Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 29. hétfő (91. szám) - A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
724 oligarcha földjére dolgozni, 59 ezer forintot jelentene nettóban. A minimálbér 85 százalékáról beszélünk. Most lehet itt elsődleges munkaerőpiacról beszélni, csak ez a valósággal nem találkozik. Tehát mondjuk, egy oly an lepusztított és halmozottan hátrányos helyzetűvé züllesztett régióban, mint amilyen DélSomogy, arról ábrándozni, hogy majd ezek az emberek ilyesféle presszióval is talán akkor visszaterelhetők lesznek az elsődleges munkaerőpiacra, ez nem több, mint hiú ábránd. Nincsen igazi munkaerőpiac. Őtőlük azt a lehetőséget veszik el, hogy mondjuk, akkor a valódi napszám helyett, ami jelen állás szerint mifelénk olyan napi 5 ezer forintot jelent, ne havi 100 vagy 110 ezer forintot keressenek, hanem odahajtva valame lyik exkommunista vagy éppen Fidesz közeli oligarcha földjeire, ennek a feléből legyenek kénytelenek megélni. Erről van szó, nem másról. De fel lehet vetni még néhány kérdést. Az, hogy milyen is, mondjuk az az ideális vidéki kép, amit önök is felvázoltak, szeretnék valakitől idézni, kíváncsi vagyok, hogy rájönneke, hogy ki mondta ezt. „Az erős Magyarország - a vidéki hivatás, az élet természetes rendjéhez való ragaszkodás a falu jövőképe, a portáit, határát szeretettel gondozó falu, a családi gazdaság jövő képe pedig a megélhetést biztosító, emberléptékű vállalkozás.” Ezt Orbán Viktor mondta. Családi gazdaság? És odaterelt jobbágytömegek? Hogyan tudjuk ezt összekapcsolni? De még anno, amikor a Somogy megyei közgyűlés tagja lettem, nagyon örültem annak, amiko r a fideszes elnök, Gelencsér Attila a beiktatási beszédében a mezőgazdaságnak viszonylag nagy részt szentelt, és elmondta, hogy a földek felét a nagybirtokosok tartják a kezükben, akik 70 ezer embernek adnak munkát, a másik felén viszont ott vannak a való di kis- és közepes családi gazdálkodók, akik négyszer ennyi embert tudnak foglalkoztatni. És azt mondja, hogy aki a nagyokat preferálja támogatási rendszerekkel, törvényekkel, szabályozókkal, ami eddig ment, az a munkahelyek számának csökkentését támogatja . Aki viszont a kicsiket, az önfoglalkoztató - figyelem! - az önfoglalkoztató kis gazdaságokat, háztáji gazdaságokat, aki újraéleszti a vidéket ilyen értelemben, aki megpróbál feldolgozóipart idehozni, élelmiszerfeldolgozást, belső piaci szabályozást, soksok feladatot, az nem csinál mást, mint az agráriumban egyébként potenciálisan ma bent lévő több százezer munkahelyet hoz létre. No, erről lenne szó, ez lenne az igazi munkahelyteremtés. De akkor itt fel lehetne vetni néhány kérdést, kedves képviselőtársa im: hogy állunk ezekkel? Ez lenne az igazi munka. Mi van a Hangya Szövetkezettel? Mi van a termékpályás szövetkezeti módozatoknak a segítségével? Erre kellene válaszolni. Miért van az, hogy a termelő, aki valóban megdolgozik azért, az összhaszonnak mondju k, 10 százalékát teheti zsebre? Az összes többi eltűnik a közvetítők és a lánckereskedők kezén. És lehet itt mutogatni, mondjuk, elmúlt nyolc évre, de önök már öt éve kormányon vannak. Ezt kellene elsődlegesen rendezni, és nem pedig ilyen látszattörvényekk el megoldani azt a helyzetet, azt a súlyos válsághelyzetet, ami a vidéken kialakult. Ebben kellene gondolkodni. Ugyanis, amit vidéken tapasztaltunk, az nem más, mint hogy a magyar nemzet etnikai jelenléte adott esetben kérdésessé vált. Elmenekülnek, eltűnn ek a fiatalok, amilyen jövőképet önök, mondjuk, ezáltal felvázolnak a vidéken maradt lakosság számára, az nem vonzó. Ebből senki nem fog kérni. Ahogy, mondjuk, egy környékbeli egykori református tanító, lelkész, Arany Bálint fogalmazott egy évszázaddal eze lőtt, ő azt mondta, hogy pusztulunk, veszünk. És pusztulunk, veszünk, lehet ezen mosolyogni, kedves Révész képviselőtársam, de meg kell nézni azokat a demográfiai adatokat, amelyek mondjuk, az olyan vidéki régiókat jellemzik, mint amilyen DélSomogy vagy é ppen BelsőSomogy. (22.20) Igen, pusztulunk, veszünk, mert nincs perspektíva, és ez a cselédlét, a napszámossá való züllesztés, a nettó 59 ezer forinton való bérrabtartás nem jelent valós alternatívát a magyar fiatalok számára. S akkor nem kell csodálkozni , hogy Londonba mennek inkább mosogatni! Ez a mai magyar vidék képe. Olyan káros társadalmi folyamatok indultak el, és nem az elmúlt öt, de még csak nem is az elmúlt nyolc év alatt, hanem még a rendszerváltás előtt, amiket bizonybizony ilyen törvényekkel,
