamentbe, érdekes módon itt a széthúzást jelenítik meg, ami számomra felfoghatatlan. Én azt gondolom, hogy egy válsághelyzetben fel kellene sorakozni a kormány mögé, és a kormány törekvéseit támogatni kellene, mert ezt várja el tőlünk a választó, erre kaptunk többek között megbízást és nem annak megjelenítésére, amivel itt néhány parlamenti párt kísérletezik, de legyen lelkük rajta. 489 évvel ezelőtt is ez a széthúzás jellemezte Magyarországot és Európát, meg is volt a következm énye, a muzulmán seregek 150 évig itt tartották magukat az országban, és 150 évvel később pápaieurópai összefogással, amit a pápa generált, sikerült kiszorítanunk az akkori török megszállókat ebből az országból. Ma az európai vezetőkben, az európai bürokr áciában nem látom azt a lehetőséget, hogy képesek lennének egy ilyen összefogást létrehozni. Az Európai Unió összevissza beszél, ezért az a határozott álláspontunk, hogy képtelen a probléma kezelésére. Minden tagállam vagy a tagállamok meghatározó része na ponta képviselnek más álláspontot, és ez nyilvánvalóan ennek a lehetetlen helyzetnek, ami Magyarországon itt ma a Keleti pályaudvaron és más helyeken létrejött vagy még fokozódhat, én azt gondolom, ezt ki kell mondanunk, hogy részben ennek okozói ilyen sze mpontból az európai vezetők is. Azt is világosan látnunk kell, hogy az a szabályrendszer, amit az Európai Unió és más nemzetközi jogi normák megalkottak a mindenkori menekültkérdés kezelésére, az egy ilyen szituációra nem volt felkészülve. Ezt a népvándorl ási áradatot ez a szabályrendszer kezelni nem tudja. A magyar szabályrendszer, amely nyilvánvalóan illeszkedik az Európai Unió szabályrendszerébe, se tudja kezelni ezeket a kérdéseket. Gondoljunk bele abba, hogy micsoda változások történnek itt éveken kere sztül! 2012ben még csak 2 ezer fő volt az, aki menedékkérelemmel fordult a magyar hatóságokhoz, 2013ban már ez 19 ezer fő volt, 2014ben felment 47 ezer főre, most, 2015ben már 170 ezernél tartunk. Az az intézményrendszer, amely képes volt a 2 ezer főt kezelni, nyilvánvalóan nem tud megbirkózni 170 ezer fős áradattal, és ez még egy gyenge kezdet. Ha igaz az, hogy milliók várakoznak Ázsiában táborokban, hogy meginduljanak Európa irányába, és erre kell felkészülnünk, akkor azt látnunk kell, hogy a tegnapi szabályrendszerrel ezeket a kérdéseket kezelni nem tudjuk. Törvényszerű, hogy a kormány új javaslatokkal jön elő, és ezeket az új javaslatokat tárgyaljuk ilyen szempontból most. A javaslatoknak mi a kulcseleme? Azt gondolom, a javaslatnak az a lényege, hog y a határaink mentén akarjuk megfogni ezt a bevándorlási áradatot, és a határaink mentén akarjuk megszűrni ezeket az embereket. Akkor, amikor a kérdést megítéljük, akkor minden normális embernél egy morális kérdés és a racionális elméjének az állításai is viaskodnak benne, viaskodnak bennünk. A morális kérdés az, hogy hogy álljunk azokhoz a szerencsétlen emberekhez, akik sokszor gyerekekkel éhezve, fázva, ezer kilométereket megtéve menekülnek el onnan, ahonnan menekülni kényszerülnek, háborús térségekből. M inden józan ember Magyarországon azt mondja, hogy az ilyeneket, akik ilyen oknál fogva hagyják el a hazájukat, azokat segítsük. Egyébként se tehetnénk mást, mi alkottuk meg az Alaptörvényt. Az Alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetének XIV. cikkelye ( 3) bekezdése világosan eligazít minket, hogy hogyan tekintünk a menekültekre. A menekülteket nyílt karral fogadjuk, befogadjuk és segítjük. Jól tudjuk azonban, hogy akik jönnek, azoknak jó része nem menekült, hanem egyszerűen jobb élet reményében bevándoro lni akar Európába. Ezt már minden ország a maga módján a saját lehetőségeinek megfelelően kezelheti, és eldönti, hogy szüksége van munkaerőre, amit a németek mondanak, hogy másfél millió emberre szükségük van, ezért ha a németek ezt így látják jónak, enged jék be a saját országukba őket, Magyarország pedig dönthessen erről és döntsön erről az érdekeinek megfelelően. Hogy a tranzitzónákat a határ mentén létrehoznánk és ott próbálnánk megfogni ezt az áradatot, azt én helyeslem. Ma ugyanis mi a gyakorlat? Felép ítettük a határzárat, illetve építjük a határzárat,
