Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - Egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
5105 foglalkoztak a Weiss Manfrédnál és már Angyalföldön is. Tehát az, hogy egy ilyen rapid módon, mindenféle átmenet nélkül… - az egyetlen civilizált ország Magyarország a világon, ahol nincs rokkantsági és baleseti rokkants ági nyugdíj. Ma egy nagy konferencia volt a Felsőházi teremben, és azt gondolom, hogy egy mindannyiunk által elismert szakember mondta éppen azt, hogy nem lehet ilyen rapid változtatásokat létrehozni vagy alkalmazni a nyugdíjrendszerben, mert mindig több k árt okoz, mint amennyi hasznot - ezt a hasznot természetesen idézőjelbe tettem - lehet remélni tőle. És azt is érteni kell, hogy a rokkantságot vagy a baleseti rokkantságot nem tervezi az ember. Az bekövetkezik, az egy biztosítási kockázat. A nyugdíjba von ulást természetesen eltervezi az ember. Azt pontosan tudja, hogy mikor áll munkába, mennyi munkaviszonya van, mennyi szolgálati időt töltött vagy gyűjtött, mennyi járulékot fizetett, és még az átlagos képességűek is a meglévő helyettesítési ráta alapján az t is ki tudják számolni, hogy körülbelül mennyi nyugdíjra számíthatnak az induló nyugdíj nagyságában. De a rokkantság nem ilyen. Most is azt gondolom, hogy erről érdemes lenne beszélni a Háznak, mert a nyugdíjrendszer működtetése, finanszírozása és fenntar thatósága szempontjából én ezt nemzetstratégiai kérdésnek tartom. Elnézést kérek, egy kicsit fáradt vagyok, mert túl vagyok ezen a nagy konferencián, ahol végig én elnököltem. Vegyük sorba, a házi segítségnyújtás esetében: a javaslat szerint a jövőben a há zi segítségnyújtásért mindenkinek fizetnie kell, ugyanis meghatározzák a minimum térítési díj összegét, ahogy említette államtitkár úr, az egy órára eső intézményi térítési díj összege a nyugdíjminimum 1 százaléka. Mi elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bevez essék a minimális térítési díj rendszerét a házi segítségnyújtásnál. Nem világos, hogy milyen költségvetési és ideológiai megfontolások állnak amögött, hogy egy kötelezően nyújtandó alapszolgáltatásnál lényegében alapjaiban zárják ki az ingyenes igénybevét el lehetőségét. Egyetlen esetben lehet térítésmentesen igénybe venni a szolgáltatást a törvény előterjesztése szerint, ha valakinek egyáltalán semmilyen jövedelme, egy forint bevétele sincsen. Ez nem elképzelhetetlen, de lássuk be, szerencsére azért ez nem mindennapos dolog. Az viszont sajnos mindennapos, hogy idős, beteg emberek néhány tízezer forintos nyugdíjból élnek, ami azt jelenti, hogy az új rendszerben már gazdagnak fognak számítani, hiszen van miből fizetniük. Egy pillanatig nem veszi figyelembe a kormány, hogy az érintetteknek milyen kiadásaik vannak, például hogy mennyibe kerül a lakás fenntartási költsége, a fűtés, az áram, az étel, és még sorolhatnám. A minimális térítési díjat bevezetik, de maximumot már nem határoznak meg. Ez azért is probléma véleményem szerint, mert a januári szigorítás óta - amire majd még néhány mondat erejéig kitérek - egyre több helyen, legalábbis a miniszterelnök falujában és környékén biztosan, már emelték a szolgáltatás díját. Ott ugyanis már több mint ezer forint az ó radíj, de nem csak Felcsúton, ahogy hallom, már Debrecenben is valahol ekörül jár ez a térítési díj. Az egészben az a legszebb, hogy a minimális díj mértékét a nyugdíjminimumhoz kötik. Ez az a küszöb ugyanis, amely nem azért van, hogy ehhez mérten állapíts anak meg egy díjfizetést, éppen ellenkezőleg, számos szociális és családi támogatás összege függ tőle. Emlékeztetném képviselőtársaimat arra, hogy nincs egy hónapja, hogy ebbéli indítványt tettem az Országgyűlés felé, és az illetékes Költségvetési bizottsá g nem támogatta a javaslatomat. Hetedik éve 28 500 forint a minimálnyugdíj mértéke, és azt gondolom, hogy egy civilizált európai országban kimondani is szégyen már ezt az összeget. A probléma persze a javaslat alapjaiban van, nem csak abban, hogy mit haszn álnak viszonyszámnak, itt ugyanis nem egy piaci szolgáltatásról van szó, hanem a törvény révén az önkormányzatok által kötelezően ellátandó szolgáltatásról, amelyet a rászorulók érdekében ír elő az állam, illetve bíz rá akár más fenntartókra. Esetleg lehet , hogy ez lesz majd a jövő: mindenért fizessenek a rászorulók is, csak azt nem tudom, hogy mi lesz a következő, hogy a családsegítő szolgáltatásért is kelle majd fizetni, a gyermekjóléti szolgáltatásért kelle, a hajléktalanok nappali ellátásáért. Kíváncs ian várom, hogy mikor módosítják újra a szociális törvényt. (18.00)
