Országgyűlési Napló - 2015. évi nyári rendkívüli ülésszak
2015. június 17. szerda (88. szám) - Áder János köztársasági elnök átirata az Országgyűléshez államtitkári kinevezésről: /Dr. Köpeczi-Bócz Tamás emberi erőforrások minisztériumi államtitkár/ - A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (LMP):
180 ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szél Bernadett képviselő asszony, LMPképviselőcsopo rt. Megadom a szót. DR. SZÉL BERNADETT ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az országot ma egy teljesen felelőtlen plakátkampány nyomai csúfítják el. A háború állítólag azért indult, mert a bevándorlók és a menekültek tömegével érkeznek Magyaror szágra. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Ugyanakkor egyre világosabb mindenki számára - talán a most közbekiabáló fideszes és KDNPs képviselők számára is , hogy magának a problémának a valós kezelésével aligalig foglalkoznak a kormányzat részér ől. A felelősség nyomait nem látni önöknél, tisztelt uraim és hölgyeim! Egy kicsit menjünk vissza egy lépést, hogy megértsük a probléma valódi természetét, mert ahhoz, hogy valós megoldást találjunk, egy kicsit látni kell, hogy hogyan kerültünk ilyen helyz etbe. A XXI. század elejére kiépült egy nagyonnagyon nem szép új világ, amelyben egyre kevesebben érzik jól magukat. Egy olyan világ épült ki, amelyben hatalmas szakadék tátong a szupergazdag oligarchák és a többségi társadalom között. Ez egy olyan világ, amelyben a munkának nincsen becsülete, a pénztőke mindentudó és mindenható lett. Sokak számára itt a környezetvédelem csak egy nyűg vagy a profitszerzés akadálya, amin keresztül kell lépni. Ez egy olyan világ, amelyben energetikai és hadiipari vállalatok dróton rángatják a korrupt politikusokat, és most nem akarok ujjal mutogatni. Ez egy olyan világ, ahol emberek egészségével és életével nyugodtan játszhatnak, mert semmi sem fontosabb a negyedéves pénzügyi jelentés egyenlegénél. Ez egy olyan világ, amelybe n van háború, rengeteg háború, van aszály, van éhezés, és egyre több embernek teszi ez pokollá az életét. És ha tetszik, ha nem, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a nyugati országoknak komoly felelősségük van ebben a helyzetben. Az elmúlt évtizedekbe n hatalmas hibákat követtünk el. Ebben a világban, ahol mi élünk, a kényelmes Európában, úgy éltünk, úgy fogyasztottunk és úgy politizáltunk, mintha nem lenne holnap. Azt gondolták az elmúlt évtizedekben a választott vezetők, hogy a problémákkal úgyis csak az esti híradókban találkoznak legfeljebb az emberek, a külpolitikán talán meg át is ugranak. Voltak ilyen kérdések: bombázzuk le Irakot és Líbiát? Hogyne, kérem, tegyük meg! A világcégek pénze kell a politikusok kampányaihoz! Erőltessük a hagyományos ene rgiahordozókat? Természetesen! Kit érdekel a klímaváltozás, legfeljebb több légkondit fogunk használni, vagy több palackozott üdítőitalt fogunk eladni jövőre! És mi történik most, tisztelt képviselőtársaim? Szeretném, ha nagyon figyelnének rám, mert minden egyes képviselőnek a kormánypárti padsorokban kötelessége tudni, akárhányszor a migránsokat, a menekülteket, a bevándorlókat szidja és ostorozza, tudnia kell, hogy ebben a helyzetben felelőssége van annak a kontinensnek, amelynek a tagjai vagyunk, és anna k a hozzáállásnak, amit az elmúlt évtizedekben lehetett látni, és amelynek a rendszerkritikus pártok, például a Lehet Más a Politika nem véletlenül üzent hadat, pontosan azért, mert teljesen fenntarthatatlan. Mi történik most Európában? A valóság itt kopog tat az ajtónkon. Itt vannak azok az emberek, akik menekülnek az állapotok elől, amelyekért minket is terhel felelősség. Hogy messzire ne menjek - és szeretném, ha ezt is megfontolnák , önök pontosan ezt csinálják itthon kicsiben: kiéheztetik és szegénység ben tartják a dolgozó embereket, kiszorítják a megújuló energiahordozókat, és minden arcrándulás nélkül egy állami pénzmosodát nyitnak, ahol a szürke- és feketepénzeket alacsony adókulccsal lehet adóztatni. Van ez az urambátyámrendszer, ez a legújabb kori feudalizmus, amit kiépítettek, és itt a szorgalmat és a tehetséget semmibe veszik. Ebben az országban most ugyanúgy adóztatják a bankigazgatót, mint a portást, papolnak a családokról, de közben nem segítik igazán azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenn e rá. Nem is csoda, hogy félmillió honfitársunk már Nyugatra vándorolt.
