Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 16. kedd (87. szám) - Napirenden kívüli felszólalók bejelentése: - Az ülés napirendjének elfogadása - Az adózással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája és a határozathozatalok - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
22 csatlakozni, hiszen a számok makacs dolgok, azt mutatják, hogy önök rendszerszinten nem tudták előrevinni ezt az egész szisztémát. Ha az adócsökkentések költségvetéséről beszélnek, és egyáltalán egy adóvita folyamán talá n ez a legfontosabb kérdéskör, akkor azt is látjuk, hogy - mondjuk - csökken a bankadó. De hogyan csökken a bankadó? Az EBRDvel kötött megállapodásnak megfelelően. Márpedig az EBRDvel a kormány kötött egy paktumot - ahogy a Bankszövetséggel is kötött egy paktumot , és itt bizony komoly kikötéseket támasztottak az érintett felek Magyarország Kormányával szemben, ahol vállalták, hogy egyeztetés nélkül a banki szférára nézve állítólagosan káros intézkedéseket nem hoznak a továbbiakban. Éppen ezért a hitelká rosultak teljes körű megmentésére is gyakorlatilag nemet mondott a kormányzat. Ha továbbmegyünk, akkor azt látjuk, hogy az európai uniós rekorder 27 százalékos áfa, a szegények adója, a feketegazdaság melegágya még mindig itt van előttünk, rendszerszinten mérgezi a magyar gazdaságot. Értékeljük azt, hogy a sertéshús tekintetében egy részlépésre elszánta magát a kormányzat, de pont a saját gazdasági várakozásai, a GDPnövekményről szóló hozsannáiból következik az, hogy sokkal több tartalék lenne ebben a költ ségvetésben, százmilliárdokkal több tartalék, mint amennyit élelmiszeráfacsökkentésre fordítottak. Tehát nem lenne túlzás elvárni azt, hogy az alapvető élelmiszerek teljes körét illetően és ami nagyon fontos, a gyermeknevelési cikkeket illetően 5 százalékr a mérsékeljék az áfát minden fontos termék esetében. Attól függően, hogy milyen szélesre húzzuk meg ezt a kört, 70 és 220 milliárd forint közötti az elsődleges költséghányad, ami egy költségvetésből állítólag az első évben hiányozna. Már ez is fals adat - ezt kormány közeli szakértők tették közzé , hiszen, ha egy 200 milliárdos teljes körű áfacsökkentést hajtunk végre, már a gazdaság kifehéredése okán az első és második költségvetési ciklusban ebből több mint 3040 milliárd visszacsorogna a gazdaságba, nem számolva egyéb multiplikátor hatásokkal. Viszont azt is el kell hogy mondjuk, önmagában bármilyen típusú alapvető élelmiszereket érintő áfacsökkentés teljes költségvetési kiadása háromnégy költségvetési éven belül garantáltan nullázódik. Tehát a gazdaság i pozitív hatásoknak köszönhetően nem kerülne pénzbe hosszú távon egy olyan tisztességes áfacsökkentés, amely a piaci folyamatokkal egyezkedve és megfelelő ellenőrzési mechanizmusokkal bevezetésre kerül - csakhogy lélekbátorság kellene ehhez. Előttem van e gy lista, amely a második Orbánkormány megalakulása óta bevezetett új adókat vagy adóemelési típusokat tartalmazza. Összesen most már a könyvelői szakma már több mint ötven hasonló tételt alkalmaz. Mi nem akarjuk az összeset kivezetni értelemszerűen, de e lőttem van az a több tucat, amely esetében vagy felmerül a kivezetés szükségességének a gyanúja, tehát vitatkozni kellene erről, vagy pedig egyértelműen teljes mértékben fölösleges adótípusokról beszélünk. Nyilvánvaló módon a különböző egzotikus adótípusok , amiket a világon sehol nem ismernek, csak Magyarország vezette be őket, egyértelműen kivezetésre szorulnak. De az is látszik, hogy a bankadó, az energetikai különadó, a telekommunikációs különadó, a kereskedelmi láncok különadója, az élelmiszerláncfelüg yeleti díj mindmind egytől egyig másfajta módon valósul meg és kerül beszedésre, mint ahogy az a jogalkotó szándéka volt. Felháborító, hogy bankok, hitelintézetek, multicégek, élelmiszert árusító hálózatok tulajdonképpen akadály nélkül hárítják a magyar f ogyasztókra, a magyar vásárlókra a rájuk kivetett adókat, és Magyarország Kormánya ezzel szemben tesz valamit? Az égadta világon semmit. Tehát látszólagos kozmetikai jellegű kedvezmények érik a magyar lakosságot, így az egyik zsebében egy kicsivel több mar ad. A másik zsebéből viszont ez a négyötféle hálózat folyamatosan szivattyúzza ki a pénzt. Tehát azt látjuk, hogy rendszerszinten nemhogy nem válik könnyebbé a magyar családok élete, a szegények adója, a 27 százalékos áfa, az áthárított különadók mindmin d a polgárokat terhelik. Ameddig pedig egy adóvita során ilyen jelenségekre kell hogy felhívjuk a figyelmet, sajnálatos módon az ilyen rendszerszintű változtatásnak eladott valamit nem tudjuk támogatni, még akkor is, hogyha a részelemeit természetesen igen - ki az, aki a személyi jövedelemadó csökkentését ne
