Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. július 3. péntek (93. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - NOVÁK ELŐD (Jobbik):
970 Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtására az elfogadott házszabálytól való eltérésnek megfelelő en augusztus 31ig van lehetőség. Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirenden kívüli felszólalók: Most a napirend után felszólalások következnek. Napirend utáni fels zólalásra jelentkezett a Jobbikképviselőcsoportból Novák Előd képviselő úr: „45 éve hunyt el a második legolvasottabb magyar író, Fekete István, akinek gerincét a kommunisták nem tudták megtörni, csak a szemét ki, a veséjét pedig szétverni” címmel. Paran csoljon, képviselő úr! NOVÁK ELŐD ( Jobbik ): „Egy ember addig él, ameddig emlékeznek rá.” Tisztelt Országgyűlés! Fekete István írta e sort, akinek halálának évfordulóját méltatlanul nagy hallgatás övezte. A Jobbik ifjúsági tagozat Facebookoldalán, illetve aztán én magam is saját Facebookoldalamon megemlékeztem, és nagy érdeklődést váltott ki, mégis fájó, hogy az 1900ban született és 1970ben elhunyt kiváló íróról lényegében a fősodratú médiában például és az állami szereplők részéről semmilyen megemlékezé st nem láthattunk. Jókai Mór után a legnépszerűbb magyar írónak, Fekete Istvánnak 2013ban adták el tízmilliomodik kötetét. Könyvein nemzedékek nőttek fel. Több neves írónknak, költőnknek sem maradt egyenes a gerince a pártállami terhek alatt, de akadtak k ivételes formátumú jellemek; ilyen volt Fekete István is. Miután éles kritikával illette a proletárdiktatúrát és a bolsevizmust, először indexre tették, majd súlyosan bántalmazták. Fogyatékkal kellett leélje életét, miután egyik szemét és fél veséjét elves ztette az Andrássy út 60ban történt vallatása után. Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték gyerekkorában. 1914ben alig lett középiskolás, amikor önkéntesként jelentkezett az első világháborúba. 1923ban felvették a debreceni Gazdasági Aka démiára, de csak az első félévet végezte el, dunántúliként ugyanis nem érezte jól magát az Alföldön. Elbeszéléseit később a Herczeg Ferenc szerkesztette Új idők, vadásztörténeteit pedig Kittenberger Kálmán vadászlapja, a Nimród közölte. 1939ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regénypályázatán, amelyre összesen 193 író küldte be pályaművét, a Zsellérek című regénye nyert, amely bemutatja a vörösterrort. (Felmutatja a könyvet.) A mű népszerűségét mutatja, hogy 1939 és ’44 között hét kiadást ért meg, majd csak a rendszerváltozás után, 1994ben jelenhetett meg újra csonkítatlan formájában. Hadd idézzek ebből a regényből, hiszen valóban voltak talán ma is tabunak számító részei. (12.40) Idézem: „Megmondom Tamás bá csinak, hogy én szívesen leszek egyforma minden emberrel, aki magyar, de nekem a cigány nem kell, miként azok sem, akik magyarul beszélnek, furcsa, idegen szavakat keverve, de - a lelkem mélyén, legmélyén tisztán éreztem - nem magyarok” - írta Fekete Istvá n. És írt más kis anekdotákat, kis életérzéseket abból a korból. Egy kis párbeszéd: „- Nem tudsz a gabonaárakról semmit, fiam? - Ez a tőzsde dolga, édesapám. Ott irányítják… - Tudom, fiam. Ott irányítják… Itt megveszi a Kaufmann, az eladja a városba a Brau nnak, a Braun eladja a pesti Strasszernek, az eladja a malomnak. Sokan irányítják. Csak mi nem, akik a földet túrjuk…” Bizony, gyakran a gazda szólt Fekete István soraiból, ezt láthattuk legtöbb regényében. 1946 tavaszán tiltó indexre került a proletárdikt atúráról és a bolsevizmusról írott művei miatt. A politikai rendőrség is ezért bántalmazta. Könyveit nem adták ki, állandó állást sehol sem kapott, sokáig alkalmi munkából, például uszályrakodásból kellett eltartsa családját. Kizárták a Magyar Írók
