Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - Az egészségügyi alapellátásról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. ZOMBOR GÁBOR, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
5071 Ez volt az a kérés, illetve javaslat, hogy egy ilyen megoldásban kezdjünk el gondolkodni, hogy az áll am adjon kamattámogatott vagy kedvezményes kamatozású hitellehetőséget a fiataloknak a praxis megvásárlására, és ebben az esetben nem a családi vagyon felélését vagy az eladósodást jelentő banki hiteleket kell felvenni, aminek egyébként például a legnagyob b problémája a fiatalok számára az volt, hogy ingatlanfedezetet kértek, ami nem mindenkinek áll rendelkezésre. Ezért a következő kérés és javaslat az volt, hogy az a bevétel, ami a tbfinanszírozásból háziorvosként megjelenik, és fix bevételként jelenik me g, ezt használhassák fedezetként és a kedvezményes hitel törlesztéseként. Az volt a javaslat, hogy amennyiben ezeket tudja az állam biztosítani, akkor a megkérdezettek több mint fele azt mondta, hogy akkor igencsak átgondolná, hogy a magyar alapellátásban tudna dolgozni és lenne is kedve hozzá. Emellett a szakmai presztízs megőrzése nagyon fontos, hiszen azt is elmondják a fiatalok és a háziorvosok, hogy számukra nagyon fontos lenne, hogy ha más szakképzettséggel is rendelkeznek, mint a háziorvosi szakképze ttség, akkor szakorvosi tevékenységet is tudjanak végezni az adott területen, aminek nemcsak számukra, hanem a lakosság számára is nagyon fontos hozadékai lennének. Ezért javasoljuk a törvényben azt, hogy aki ilyen szakképzettséggel, más szakképzettséggel rendelkezik, annak legyen lehetősége a mostaniaktól eltérően szakrendelés vagy szakorvosi szerződés megkötésére az Egészségbiztosítási Pénztárral. A következő elem, amelyben megállapodtunk, hiszen ezek az egyeztetések hosszúhosszú időn keresztül folytak, az, hogy valamiféle olyan rendszert, egy, a jelenleginél hatékonyabb ösztönző rendszert kellene létrehozni, ahol azt a célt, hogy az alapellátásban minél több definitív ellátás történjen és a betegek minél nagyobb száma tudjon lakóhelyhez közel gyógyulni é s a végleges gyógyulást a háziorvos részéről megkapni vagy a végleges terápiát, ezért javasoltuk azt, hogy egy elszámolási rendszer jöjjön létre a társadalombiztosítási ellátások tekintetében, és minden évben a háziorvosok, házi gyermekorvosok részére kerü ljön egy elszámolás az általuk a szakellátásba történő beutalás, a szakellátásban történő ellátások vonatkozásában, és amennyiben ennek pozitív a szaldója - természetesen megfelelő orvosetikai, betegjogi és az egészségi állapotra és a munka minőségére teki ntettel is , egy olyan megoldást találni, amelyből a háziorvosok is részesülhetnek és a megtakarításokat a fejlesztésekre, a rendelők fejlesztésére fordíthatják. Úgyhogy nagyjából ez volt az a négyöt javaslat, amit kaptunk a háziorvosi rendszerből, hogy hogyan lehetne javítani azon a problémán, ami, még egyszer mondom, évtizedeken átívelő probléma a különböző területeken, a praxisok kiürülése vagy a betöltetlen praxisok száma. Azt, hogy idősödnek a háziorvosok, ezt nem tudjuk megállítani, és ebben az eset ben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megoldásokat tudjunk találni. A másik olyan fontos kérdés, amelyet ebben a törvényben szerettünk volna vagy szeretnénk megoldani, az pedig az, hogy azokat a prevenciós, népegészségügyi feladatokat, amelyeket csak ezen a helyszínen lehet ellátni, hogyan tudjuk támogatni, hogyan tudjuk hatékonnyá tenni, hogyan lehet összekapcsolni az országos szerveket, a kormányhivatalokat és az újonnan létrehozott egészségfejlesztési irodákat az önkormányzatokkal, a háziorvos okkal, a házi gyermekorvosokkal, a védőnőkkel. Ezért javasoljuk azt, hogy egy egységes népegészségügyi intézményrendszer jöjjön létre, amely kapcsolódik mint módszertani központhoz, az Országos Tisztifőorvosi Hivatalban működő Nemzeti Egészségfejlesztési I ntézethez, a területen működő egészségfejlesztési irodákhoz, a kormányhivatalokhoz, az önkormányzatokhoz és az alapellátás résztvevőihez, és ebben az esetben tudunk hatékonyabban szűréseket végrehajtani és nagyobb számú páciensnél tudjuk olyan korai stádiu mban esetleg a betegségeit felfedezni, az életét megmenteni, mint a korábbiakban. Ennek nagyon jó példái vannak jelenleg. Több olyan program elindult, amelynek eredményeképpen azt tudjuk elmondani, hogy ez az út jó út, a háziorvosok, a háziorvosi praxisokb an dolgozó asszisztensek és a védőnők bevonása a prevenciós tevékenységbe, a szűrésekbe egyértelműen pozitív. Most zárult egy nagy program, amikor is a védőnők esetében a méhnyakrákszűrésben történt képzés, bevontuk őket ebbe a rendszerbe, és ezáltal a leg elmaradottabb, leghátrányosabb részein az
