Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - Egyes, a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
5151 Azt hiszem, hogy Ikotity képviselő úrnak a vidéki felsőoktatás oktatásinnovációval kapcsolatos kérdéseire válaszoltam. A törvény nem tartalmaz olyat, hogy be akar bárki zárni bármilyen vidéki intézményt. Minden elem, ami egyébként ebben megjelenik, akár az, hogy egy azonos fenntartónál, a másik t elephelyen lehet képzést végrehajtani, tehát hogy ne kelljen neki magának felépíteni valamit; a közösségi képző központok mind azt mutatják, hogy a vidéki intézményeket nemhogy bezárni akarja a kormány, hanem inkább fejleszteni akarja. Itt látszott az elmú lt két példából: Salgótarján, Ózd példáján. Az a fajta vita pedig, és ez nem csak Magyarországon vita, hogy egy egyetem mire kell hogy képezzen szakembert, ez folyik. Ez nagyon régóta folyik. Ennek, azt hiszem, nincs jó megoldása. Abban egyetértünk, hogy a munkaerőpiac aktuális igényét nem szabad figyelembe venni. Ma igény. Tehát nálam megjelenik az Informatikai Vállalatok Szövetsége rendszeresen, hogy tízezer informatikus van, csináljunk azonnal valamit. Mondom, ez nagyon jó, hát csináljunk valamit. Mit te gyünk? Ez nem jó irány, ezekre ugye nyilván fel kell készülni, a stratégia ezért tartalmaz egy viszonylag sajátos megfogalmazást, hogy megnéztük, mik azok a folyamatok, amiket figyelembe kell venni, ha ezt meg akarjuk határozni. Ennek ellenére azt viszont a gazdaság - és ide nem csak a vállalatok tartoznak, és azt gondolom, az erőteljes túlzás, hogy ez bármifajta ipari lobbicsoportnak az érdeke; a kórházak ugyanezzel küzdenek, az általános iskolák ugyanezzel küzdenek, a szociális intézmények ugyanezzel küz denek, hogy nincs elegendő számosságú alkalmas szakember. Tehát esetükben nem gondolom azt, hogy itt lobbiérdek érvényesülne, egyszerűen csak a pragmatizmus, mert hiányzik. Ezt a vitát nem tudjuk lezárni. Én azt gondolom, hogy Európában, ha a pillanatnyi á llapotot nézzük, és számos konferenciát tartanak, amin részt szoktunk venni, itt nincs egy jó megoldás. Egyelőre úgy tűnik, hogy a munkaerőpiac igényeihez való alkalmazkodás, nem az azonnali, hanem egy kvázi hosszabb távú, ami nemcsak a vállalatok, nemcsak az intézmények információin alapszik, hanem egy sor más dolgon, az azért egy fontos dolog. Tehát nem úgy általában képzünk szakembert. Én azt hiszem, hogy itt a szakrendelet körüli vitában is látszott, hogy amikor megnéztük azt, hogy adott végzettséggel k i milyen munkakörben dolgozik, ezt lehet hívni robosztusságnak is, hiszen a hallgató el tud helyezkedni sok helyen, viszont, hogy ott mit elégít ki, illetve hogy őneki mennyire fog megtérülni a befektetett energiája, adott esetben a pénze, ez pedig egy más ik kérdés. Tehát én azt gondolom, hogy itt a munkaerőpiactól teljesen elválasztani a felsőoktatást, ezt semmiképpen nem lehet. Ön említette, képviselő úr, a MAB megkerülését, hogy a MABot itt elimináltuk azzal, hogy külföldi minősítők is megjelenhetnek. H át, én ezt pont ellenkezőképp látom. Én azt látom, hogy ez a minőség fejlesztésének egy nagyon jó módja. Senki nem akarja eliminálni a MABot, a MAB egy ugyanolyan független szervezet, mint bármelyik más, az ENQA által minősített külföldi szervezet. Ma is vannak olyan egyetemeik, Szegedi Egyetem, amely pont a minőség miatt, pont amiatt, mert az ő reputációjához fontos, hogy ne egy lokális szervezet minősítse, ezért külföldi minősítőt vesz igénybe. Itt a törvény csak annyit mond, hogyha valaki egyébként enne k vállalja a következményeit, vállalja ennek a költségeit, és egyébként ezzel ő valami olyanhoz jut, ami neki fontos, akkor ezt tehesse meg, tehát ne ragaszkodjunk csak a MABhoz. Ez nem a MAB ellehetetlenítését jelenti, sok szempont miatt a MAB szerepe, a zt gondolom, hogy kikerülhetetlen. Ennek ellenére arra lehetőséget teremteni, hogy a MAB mellett legyen más intézmény, az meg fontos dolog. Vannak olyan országok, ahol nincs saját MAB, tehát ott egyéb intézmények minősítenek. Egy olyan dolgot hoznak be, ah ol egy ekkora kis ország, mint Magyarország, ezzel a limitált felsőoktatási intézményszámmal előbbutóbb mindenki a másikat fogja minősíteni; vagy pozitívan, vagy negatívan, ha a barátom, akkor pozitívan, ha nem az, akkor esetleg negatívan. Ezt a hatást, a zt gondolom, hogy ezzel ki lehet küszöbölni, de ez egy lehetőség, ez nem szükségesség. Nyilvánvalóan a MAB szerepe, a MAB költségei őt továbbra is abszolút a verseny első számú szereplőjévé teszik.
