Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 15. hétfő (86. szám) - A magyar egészségügy helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK: - TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
5254 hogy a kormány egészségpolitikája micsoda, hogyan akarja ezeket a probl émákat megoldani. Úgy akarjuk kideríteni, hogy adunk hozzá javaslatokat. De ha ennek a vitanapnak a vége az, hogy a süketek párbeszéde gyanánt megint elbeszéltünk egymás mellett, önök el fogják mondani, hogy mennyi eredmény van, mi el fogjuk mondani, hogy mennyi baj van, és mint jól végeztük dolgunkat, hazamegyünk, akkor ez bizony a legnagyobb hiba lenne. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ha a vitában alkalom nyílik rá, mondja el, hogy mikor volt utoljára alkalom arra, hogy ellenzéki politikust bármilyen szakmai egyeztetésen vendégül látott. Én ilyenről nem tudok. Azért kérdem ezt - és nem személyes sértettségből, félreértés ne essék, én elviselem ezeknek az alkalmaknak a hiányát , mert úgy gondoljuk, hogy megállapodás kellene a szakm ai erők, a politikai erők között abban, hogy merre megyünk. Jelenleg ilyen megállapodás nincs. Nincs olyanfajta megállapodás, ami az egészségügy szekerét ne négyévenként vagy kétévenként lódítaná valamilyen más irányba; nincs a nemzeti ügyként kezelése az egészségügynek, amely legalább valami középtávú megállapodást tartalmazna, hogy mi történjen. Ezt őrült nagy hibának tartom. Nagy hibának tartom, mert Szócska államtitkár úr, az ön elődje mint egy angolna siklott ki mindig a nagyon kényelmetlen ügyek és ké rdések alól, de nála se tudtuk nyomát találni annak, hogy valamiféle összefüggő és koherens egészségügyi elképzelés lenne, amiben legalábbis nagyjából egyetértenek a szereplők. Ezért tehát, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, én azt tartaná m a vitanap eredményének, hogy legalább a kormányzati erők kinyilvánítják, hogy igen, hajlandók beszélni arról - most már nyilvánosan és közösen , hogy akkor merre menjen ez a szakma. Én tudom, hogy az is válasz lehet, hogy persze a szakmával vannak egyez tetések. No de hát miféle egyeztetés az - és erre konkrét példám van, elmondom, hogyha szükséges, négyszemközt meg hatszemközt , hogy emailre három órán belül kell válaszolni és szakmai véleményt mondani egy bizonyos ügyről. Ilyen nincs, ez nem egyezteté s, ez annak a látszata! Ezért tehát először is azt mondom, hogy megállapodás kellene az egészségügy ügyében és nem pedig az, hogy megpróbálunk másmás koncepciókat mondani. Én azért állítom, hogy a kormánynak nincs egészségpolitikája, mert az egyetlen doku mentum, ami most ebben érvényesen fellelhető, az „Egészséges Magyarország 20142020” program, a benne foglaltak közül jó néhányat maga a kormány változtatott meg a megjelenése után verbálisan. Nem igaz már, hogy valamiféle kisrégiós szerveződést akar a kór házaknál - ez van benne leírva. Aztán utána államtitkár úr környezete, OEPtisztségviselők azt mondják, dehogy, megyeit akarunk. Na hát, ez így nem megy! És én nemcsak azt mondom, hogy méltatlan kereseti viszonyok között dolgoznak szakdolgozók és orvosok, méltatlan hálapénzrendszer van, és méltatlan ez az egész szituáció, hanem azt mondom, hogy nincs elképzelés arról, legalábbis közös, hogy merre menjen az egészségügy maga. Ha víziókra kíváncsiak, akkor azt mondom, hogy jó lenne egy betegelvű egészségügy, a miben a beteg partner és nem alárendelt ebben a rendszerben, tudja, hogy mi jár neki, tudja, hogy mit kaphat meg, tudja, hogy mire van lehetősége, és nem kezelik úgy, mint a legrosszabb hivatalokban az ügyfelet. Ehhez persze elégedett, legalábbis viszonyla g stabil helyzetben lévő orvosok, szakdolgozók és stabil helyzetben lévő intézmények kellenek. Nem kerülhető meg az a kérdés, amit államtitkár úr egyébként elkerült, hogy vajon mi a helyzet a most már félig ingyenes egészségügyi ellátással. Látszólag a nem zeti kockázatközösség működik, az egészségügyi ellátás ingyenes, valójában mindenki tudja, hogy nem az. És erre a helyzetre valahogy nem akarunk választ adni, nem hallok és nem olvasok olyanokat, hogy vajon mi a helyzet akkor, mi felé lehet elvinni ezt az egész rendszert. Mert ha tudjuk, hogy ez nem igaz, akkor ne állítsunk olyat, ami nem fedi a valóságot. Tisztelt Ház! Amiről még beszélni szeretnék, az a pénz. Tehát minden baj forrása az alulfinanszírozottság. Bene Ildikó tudja, hogy nekünk nem személyes k onfliktusaink vannak, nem is voltak soha, de mégiscsak azt kell megkérdeznem, képviselő asszony, hogyha az önök esetében
