Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 3. csütörtök (95. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
12 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ez az a jó pillanat, amikor itt az Országgyűlésben nem rossz dolgokban versenyzünk, hanem jó dolgokban tudunk összefogni, mert Karátson Gábor személye, életműve valóban egy olyan életmű, amelynek e Ház falai között is tiszteletet kell kiváltania, de nemcsak tiszteletet kell ki váltania, hanem valahol a követésnek, ezen életmű öröksége megőrzésének a szándékát is meg kell hogy erősítsük. Úgyhogy köszönöm képviselő úrnak, elnök úrnak, hogy erre lehetőséget ad. Egy olyan autodidakta polihisztortól búcsúztunk az elmúlt héten, aki sz ámára 1956 meghatározó sorsot jelentett, mint sokaknak abban a nemzedékben. És a szabadságnak azt a tapasztalatát, amit akkor átélt, megőrizte a Kádárrendszerben is mindvégig. Egy belülről szabad emberről van szó. Azt is mondhatnánk, az ilyen embereket sz eizmográfnak is nevezik, akik a rengésekről, amik majd jönni fognak erre a világra, előzetesen már hírt tudnak adni. Ő ilyen módon tekintett a múltra, a jelenre és a jövendőre. Olyan dolgokról beszélt, amelyek sokak számára ma még fölfoghatatlanok, ma még a jövőben is elképzelhetetlenek, s mindezt olyan megértéssel és olyan kíváncsisággal tette, ami bizony a mindenkori politikának és a közéletnek is figyelmeztető tud lenni. Jelzett, valóban jelzett leginkább a Dunáról, aztán amikor kellett, a Tiszáról, egyá ltalán az egész világról, azt mondhatnánk, az egész teremtett világról, és ezen belül valóban Erdély szeretetét is említette. Jelzett a magyar világról is. Én azt a mondatot írtam itt fel, hogy az élet misztériumát emberi kéznek szentségtelenül é rintenie nem szabad. A környezetvédelem több, mint egyszerűen a környezetünk védelme, a vízminőség és a levegőminőség valóban a teremtés, a teremtett világ védelme. Még azt is megtanulhatjuk Karátson Gábortól, hogy hogyan lehet komolyan venni azokat is, ak iket talán nem lehetne komolyan venni, hogyan vette komolyan a hivatását, hogyan kell szót emelni, hinni a szavak meggyőző erejében akkor is, ha csalódik az ember, hiszen azokhoz az értelmiségiekhez, írástudó emberekhez tartozott, akik akkor is jeleztek sz elíd vagy éppen haragos szavakkal, ha nem találtak meghallgattatásra. Azt az embert tiszteljük benne a közéletben, akire olyan nagy szükség volna újra és újra a politikában is, a kormányzásban is, akire érdemes figyelni, mert önérdek nélkül igaz szóval tis ztel meg bennünket. Köszönjük a tiszta beszédét, a tiszta embert, még a meg nem fogadott szavakat is, és bízunk benne, hogy a búcsúzás tiszteletéből jut arra, hogy ezt a politikai, művészeti, emberi örökséget valóban méltó módon tudjuk ápolni, folytatni és megbecsülni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, miniszter úr. Az MSZP képviselőcsoportjából „Aktuális ügyekről” címmel Tóbiás József frakcióvezető úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, frakcióvezető úr! (13.40) TÓBIÁS JÓZSEF ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önök által benyújtott embertelen, erkölcstelen, számos elemében alapjogot, az önök gránitszilárdságú alaptörvényét sértő és a nemzetközi törvényekkel szögesen szemb enálló törvénycsomagot nyújtottak be. (Sic!) Egy probléma van, a menekültkérdésben önmagában semmilyen érdemi intézkedést nem tartalmaz, e tekintetben hasonlít a déli határainkon felhúzott kerítésre. Emlékeztetném tisztelt képviselőtársaimat, hogy önök ol yan nyilatkozatokat tettek, hogy a kerítés léte, a kerítés megépítése vissza fogja tartani a déli határainkra érkező átvándorlókat, menekülteket. Ehhez képest a kerítés építése közben számuk nőttönnő. Nem segít tehát sem az enyhítésben, sem a probléma kez elésében, ellenben sikerült elérniük, hogy míg Magyarország 1989ben a vasfüggöny lebontásával vívta ki a világ elismerését, ma ezzel szemben a nemzetközi térben Magyarország a szögesdrótépítők mesterévé vált. Persze nem mi, magyarok, hanem önök, de sajnos messziről ez az árnyalat eltűnik, pedig fontos lenne tudni, hogy nem a magyar emberek akartak szögesdrótokat felhúzni az üldözötteik elől oltalomért menekülőkkel szemben (sic!) , a magyar emberek Kiskunhalastól Szegeden át Budapestig élelmet, tisztálkodós zereket,
