Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 15. hétfő (86. szám) - A magyar egészségügy helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
5263 Orbánkormányt annak be, el- és felismeréséhez, hogy nem teketóriázhat tovább. Ahhoz a felismeréshez, hogy már az azonnali cselekvés is meg késett. Az, hogy az egészségvédelem és a gyógyítás rendszere Magyarországon problémákkal küzd, természetesen nem új keletű jelenség. De a Lehet Más a Politika úgy látja, hogy mára fordulóponthoz ért ez a szomorú történet. 25 év mulasztásai és mellényúlásai nyomán ma fel kell tennünk a kérdést, elismerjüke, hogy Magyarországon nincs ingyenes, mindenki számára hozzáférhető egészségügy. Elismerjüke, hogy a szektor kettévált, a jómódúak számára is költséges, a szegényebbek számára pedig elérhetetlen magáninté zményekre és a feladatokra sokszor alkalmatlan, lepusztult állami szektorra? Elismerjüke, hogy a gyógyulás esélyét alapvetően befolyásolja Magyarországon a pénztárca vastagsága? Kimondjuke, hogy az egészséghez fűződő alkotmányos alapjogok semmit sem érne k 2015ben Magyarországon? Tisztelt Képviselőtársaim! Ha őszintén nézzük a dolgokat, akkor a fenti kérdésekre csak a szomorú beismerés lehet a válasz. De az LMP álláspontja, hogy ebbe sem nyugodhatunk bele. Az első és legfontosabb, amit Magyarország minden kori kormányától elvárhatunk, hogy őszintén nézzen szembe a kérdéssel, mondja meg, hogy a fizetős, csak a jómódúak számára elérhető egészségügyben hiszneke. A kormánypárt tettei és halogatása arra utalnak, hogy éppen ez a kormányzati szándék. Akkor is, ha közben mást mondanak. Ha ugyanis egy kormányzati politikus, állami vezető komolyan kijelenti, hogy a mindenki számára rendelkezésre álló ingyenes és igazságos egészségügyi rendszerben hisz, akkor azonnal százmilliárd forintokkal kellene ezt alátámasztania . Csak, hogy minimálisan hihető legyen, amit mond. Márpedig a 2016os költségvetésben az előrelépéshez szükséges forrásoknak a töredékét látjuk, tisztelt képviselőtársaim. Bizony, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nehéz már az önö k szavait komolyan venni. Az elmúlt öt évben az egészségügyet ugyanúgy sokadrangú kérdésként kezelték, mint az összes többi kormány. Nagy ígéreteket hallhattunk, főleg még az ellenzéki Fidesztől, de a tényleges megoldás irányába egyszer sem indultak el. Át szervezésekre és központosítási kísérletre futotta az önök erejéből. Ez semmiben sem volt más, mint amit az elődeik tettek. Ezek gyakran több problémát okoztak, mint amennyit megoldottak. De a futballstadionok láthatóan fontosabbak voltak a Fidesznek a kór házaknál. Mennyire vehetjük komolyan a kormányzati szándékokat, ha még az önálló egészségügyi minisztériumot sem tartják fontosnak? Mennyire vehető komolyan az az egészségpolitika, amely államtitkárának nem adják meg a megfelelő súlyt az ígéreteit teljesít eni? Senki sem állítja, hogy az egészségügy tönkretétele kizárólag a Fidesz hibája. Az viszont ténykérdés, hogy a rendszer lezüllesztése 2010 után is valódi kormányzati felelősségvállalás nélkül folytatódott. A kormányzati propaganda épp azt mutatja, hogy nem vállalják a felelősséget, menekülnek a tények elől. Aki nem volt beteg az elmúlt években, akár azt is gondolhatná az önök szavaiból, hogy minden a legnagyobb rendben van. De a propaganda még senkit sem gyógyított meg. A bajok ma már letagadhatatlanok. Akinek hónapokat kell várnia egy vizsgálatra vagy éveket egy műtétre, azt a világ összes Finkelsteinje és Habony Árpádja sem fogja meggyőzni az önök véleményéről. Azoknak nem jelent vigaszt a mellébeszélés, akik háziorvosi ellátás nélkül maradtak. Pedig ön ök is tudják, hogy mire lenne szükség. Pénzre. Sokkal több pénzre, mégpedig azonnal. Pont ez az, amit Varga Mihály miniszter úr kerek perec megtagadott a közelmúltban egy tévéinterjúban. Maradt tehát az igazságtalan hibrid rendszerünk, az, ahol aki csak te heti, fizetős magánintézményeket keres. Aki pedig alig jön ki a fizetéséből, rá van utalva a szétesés határán egyensúlyozó állami egészségügyre. A hálapénz miatt ez sem teljesen ingyenes, de cserébe XIX. századi hadikórházak élményét nyújtja a betegeknek. Orvos, ápoló, gyógyszer, technika - ezek közül legalább egy többnyire hiányzik manapság. Az olyan apróságokról nem is beszélve, mint az emberi fogyasztásra alig alkalmas kórházi koszt. Vagy az olyan kórtermek és mosdók, ahol nem leszünk rosszul még a látvá nytól is. Szeretném
