Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 30. kedd (92. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
756 létesítményt van, aki hasznosnak tart é s van, aki haszontalannak, de ez nem „tetszik vagy nem tetszik” kérdése. Nyolctíz hatóság számos eljárás után jutott erre a megállapításra, és ezen megállapítások, jogerős határozatok ellen senki sehol semmiféle jogorvoslatot nem nyújtott be. Ezért kérem - hogy mondjam , ne próbáljon belemagyarázni egy önnek nem tetsző objektumot létrehozó építésügyi eljárásba olyat, ami nincs benne. Lehet, hogy ez nem nyerte el az ön tetszését, de hogy az eljárás szabályszerű, azt dokumentálni lehet. Köszönöm a figyelmük et. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Napirend előtti felszólalásra jelentkezett az MSZP képviselőcsoportjából Tukacs István képviselő úr: „Semmelweisnap előtt” címmel. Öné a szó, képviselő úr. Parancsoljon! TUKACS I STVÁN ( MSZP ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mint mindannyian tudják, 1992 óta minden július 1je a magyar egészségügy napja. Ez a nap Semmelweis Ignác nevét viseli, és arra szolgál, hogy kifejezzük megbecsülésün ket és tiszteletünket az egészségügyben dolgozók iránt. 2010 óta Réthelyi Miklós miniszter úr javaslatára ez munkaszüneti nap az egészségügyben dolgozók számára, még akkor is, ha tudjuk, hogy ennek inkább csak szimbolikus jelentősége van, hiszen ezen a nap on is ügyelnek, ezen a napon is gyógyítanak, és ezen a napon is megpróbálnak bennünket egészségben tartani. Ha valamiről meg kell emlékezni ennek a napnak a kapcsán, az most az egészségügy különösen nehéz helyzete. Különösen nehéz ez a helyzet, mert számta lan gond, probléma és teher nehezedik az egészségügyre és az egészségügyben dolgozók vállaira, akik hivatástudatból, munkájuk szeretete okán, a betegek tisztelete okán végzik a munkájukat, néha nagyon méltatlan körülmények között. A Semmelweisnap szól teh át nekik, de nem szól azoknak, akik már nincsenek itt, akik valahol Európában keresik a boldogulást orvosként vagy szakdolgozóként. A Semmelweisnap nem szól nekik, de értük szólhat. Értük szólhatna akkor, ha azt mondanánk, hogy gyertek haza, mert van miér t. Az elvándorlás nem csökken, és nagyon sokan mérlegelik azt, hogy vajon a méltatlan körülmények és a lehetetlen bérezés miatt máshol keressék a megélhetést és máshol keressék a boldogulást. A Semmelweisnap okán beszélnünk kell arró l, hogy ebben az egészségügyi rendszerben, amelyben mi is gyógyulunk vagy megpróbálunk egészségben maradni, létezik a hálapénz rendszere, ami megrontja a viszonyt orvos és orvos, orvos és beteg, orvos és szakdolgozó között, méltatlan körülményeket teremtve . Tudom, a kormányzati többség már visszaszívta azt a kezdeményezést, hogy a hálapénz legyen legális, mégsem lehet nem szólni arról a jelenleg létező gyakorlatról, amelyben orvos és orvos között rossz a viszony, mert az egyik kap, a másik pedig nem; orvos és szakdolgozó között rossz a viszony, mert az egyik többet kap, a másik meg nem; orvos és beteg között, mert a beteg úgy gondolja, hogy meg kell vásárolni a jobb ellátást vagy a jobb ellátás érzetét. És persze, minden egészségügyben dolgozó érzi a pénztel enséget, a lehetetlen körülményeket és azt, hogy kórházban vagy intézményben, járóbetegellátásban vagy máshol lehetetlen körülmények között dolgoznak azok, akik őket gyógyítani akarják. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem segít, ha csak azt mondj uk, hogy némi pénzzel akarunk javítani a helyzetükön. Az egészségügyben dolgozók 50 százalékos bérfejlesztést és belátható időn belül 100 százalékot követelnek; támogatható ez a követelés. Azt mondják, nagyjából 100120 milliárd kellene most rögtön az egés zségügyre, hogy működőképes legyen a rendszer; igen, ez támogatható követelés, és azt gondolom, olimpiai álmok és kongó stadionok árnyékában még inkább támogatható ez a követelés, hiszen ezeket ők is látják. Amikor arról beszélünk, hogy koncepciók kellenén ek, akkor megerősítem újfent, hogy az MSZP úgy gondolja, az egészségügy nemzeti ügy, azon kevés ügyek egyike, amit nem lehet négyévente vagy nyolcévente ideoda rángatva megpróbálni kormányozni. Meg kellene állapodni a szakmával, a
