Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 30. kedd (92. szám) - A sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról, valamint az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott biz... - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
850 szövetségi eljárások és szabályok összhangba kerüljenek a nemzetközi gyakorlattal. Mi úgy látjuk, hogy Simon Róbert képviselő úr módosító javaslata ennek a célnak kiválóan megfelel, és ilyen módon ezt a módosító javaslatot tudjuk is támogatni a kormányzat részéről. Azt látjuk, hogy azok az esetleges aggodalmak, amelyek felmerültek esetlegesen átláthatósági problémákra utalva, változatlanul megmaradnak az átláthatóság követelményei, hiszen az elnökség minden egyes döntésével elszámol a közgyűlés nek, és hogy az elnökség, a sportági szakszövetség elnöksége milyen keretek között dolgozhat, milyen lehetőségei vannak, azt természetesen továbbra is a közgyűlés határozza meg. Úgy látjuk, hogy ez a módosítás mindenképpen lehetőséget ad arra, hogy gyorsab b döntéseket lehessen hozni. Azokat a módosító javaslatokat, amelyek egyébként például a civil törvénynek a tartalmával szembemennek, nem tudjuk támogatni. Simon Róbert képviselő úr módosítóját viszont a kormányzat támogatja. Köszönöm szépen, elnök úr, a l ehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a kijelölt Kulturális bizottság nem állított előadót. Most a képviselői felszólalások következnek. A vita sorá n kétperces felszólalásra nincs lehetőség. Elsőnek az írásban bejelentkezett képviselőnek, mégpedig Szilágyi György képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából adok szót. Parancsoljon, képviselő úr! SZILÁGYI GYÖRGY ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, eln ök úr. A kisebbségi véleményben elmondtam a kifogásaimat a törvénnyel kapcsolatosan, azt nem ismételném meg, inkább arra reagálnék, ami itt elhangzott Bánki Erik részéről. Ha önök és a Magyar Labdarúgó Szövetség mint az egyik legnagyobb sportági szakszövet ség Magyarországon és a legtöbb igazolt sportolóval rendelkező sportági szakszövetség, valóban úttörő szerepet vállal abban, hogy valamilyen módon a nevelési költségek rendszerét átdolgozzuk, és kidolgozzunk egy olyan normát, amit más sportágakban is lehet alkalmazni, teljes mértékben nyitottak vagyunk erre a kérdésre, és egy ilyen jellegű törvényjavaslatot támogatni is fogunk tudni. Természetesen akkor csak ötletként felhívnám a figyelmet arra, hogy magán az egyesületi nevelési költségen kívül jó lenne val amilyen szinten rendezni az edzők jutalmazását, hiszen nagyon fontos szerepet töltenek be az utánpótlásedzők egyegy játékos nevelésének az érdekében; jó lenne, ha ők is valamilyen, akár anyagi megbecsülést is kaphatnának akkor, hogyha olyan játékosokat ne velnek ki, akikből jó játékos vagy profi sportoló lesz, ráadásul egy szemléletváltást is elindíthatna ez az edzők körében. Gondolom, képviselőtársaimnak nem kell mondani, hogy az utánpótlásnevelésben még mindig nehéz az edzőket átállítani arra, hogy teljes en mindegy, hogy serdülő 4ben adott esetben bajnokságot nyernek vagy nem nyernek bajnokságot, tehát hogy nem csapatban kellene gondolkodni, hanem inkább az egyéni képzéseket kellene előtérbe helyezni a gyerekeknél. Sajnos még mindig eredményorientált, tal án túlságosan eredményorientált a magyar labdarúgás utánpótlásképzése, míg ezt Nyugaton már teljesen másképp csinálják. (Mirkóczki Ádámot a jegyzői székben Schmuck Erzsébet váltja fel.) Esetleg egy ilyen átalakított rendszerben talán fel lehetne építeni a zt a játékosmegfigyelő rendszert, ami szerintem nagyon hiányzik Magyarországról, és ami nagyon jól működött egyébként a 80as évek környékén, amikor is egyesületek, komoly egyesületek egész hálózatot működtettek Magyarország területén, ahol ezek a játékosm egfigyelők járták az alacsonyabb osztályú mérkőzéseket, és próbálták felfedezni azokat a tehetségeket, akik egyébként nem juthattak volna el, mondjuk, valamelyik budapesti egyesülethez, mert akár az életvitelük, vagy maga, ahova születtek, amiatt hátrányt szenvedtek azzal kapcsolatosan, hogy egy kis faluból nem tudtak volna felutazni Budapestre. Ezek a játékosmegfigyelők valóban betöltötték azt az űrt, ami a nagy klubok, a
