Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 29. hétfő (91. szám) - Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény és a közfoglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):
711 (21.20) Egy s zó, mint száz: nem statisztikai alanyoknak kell tekinteni ezeket az embereket. Nem olyanoknak, akik tekintetében Kósa képviselőtársam ki tud állni és arról beszél, hogy 4 millió 100 ezer ember. Igaz, ő nem ezt a számot használja, hanem 4 millió 200 ezret, ami soha nem volt Magyarországon a rendszerváltás óta foglalkoztatottként. Segítek neki: 4 millió 100 ezer ember, amiből persze 200 ezernél több a közfoglalkoztatott, akik közül, mint mondottam, sajnos sokan nem értékteremtő munkatevékenységet folytatnak c sökkentett bérekért. Azt szeretném kérni önöktől tehát, hogy ne statisztikai alanyként tekintsenek ezekre az emberekre, hanem tisztes, dolgozó emberekként. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK : Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a frakciók részére fennmaradt időkeretben kíváne még valaki szólni. (Kósa Lajos jelentkezik.) Normál szót kérőként Kósa Lajos képviselő úr, Fidesz, tessék! KÓSA LAJOS ( Fidesz ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Gúr Nándor képviselőtársam hozzászólása inspirált arra, hogy néhány gondolatot elmondjak ebben a vitában. Gúr Nándor a számokat emlegette. Tudjuk, hogy a számok emlegetése az összefüggések nélkül önmagában nem sokat árul el. Ha például azt mondom, hogy a nyolcvanas évek közepén volt utoljára ilyen magas Magyar országon a munkában lévők száma, akkor 4 millió 100 ezer volt, most pedig 4 millió 200 ezer van munkában, ez azért nem mond önmagában túl sokat, mert a nyolcvanas évek közepén a nyugdíjkorhatár sokkal alacsonyabb volt. Tehát effektíve nem volt lehetőség ar ra, hogy az emberek tovább foglalkoztatásban legyenek. Ezért helyes, ha egymással összehasonlítható számokat mondunk az érveink alátámasztására, nem pedig olyanokat, amelyek nem függenek össze egymással. Másrészt szeretném Gúr Nándor képviselő úr figyelmét felhívni arra (Gúr Nándor, elfoglalva a jegyzői székét: Figyelek!) , hogy a közfoglalkoztatottak és a nehezen élő emberek elleni legnagyobb arcátlanság mégiscsak az volt, amikor a Szocialista Párt azzal a Simon Gáborral szervezte az éhség menetét, aki egyé bként több száz millió forintot parkoltatott éppen különböző külföldi bankszámlákon. Volt mersze az éhezők menete élén hülyét csinálni az emberekből, meg az MSZPből is, meg egyébként Gúr Nándorból is. És nem kérték ki maguknak azóta sem, sőt megpróbáltak úgy tenni, mintha Simon Gábort nem is ismerték volna. Az az összehasonlítás is helytelen volt a képviselőtársam részéről, amikor az általunk szervezett közfoglalkoztatást a szocialisták által szervezett közfoglalkoztatással és bérekkel hasonlította össze. Az lett volna a helyes, hogy az egyébként valóban minimálisan elérhető szociális segélyt veti össze a közmunkával. Mi ugyanis valójában egy olyan rendszert szerveztünk, amikor nem a korábbi közmunkát váltottuk ki, hanem azt mondtuk, hogy aki segélyt szeret ne kapni… - 27 ezer forint volt egyébként akkor, amikor a szocialisták ezt megvalósították. Próbáljon meg ebből Gúr Nándor is megélni, ha tud, mert előszeretettel mondták, hogy hogy lehet megélni 47 ezer meg 62 ezer forintból. Ők 27 ezret adtak, abból bizt os sokkal jobban meg lehetett élni, mint az általunk adott jóval magasabb összegekből. Mindenesetre ezt a rendszert kell összehasonlítani azzal, amit a szocialisták megvalósítottak. A szocialisták mindig is az elosztásban voltak érdekeltek, ebben nincs vit a. Ők azt szerették volna, ha minél több olyan ember van, aki egyedül az állami transzferekre tudja alapozni az egzisztenciáját. Mi a munka pártján vagyunk, sokszor elmondtuk ezt, és most is ezt állítjuk. A közfoglalkoztatással kapcsolatban igyekszünk olya n rendszert megvalósítani, amely nemcsak hogy emberi méltóságot ad annak, aki ebben a rendszerben részt vesz, mert a munka nem szégyen, hanem értelmessé is teszi ezeknek az embereknek a kétkezi munkáját. Nagyon sok helyen az országban ez így is valósul meg . Tekintettel arra, hogy alapvetően önkormányzatok és polgármesterek szervezik a közmunkaprogramokat, az ország 3200 önkormányzata között
