Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 17. szerda (88. szám) - A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
239 formák keretei között? Államtitkár úr, kapcsolódjon be, intenzifikálja egy kicsit magát, beszélgessünk a dologról! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Gúr Nándor képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. (Derültség.) GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát, nem serénykedik a z államtitkár úr, majd az összefoglalójában. (Kónya Péter: Majd válaszolsz magadra. - Dr. Józsa István közbeszól.) Nem tudok más tenni… ELNÖK : Tessék, jegyző úr! GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát nem serénykedik az államtitkár úr. (Dr. Jó zsa István közbeszól.) Ezzel az a bajom, hogy így értelmes vitát nem lehet folytatni a Parlament falai között. Önök nem akarnak vitatkozni sem a Parlament falai között a törvénytervezetekről. (15.20) Önök diktátumokat akarnak véghezvinni: azt mondják, így lesz, majd meglesz a többség hozzá, megcsinálják, kész, nem számít semmi. Államtitkár Úr! Önnek is meg a kormány összes tagjának szem előtt kell tartania azt, hogy Magyarországon nem mindenki önökre szavazott. Nem, messze nem! És azt is szem előtt kell tar tani, hogy egyre kevesebben szavaznak önökre. És hogyha egy kicsit, ha egy kicsit politikai értelembe vetten előrelátóan gondolkodnának, akkor igen, minden, a Parlament falai között elhangzó, értelmes vagy értelmesnek tűnő felvetésre reagálnának, és azt el kezdenénk vitatni. Higgye el, nem hordozzák önök a bölcsek kövét, mi se, senki! A közös bölcsességünk előbbre vinne minket, mint az, mint az a konokság, hogy nem hajlandó megszólalni ilyen kérdésekben, amelyek bizonyos értelemben szétfeszítik a magyar társ adalmat. Igen, igen, mert emberek sokaságában, ha közfoglalkoztatásról van szó, akkor egyfajta rossz értelemben vett utálat jelenítődik meg, alaptalanul is sok esetben és méltatlanul. Mert a közfoglalkoztatottakat sokszor úgy állítják be, hogy ugyan ők dol goznak, de hát mivel nem értékteremtő tevékenységet folytatnak, ezért azok az emberek, akik mondjuk, a szalag mellett végzik a munkatevékenységet, ezek azt mondják, hogy: na de hát ezért a munkáért ilyen pénzt? Én meg a másik oldalról azt mondom, hogy nem, olyan munkát kell nekik adni, amelyért tisztességes jövedelemre tudnak szert tenni. Mindegy, honnan közelítünk a dologhoz, de el kellene kezdeni beszélgetni, önöknek is, önnek is. Mert a némasággal meg az utolsó szó jogán történő, más értelemben vett utol só szó jogán történő megszólalásával csak be akarja diktálni a jegyzőkönyvbe, hogy önök mit akarnak és hogy gondolkodnak a dologról, de nem akarja megismerni és nem akarja megvitatni mások álláspontját. Szerintem ez abszolút helytelen; abszolút helytelen, és nem is vezet előbbre. Tudja, a mi alapálláspontunk az, hogy bármilyen munkatevékenységről van szó, ott egyrészt megfelelő bért kell adni az embereknek, másrészt megfelelő biztonságot. Ebbe a biztonságba értse bele a munkafeltételek biztonságát is. Javas lom önnek meg a kollégáinak, meg az önök által működtetett állami gépezetnek, hogy nézze meg, nézzék meg, vizsgálják meg a közfoglalkoztatás keretei között végzett tevékenységhez illeszkedő munkakörülmények sokaságát. Nézzék meg, tekintsenek rá! Emberhez m éltó feltételek közepette dolgoznake közfoglalkoztatottak nagyon sok esetben? Sajnos, azt kell hogy mondjam, hogy példák sokaságát tudom mondani, amikor ez nem így van. Sok esetben azért van úgy, mert azok a polgármesterek, akikről az előbbiekben beszéltü nk, kistelepülési polgármesterek, mindent megtesznek azért, hogy mégis emberhez méltó körülmények között dolgozzanak; nem azért, merthogy a kormányzati jótétemény és segítségnyújtás viszi ezeket a dolgokat előbbre.
