Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 3. kedd (51. szám) - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
849 szempontjából milyen szabályok alkalmazása men tén határozhatják meg nyitva tartásukat. Kérem képviselőtársaimat, hogy bizonyos módosításokkal, de támogassák a kezdeményezést. ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját a rendelkezésre álló idők eretben kettő képviselőjük mondja el. Ennek megfelelően elsőnek megadom a szót Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonynak. Parancsoljon! BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen, elnök úr. Tudják, nem csodá lkozunk azon, hogy néhány nappal ezelőtt a kormány cirkuszügyi miniszteri biztost nevezett ki, mert amit itt a vasárnapi zárva tartással meg nagyon sok törvénnyel kapcsolatban művelnek, az már megkívánja, hogy cirkuszügyi államtitkára vagy miniszteri bizto sa is legyen ennek a kormánynak. Annyira komoly ez az egész, amit maguk művelnek ezzel a vasárnapi zárva tartással, hogy semmi másra nem szeretném felhívni a figyelmüket, csak arra, amit az elmúlt években önök nyilatkoztak ezzel a témával kapcsolatban. Az első, amivel kezdeném, ez egy jegyzőkönyvi kivonat, az Országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának 2011. évi február 14én, hétfőn, 9 óra 30 perckor megtartott üléséből idéznék. Harrach Péter KDNPs képviselő úr előterjesztőként akkor ezeket mo ndta: „Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, hogy a törvényszövegek olvasása nem tartozik a különösebben kéjérzetet nyújtó cselekmények közé, most mégis azt tudom javasolni mindenkinek, hogy ha lesz 3 perce, akkor majd olvassa el ezt az előterjesztést, hiszen világosan kiderül abból a mindössze kétoldalas anyagból, hogy miről van szó.” Én annyit tudnék mondani a képviselő úrnak, hogy nagyon jó lett volna, ha a mai napon is itt tartózkodik az ülésteremben; nekünk sem olyan jó már itt tartózkodni és bohóckodni it t minden két hétben ezzel a törvénnyel kapcsolatban. A legutóbbi időben már harmadjára vagyunk itt, és különböző módosításokról vitázunk. Majd a képviselő úr így folytatta a bizottsági ülésen: „Ha megnézik a törvénytervezetet, azt kell látniuk, hogy ez egy liberális törvény, szó sincs arról, hogy például a szomszédunkban, Ausztriában gyakorolt törvényhez hasonlót vezessünk be, hanem inkább az európai országok közül a liberálisabb megoldásokat alkalmazókat próbáljuk utánozni.” Most felhívnánk a figyelmet, ho gy a szomszédos országokban most akarják éppenséggel bevezetni a vasárnapi nyitva tartást. Akkor szeretném utána folytatni ugyanezen bizottsági üléssel. Örülök, hogy Szatmáry Kristóf itt ül, mert az ő mondatait idézném, hogy akkor mi hangzott el, Harrach P éternek ezt válaszolta. (18.40) „De ha már így itt vagyok, annyit hadd tegyek hozzá, hogy ennek a megoldásnak a Nemzetgazdasági Minisztérium örülne, hiszen kíván ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni, viszont azok a pontos háttérszámítások és azok a gazda sági elemzések, amelyek a vasárnapi munkavégzésnek ilyen irányú korlátozására vonatkoznának, ezek még nem állnak rendelkezésünkre.” Gondolom, hogy képviselő úr most is el tudná ezt mondani, ahogy 2011ben is ez megtörtént, mert továbbra sem állnak rendelke zésre a kormánynak ezek a háttértanulmányok. Utána folytatnám miniszterelnökük szavaival. 2011. V. hó 31én ezt nyilatkozta Orbán Viktor. Orbán Viktor kedden a kormány egyéves évfordulója alkalmából tartott Gazdasági fordulat című konferencián hangsúlyozta : nagyon szeretné, ha Magyarországon heti ötnapi munkából meg lehetne élni, de nem lehet. „Amint meg lehet majd élni heti ötnapnyi munkából, akkor én is azok közé tartozom majd, akik támogatni fogják a vasárnapi zárva tartást. Addig azonban úgy érzem, erre nincs lehetőségünk.” Én úgy gondolom, hogy 2011 óta nem kellene hogy megváltoztassa Orbán Viktor ezen gondolatait vagy ezt a véleményét. Én úgy gondolom, hogy heti ötnapi munkából istenigazából most nem tudnak megélni a családok, sőt még azóta csak romlot t a helyzet.
