Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 3. kedd (51. szám) - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
855 Ezekben a kiskereskedelmi egységekben a minimálbért vagy a minimálbér közvetlen környékén lévő összegeket keresnek az emberek. Azt is mondt am, még egyszer mondom, hogy égjen be az agyukba, hogy vegyék tudomásul, gondolkodjanak el rajta, és tegyenek érte, hogy ne így legyen. Ez a pénz, ez a minimálbér ötezer forinttal kevesebbet ér, mint 2010ben ért az, amit kézbe vettek akkor, és az, amit ké zbe vesznek most. Ez egy óriási szégyen, amit önök csináltak öt év alatt. Óriási szégyen, mert közben meg arról papolnak, azt próbálják elhitetni az emberekkel, hogy jobb nekik, hogy értük vannak, hogy a dolgozó emberekért cselekszenek. Ne tegyék! Így ne t egyék! Mert ha ezt teszik, ez nem a javukat szolgálja. Ez valami másról szól. Ez a javuk elvételéről szól. Nem ezt érdemlik ezek az emberek. Sokkal többet, sokkal jobbat, kormányzás tekintetében is. És akkor néhány gondolatot fogalmazzunk meg konkrétan ezz el a törvénytervezettel kapcsolatosan is. A történet lényege arról szól, hogy ahol kis- és nagykereskedelmi tevékenység is folyik, ott kiskereskedelminek tekintsük ezeket az egységeket, már csak azért is, hogy versenypozicionálisan ne legyen előny ezeknél az egységeknél másokkal szemben. Szívesen visszatekintenék az öt év történésére, hogy hányszor sikerült olyan szituációt önöknek előállítani, amikor versenypozicionális szempontból nem hívtak életre előnyt. Csak hogy az emlékképükben ne sokat kelljen kutat ni, ezért mondok néhányat. Emlékeznek a nemzeti dohányboltok kategóriájára? Emlékeznek arra, amikor a koncessziók szétosztására sor került? Ha nem, akkor segítek. Miskolc egy megyei jogú város. Jobban ismerem, mint általában más városokat, mert az életem j avarészét ott élem. (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Miskolcon nyolcvanegynéhány koncesszió szétosztására került sor. Ebből húszat, nem egyet, nem kettőt, húszat két fideszes önkormányzati képviselő és családtagjai nyertek el. Hát, jó az érdekérvényesítő k épességük, olybá tűnik. De én meg azt mondom, ez pofátlanság. Ráadásul, hozzáteszem - emlékszik államtitkár úr is, ugye? , valami olyasmi volt, hogy az a hozam, haszon, jutalék, nem tudom, pontosan milyen címszó alatt szerepelt, ami megszerezhető, az 2,5 százalék volt. Majd miután a koncessziókat elnyerték a haverok, a barátok, azután, ha jól emlékszem, 10 százalékra emelkedett. Korrekt, abszolút korrekt az eljárás. De a versenypozicionális semlegesség, meg ilyen kifejezések kimondása, államtitkár úr, hozz a az emlékképébe vissza ezeket a történeteket is! De ha már vasárnapi bezárásról beszélünk, akkor a nemzeti dohányboltok, hál’ isten, ők voltak azok, akik megúszták a vasárnapi bezárást. Nem úgy, mint a kertészetek. Ja, hát utána, amikor már majdnem minden ki lázadozott, hogy normális tevékenységet egy kertészetben szombaton meg vasárnap is végezni kell, és általában a vásárlók is vasárnap mennek oda vásárolni, merthogy akkor engedi meg a szabadidejük, akkor volt rá hajlandóság, hogy egyáltalán e tekintetben elgondolkodjanak. Szóval azt akarom mondani önöknek, hogy némi következetesség, némi következetesség! És ha már pótlékokról beszélünk, vagy éppen nem beszélünk, mert államtitkár úr erről nem szívesen beszél, akkor szeretném visszaidézni 2012. I. törvényét , a munka törvénykönyvét, ahol önök szétzúzták a pótlékok rendszerét. Emlékszik, a délutános pótlékot megszüntették, az éjszakai pótlékot csökkentették, a vasárnapi pótlékkal valami van, most már nem tudjuk, hogy mi van, de ott van a módosító, hogy mégis t udhassuk, beadtuk. (19.10) Önöknek már csak egy dolguk van: Becsó képviselőtársammal karöltve, aki 2015. február 18án, ha emlékképeim nem csalnak meg, olyan törvénymódosítási javaslatot nyújtott be, amelyben 100 százalékos bérpótlékot javasol, most újra ö sszefoghatnak. Szóljon Harrach képviselőtársamnak is! Itt az idő, itt a pillanat, ne felejtsék el, ne tévesszék szem elől! Ne majd a törvény elfogadását követően jajbékoljanak és sajnálják az embereket, hogy jaj, hát elfelejtettük, jaj, pedig akartuk, megt ettük volna, de hát most már túl vagyunk rajta. Szóval, azt szeretném, hogyha némi következetesség is lenne a munkájukban, és hallgatnának Orbán Viktorra, hallgatnának a miniszterre, aki a heti öt nap
