Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - Egyes, a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
5157 meg. Nincs biztonságban ma működési oldalról szinte egyetlenegy int ézmény sem, gyakorlatilag az a pénz, ami most bent van a 2015ös költségvetés keretei között - biztos ismeri ezt a számot is - a rendszerben, azt hiszem, 152 milliárd forintos nagyságrendű, hogyha ezt a pénzt összehasonlítja, mondjuk, a 2002es betett forr ások arányaival, a központi költségvetés főösszegéhez viszonyított arányaival, akkor ennek tudja, mennyinek kellene lennie? Akkor ennek nagyjából 400 milliárd forintnak kellene lennie, 400 milliárd forintnak, hogy ugyanazt az értéket képviselje, mint 2002ben az a 2,4 százalékos mértékű főösszeghez viszonyított pénzügyi arány. Magyarra fordítva a szót: 150 milliárd bent van a költségvetésen keresztül, és 250 milliárd meg nincs bent, aminek bent kellene lennie, magyarul nemhogy a felét nem tették be annak, a minek bent kellene lennie egy 2002es finanszírozáshoz illesztetten, hanem attól jóval nagyobb mértékű pénzkivonást okoztak az elmúlt tizenegynéhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest. No, erre kellene - idézőjelbe tetten - oly nagyon büszkének lenni, erre kellene olyan típusú válaszokat mondani, hogy hogyan, miképpen akarják ezt a helyzetet megváltoztatni, és arra kellene talán a józan ész színpadán is válaszokat adni, hogy az a károkozás, ami a forráskivonásokon keresztül a felsőoktatás rendszerében beköv etkezett az önök háta mögött lévő ötéves időintervallumban, az hol, hogyan, miképpen fog majd helyreállítódni. És akkor egyéb más, olyan típusú kérdésekkel, amelyekkel itt képviselőtársaim foglalkoztak, az idő kímélése kapcsán sem kívánok foglalkozni, már csak két megjegyzést kívánok tenni. Az egyik megjegyzésem az, hogy mindaz, amit itt a vidéki tudásbázisoknak a dolgai kapcsán elmondott, az az én értékítéletem és tapasztalásaim szerint nem helytálló. Nem helytálló, merthogy az elmúlt öt esztendőben láthat ó módon a vidéki tudásbázisok folyamatosan hátrányokat szenvedtek el, jelesül példákat is tudok erre önnek mondani, alaposabb elemzés tárgyává is tudom ön előtt ezt tenni, személyes konzultációt is szívesen folytatok önnel e tekintetben, de nem azért, hogy beszélgessünk, hanem azért, hogy a helyzeten változtassanak; azért, hogy ha ezek a torz helyzetképek kialakulnak, akkor azon igenis változtatási hajlandósággal bírjanak, merthogy pont ezek a tudásbázisok azok, amelyek a vidéken élő, bizonyos értelemben há trányokat elszenvedő fiataloknak esélyt és lehetőséget adnak. Tudja - csak nagyon leegyszerűsítve a történetet , hogy ha egy vidéki, jó képességű gyerek nem olyan családba született, amely család tehetős és finanszírozni tudja azt a tandíjmentes felsőokta tást, amit önök működtetnek, hogy egy szemeszter, mondjuk, egy közgazdasági képzés tekintetében adott esetben több százezer forintos nagyságrendet is elérhet, nohát, ha ezt a család nem tudja finanszírozni, akkor eleve baj van. De hogyha mondjuk, ilyen típ usú képzések vagy bármilyen más szakirányú képzések, amelyek voltak adott vidéki tudásközpontokban, megszűnnek, és mondjuk, Budapesten lesznek csak, akkor valószínűsíthetően itt albérletfizetési költségek és kötelezettségek, utazási költségek és sok minde n egyéb más is felmerül. Ez azt hozza magával, hogy az a gyermek, akinek nem tehetős háttér van a háta mögött, az gyakorlatilag ennek a tudásnak a megszerzéséből ki van zárva. Inkább azon kellene gondolkodni, hogy hogyan lehet megteremteni azt, hogy Magyar országon, ugyan nem nagy ez a 93 ezer négyzetkilométeres terület, de Magyarországon az ilyen nagy társadalmi különbségekből fakadó hátrányokat hogyan és miképpen lehetne kiegyenlíteni, nem ilyen 12510 ezer forintos esetleges „adományokkal”, hanem olyaté nképpen, hogy azok a nagyságrendű pénzek, amelyeket az előbbiekben mondtam, amelyek többletteherként terhelik meg ezeket a családokat és fiatalokat, azok ne merüljenek fel, és ezekkel ne találják magukat szembe. A másik dolog, amit mindenképpen szeretnék n em megismételni, hanem inkább megerősíteni, amiről Hiller alelnök úr beszélt az előbbiekben, ez az az 52 ezer diákot érintő probléma, ami a nyelvvizsganélküliség, a nyelvvizsga létének a hiánya okán a diplomához való nem hozzáférést adja vagy hordozza mag ában. Itt csak azt szeretném mondani, hogy képviselőtársam sem arról beszélt, amit jobbikos képviselőtársam mondott, hogy a nyelvvizsga nélküli diploma az ugyanaz, mint ami a nyelvvizsgával párosított diploma; a munkaerőpiac adja meg az értékítéletét ennek . És, tudja,
