Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 16. kedd (87. szám) - A nemzeti akkreditálás rendszerének átalakításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
52 lett kialakítva közel 20 évvel ezelőtt, ami talán az akkori ko r kihívásainak megfelelt, a mainak nem felel meg. Én ezért mondtam el a felszólalásomban, hogy a tőlünk nyugatra lévő hatékonyabb rendszerek jelentős részében sokkal határozottabb állami irányítás van, közvetlenül a miniszterelnök, a miniszterek vagy költs égvetési szervek gyakorolják ezt a jogot, és arról nem beszélve, képviselőtársaim, hogy azért tisztázzuk: itt egy állami feladatról beszélünk alapvetően. Azt gondolom, hogy egy modern világban az államnak az elsődleges felelőssége az, hogy azokat a tanúsít ványokat, amelyek a mindennapi életben egyébként szükségesek, azokat ellássa. Itt arról van szó, hogy van egy rendszer, ami korábban nem jól működött, több alternatíva volt azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet egyébként ezt módosítani. Sajnos, a struktúra csak azt tette lehetővé, hogy egy drasztikus változást idézzünk elő, és ezért került benyújtásra ez a javaslat. Egyébként még talán a későbbi felszólalásomban vagy a zárszóban néhány részletre is fogok tudni válaszolni. Köszönöm szépen. ELNÖK : Köszönöm, k épviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Normál időkeretben két felszólalás következik most. Elsőként Gúr Nándor képviselő úr. Öné a szó. GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Az már önmagában megtisztelő, hogy képviselőtársam egy ké tpercest nyomott, bár én bíztam abban, hogy egy hosszabb okfejtést fog tenni. Egyszerűen azért, mert úgy gondolom, hogy az a bevezető mondat az tényleg kellő bizonytalanságot adott az ön szájába, amikor úgy fogalmazta meg a mondatát, hogy „úgy vélt”. Emlék szik rá, ugye, képviselőtársam? Ha nem, akkor majd a jegyzőkönyvből vissza tudja nézni. Tehát amikor ön nem határozott állítást fogalmaz meg azzal kapcsolatban, amit előterjeszt, hanem megfogalmazza, hogy úgy vélt, úgy vélt, hogy nem hatékonyan működő. Úgy vélt? „Úgy vélt”re alapozva foganatosítunk törvényt ebben a Házban? Én azt gondolom, hogy hatásvizsgálatok sokaságának, társadalmi vitának, sok minden egyéb másnak kellene megelőznie mindazt, hogy törvényalkotásra kerüljön sor, és nem „úgy vélt” kinyilat koztatásra. Ez az egyik része a történetnek. A másik része a történetnek, hogy most idézett képviselőtársam a 207 szervezetből egy szervezetnek a vélekedéséből. A másik 206ot hiányolom még mindig. Van ideje, kétperces, 15 perces, sokfajta hozzászólási mód és lehetőség van. Csak azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy persze, példát lehet felmutatni a 207ek sorából, de mondjuk, a 207ek együttes álláspontjának a vélekedését szeretném megismerni. Tudom, hogy nem fogom tudni megismerni, mert nem fog tudni ilyet elénk tárni. Tehát az alapvető problémám ez. Az az alapvető problémám, hogy egyéni képviselői indítvánnyal olyan törvényjavaslatot kell tárgyalnunk, amelynek keretei között az érintett szervezetek vélekedését sem tudjuk megismerni a dologról, nemhogy széle sebb körű társadalmi egyeztetést nem folytatnak ezekben az ügyben. Mondhatnám 15 percen keresztül ezt a történetet, mert normál szót kértem, de untatni nem akarok senkit ezzel, csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy jó lenne az, hogy ha a Ház falai közé úgy kerülne be törvényjavaslat, hogy ott figyelembe vennék mindazt, ami mondjuk, a törvényalkotás menetrendjében a szokásjog elve alapján hosszú évtizedeken keresztül kialakult. Tehát hogy akkor hozunk törvénytervezetet a Ház falai közé, hogyha azért azok a társadalmi viták megtörténnek, amelyek megalapozhatják a törvénytervezet jóságát. Egyetlenegy kitételt még itt a végére, ez pedig az, hogy azzal, hogy valamit szétrombolnak, azzal, hogy valamit megszüntetnek, hogy hatásköröket vonnak el, gyak orlatilag azzal nem teremtenek olyan helyzetet, ami egy jobb, egy magasabb szintre emelné mindazt, ami eddig működött. Tehát én alapjaiban rossznak tartom azt a fajta megközelítést, ahogy most ennek a törvénytervezetnek a tárgyalását folytatjuk.
