Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 30. kedd (92. szám) - Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, továbbá egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
900 DR. STAUDT GÁBOR ( Jobbik ): Köszönöm, elnök úr. A téma fontosságára való tekintettel válaszolnék az államtitkár úr felvetéseire, és köszönöm, hogy nem a zárszóban mondta el ezeket - államtitkár úr ebben a tekintetben mindig úriember szokott lenni, más államtitkároknak is példaként szoktuk állítani , mert így tudunk erre válaszolni. De a lényegre térve: az Alaptörvény 6. cikkének (2) bekezdése szól a közérdekű adatok megismerhetőségéről, tehát teljesen egyértelmű, hogy ez a jog egy alapjog, egy alk otmányos alapjog. Na már most, ha alkotmányos alapjog, akkor viszont az Alaptörvény 1. cikk (3) bekezdése teljesen egyértelműen kimondja, hogy csak szükséges és arányos mértékben korlátozható egy másik alapjognak az érvényesülés okán, és az alapvető lényeg ét ez nem érintheti a jognak. Tehát az a gond, és ezért tartjuk alapvetően alaptörvényellenesnek, hiszen ha díjat, előre nehezen kiszámítható, sok esetben teljesen kiszámíthatatlan díjat számítanak fel, vagy adott esetben olyan magas díjat számítanak fel, hogy mondjuk, ki kell fizetni egyheti bérét egy jól fizetett közalkalmazottnak, köztisztviselőnek, akkor ez bizony az alapjog érvényesülését akadályozza, és az alaptörvényellenesség itt érhető tetten. Ezt azért mondtam el egyébként, mert itt lehet azt mond ani, hogy sok oldal, húszezer oldal, egy hétig dolgoznak rajta, én a gyakorlatban ezt, ha hiszi, ha nem, nem tudom elképzelni. Mert ha nyilvánosságra hoznák ezeket az adatokat - ahogy sok esetben kötelező, de mégsem teszik meg , és mondjuk, feltennék az i nternetre, akkor azt mondhatnák, hogy minden ott van, keressék ki. Tehát az egész polémia megszűnne csak azzal, ha sok esetben eleget tennének az adatkezelők a kötelezettségüknek, vagy a jövőben – idézőjelben - jól kiszúrnának az adatkérőkkel, és mindent f elpakolnának, ami közérdekű információ, és azt lehetne mondani, hogy keressék ki maguk, minden fönt van, össze lehet válogatni. De egyébként ez az összeválogatás, leválogatás azért csalóka, mert ahol új adatot kell létrehozni, vagy egy új adatbázis létreho zása a kérés célja, ott ezt meg lehet tagadni. Márpedig, ha nem új adatbázisról van szó, akkor én tényleg nem tudom elképzelni, hogy mire lehet felszámolni annyi pénzt, vagy min lehet egy hétig dolgozni, akkor elég nagy baj, ha annyi közadat van - és nem k erült fel a világhálóra , hogy ezeknek a feldolgozása ennyi időt vesz el. Ezért mondtam azt a példát, ami a VIII. kerületből van, de sok esetben megtörténhet, hogy villany, fűtés, internetszámla, ilyeneket próbálnak beleszámolni abba a költségbe, ami a közérdekű adatokhoz való hozzáférésnél jelentkezik. Tehát szerintem az abszurd, hogy itt ilyen fűtés- vagy villanyszámlákról beszéljünk, de szerintem ezt államtitkár úr talán elismeri. A másik, amire még reagálni szeretnék, a szerzői jogok. Én fenntartom a zt, hogy ha az állam közpénzből fizet egy tanulmányért, akkor kvázi az legyen az államé, mint ahogy, ha megrendel egy szobrot, és kirakja, akkor a szellemi alkotáshoz fűző jogok ebben az esetben részben átszállnak a megrendelőre. Nem szeretnék most belemen ni a jogi szabályozásba, de államtitkár úr elkezdte pedzegetni a lényeget, és ezt föl is írtam magamnak: valóban a névjog, az idézés joga, a mű egységének az elve megmarad, de itt nem erről van szó. Nyilvánvalóan, ha mondjuk, egy szobrászművész elkészít eg y alkotást, az valamelyik kerület vagy a főváros tulajdonába kerül, kirakja, attól még az az ő szellemi terméke, az ő szerzői joga erre vonatkozik abban a tekintetben, hogy nem lehet azt mondani, hogy egy másik személy készítette azt az alkotást, ez igaz, de ettől még ez nem a megismerhetőségre és nem az adatokhoz való hozzáférhetőségre vonatkozik. Államtitkár úr azt is mondta, hogy más által kerülne gazdasági felhasználásra. Itt ezt azért nem tudom értelmezni, mert ha egy tanulmány az állam részére készül - egyrészről azt értem, hogy a szerző neve feltüntetésre kerül, az idézés joga, a mű egysége, ez rendben van, ezt adjuk is meg neki , hogy tudja ezt valaki gazdaságilag felhasználni? Kiadja saját néven? Ez bűncselekmény. Gazdasági hasznot realizál? Ez is bűncselekmény, főleg, ha profitorientált módon történik. Ha viszont az állam részére teljesített tanulmányról van szó, akkor nyilvánvalóan az valószínűleg az
