Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 17. szerda (88. szám) - Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvénynek az állami vagy önkormányzati vagyon gyarapításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. VÖLNER PÁL (Fidesz):
284 Tehát szerintem itt nagyonnagyon súlyos aggályok merülnek fel ezzel a törvénnyel kapcsolato san, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom így, ebben a formában már csak ezért sem tudja támogatni, tehát a két legfőbb ok, amit elmondtam, tehát az önkormányzatokkal kapcsolatosan, és az, hogy az emberek, akiknek a pénze benne van, nem erre adták be ezt a pénzt és nem erre adakoztak, az emberek pénzét nem lehet felhasználni, csak erre a forrásra. Tehát mi azt szeretnénk, hogy továbbra is tartsuk meg azt a lehetőséget, vagyis továbbra is csak az a lehetőség legyen meg, hogy az ilyen pénzeket és ezeknek a fe lhasználását csak az államadósság csökkentésére lehessen felhasználni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kívá ne valaki még felszólalni a vitában. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem Völner Pál képviselő urat, hogy előterjesztőként kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Völner Pál jelzésére:) Igen, kíván. Para ncsoljon, képviselő úr! DR. VÖLNER PÁL ( Fidesz ): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak képviselőtársaim hozzászólásához szeretnék néhány kiegészítést vagy pontosítást fűzni. Tóth Bertalan képviselőtársam említette a magánnyugdíjpénztárak bizonyos megszüntetési i dőszakát, bár ma is vannak magánnyugdíjpénztárak, tehát valamennyien tudjuk, ezek nem szűntek meg; hogy hogyan is alakult ki ez a helyzet, amikor gyakorlatilag itt a középeurópai államokat kísérleti nyúlként a kötelező magánnyugdíjpénztárak alapításába bel etették, még talán a Hornkormány idején, és gyakorlatilag az eddig az állami nyugdíjpénztárba fizetendő összeget csökkentették az oda befizetett összegekkel, és ezt a hiányzó összeget az állam hosszúhosszú évekig ki kellett hogy pótolja, nyilván hitelfel vételekkel, mert ez az összeg hiányzott. A magyar nyugdíjrendszer a szolidaritási elven alapult korábban is, és most is sikerült oda visszatéríteni, hiszen a nyugdíjak megvédése azt jelenti, hogy nem bizonytalan magánnyugdíjpénztári vagyonban vannak ezek a befizetések, hanem az állam áll az állami nyugdíjpénztár mögött, és így megvan a nyugdíjak fedezete. Csak egy példa: Veres János pénzügyminisztersége idején is volt olyan év, amikor 80 milliárd forintot fizettek be a magánnyugdíjpénztárak az állami nyugdí jpénztárba, mert akik nyugdíjba mentek volna, kiszámolták, hogy mennyi lenne a nyugdíjuk, amit onnan adnak, és mennyit kapnának az államtól, és az jött ki, hogy ha csak az államit veszik igénybe, akkor sokkal jobban járnak. Tehát ennyit a gyakorlat próbájá ról. A másik, hogy ezek az elemek miért ilyen részletekben és hogyan tudnak ebben az adósságcsökkentésben részt venni. Nyilván ami államkötvényben volt - nagyon helyesen - elhelyezve, ezeket rögtön adósságcsökkentésre lehetett fordítani, de az, hogy a szoc ialista kormányok évről évre bővítették azt az arányt, amit különböző befektetésekbe, részvényekbe fordítottak a magánnyugdíjpénztárak, nem is beszélek arról a részről, amit a saját működési költségeikre fordítottak, ezek kockázatos befektetések voltak. Ny ilván ezen kellett elszenvedni ezeket a veszteségeket is, amelyeket itt a különböző évekből sorolt fel képviselő úr. Tehát gyakorlatilag most teremtődött egy olyan helyzet, amikor ugyanaz a rendszer érvényesül, mint a magánnyugdíjpénztárak bevezetése előtt , és az állam garantálja a nyugdíjak értékét, garantálja a nyugdíjak kifizetését, a nyugdíjak megállapítását. (19.00) Gyakorlatilag sem a mostani nyugdíjasokat, sem az ezután nyugdíjba vonulókat nem fenyegeti olyan veszély, hogy a magánnyugdíjpénztárak bev ezetése, különböző nemzetközi pénzügyi válságok hogyan befolyásolják a nyugdíjpénztárak értékét, nem beszélve a likviditásukról, és szerintem szerencsére nem éltük meg azokat az időket, amikor abba kellett volna beleütköznünk.
