Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 16. hétfő (45. szám) - Egyes törvényeknek a jövedéki biztosíték mértékével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
88 szolgálja. Nem támogatja azt a sávos rendszert, nem támoga tja azt a megoldást, ami a 2010es volt, hogy a jövedéki biztosíték mértékét drasztikusan megemelje, sőt közel 10 százalékos csökkentést javasol, a 22 millió forint összegű jövedéki biztosítéknak az alkoholszármazék, sör, bor, pezsgő és egyéb alkoholtermék ek esetében 20 millió forintra történő csökkentését. Kérem a tisztelt parlamentet, hogy szavazza meg ezt a vállalkozóbarát törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tóth Bertalan képviselő úrnak, MSZPképviselőcsoport. DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Nagyon érdekes volt ez a felvezetése ennek a törvénymódosításnak, hiszen töb bféle kifejezést hallhattunk, hogy ez egy praktikus szabályozás, amit némi szakmai vita előzött meg. Most hallhattuk itt a Fidesz vezérszónokától, hogy tulajdonképpen itt egy vállalkozóbarát lépésről van szó, egy 10 százalékos csökkentésről. Már azt vártam , hogy mikor ejti ki a száján képviselőtársam, hogy ez egy rezsicsökkentés a vállalkozók számára, egy fontos díjcsökkenés, tehercsökkenés, de azért annyira nem szenvedünk memóriazavarban, hogy ne emlékezzünk arra, hogy hogy indult ez az egész történet, ami nek most reméljük, hogy a végéhez értünk ezzel a módosítási javaslattal. Ez úgy indult, hogy a trafikmutyi, a dohánymutyi után megérkezett egy olyan törvényjavaslat, amely az italnagykereskedők számára előírt eddigi 22 millió forintos biztosítékot 150 mil lió forintra emelte meg. Így indult ez a szabályozás. Ennek az lett volna a következménye, ahogy a kormány is az egyik anyagban ezt elmondta, szeretném ezt szó szerint idézni: „A jelenleg kb. 150, alkoholtermékekkel foglalkozó kereskedő közül országosan cs ak kb. 56 kereskedő maradna meg. Jellemzően azokat a kereskedőket érinti végzetesen a változtatás, akik családi vállalkozásban leginkább saját termékeiket, saját hálózatban terítik annak okán, hogy a nagyobb kereskedések nem nyitottak a minőségi, de csak kis mennyiségben rendelkezésre álló termékeikre. Az ilyen termékek jellemzően a családi borászatok, pezsgőkészítők, pálinkafőzők és kézműves sörfőzők üzemeiből kerülnek ki.” Ez jelent meg itt kormányálláspontként, és ekkor is már nagyon furcsa volt, hogy e z a javaslat hogy érkezett ide a parlament elé, ha jól emlékszem, akkor a pénzügyi salátatörvények keretében, nem is az adótörvények elfogadásakor. Aztán nemcsak a pártok, hanem az újságírók is oknyomozá sba kezdtek, hogy vajon kik lehetnek ezek a kereskedők, akik ezután megmaradnak a piacon, ki az az 56 kereskedőcég, amely tudja vállalni ennek az összegnek a befizetését, a NAVnak pedig utána bemutatni, hogy ez a biztosíték rendelkezésre áll. És láss cso dát, az derült ki, erről írtak az újságok is, hogy Fideszhez közeli vállalkozások, például a CBAhoz tartozó vagy azzal kapcsolatban lévő egyik italnagyker is meg tudott volna maradni ebben a versenyben, és tudta volna biztosítani azt a 150 millió forintos biztosítékot, amit le kellett volna tennie. Erre a Törvényalkotási bizottság és annak elnöke azonnal fellépett és javasolta, hogy ez így nem lesz jó, mert egyrészt az, hogy milyen belső viták, milyen korrupciós belharc alakult ki a Fideszen belül, ezt nem tudjuk, ezt csak sejteni lehet a különböző nyilatkozatokból, de mégis azt mondta, hogy ez nem járja, és nem kíván asszisztálni ahhoz a történethez, ahhoz a javaslathoz, ami a trafikmutyi, a dohánymutyi után az italmutyit is meg fogja hozni és törvénybe fo glalni. (18.20) Arról nem is beszélve, hogy ez már lassan szokása a Fideszkormányzatnak, hogy egyénre szabott jogalkotást folytat: mindig vannak kivételek, mindig vannak kivételezettek. Aztán történt egy malőr a nagy törvényalkotási zsivajban az előző év végén, mert nem ez a sávos rendszer lépett hatályba, hanem hatályba lépett a 150 millió forintos szabály, teljesen érthetetlen módon. Nekünk is nehéz volt felidézni azt a törvényalkotási bizottsági ülést, ahol ez megtörtént,
