Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 12. péntek (85. szám) - A kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépést elősegítő nemzeti stratégiai célok meghatározásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DUNAI MÓNIKA (Fidesz):
5052 Fidesznek. De nincsenek benne ilyesmik, az etikatankönyvekben egyszerűen ilyen dolgokról nincs szó. Ezek azért elég komoly problémák, azt gondolom. Többször is felmerült ma már, hogy a gyereknevelésben mennyit kell riogatni a gyerekeket az erőszakkal. Ez nekem is dilemma volt, mert én is egy szülő vagyok, több gyerekem van mindenféle korosztályban, az az igazság, hogy elég jól meg lehet oldani. Tehát én nem félnék az önök hel yében a felvilágosítástól. Egy dolgot kell a gyerekeknek megtanítani: ami nekik diszkomfortos, ami nekik kényelmetlen, azt nem lehet elfogadni, és akkor egy biztonságos felnőttnek kell szólni. És ezt azért mondom el ilyen részletesen, mert ez a logikája a megelőző kampányoknak. Ahogy az ember a gyerekével beszélget fontos dolgokról, azt kell utána kitenni a plakátra. Nem olyan bonyolult dolog ez, az a lényege, hogy nem szabad elfogadnia azt, ami neki nem jó, és az erőszak soha nem jó. És egyébként jellemzőe n tudjuk - én dolgoztam erőszakot elszenvedett gyerekekkel , mindegyik azt gondolja, hogy ez normális, és ő a felelős. Ezt a dilemmát kell kiiktatni, és persze meg kell nekik mondani, hogy mit kell csinálni, és biztonságos felnőtthöz kell fordulni. Ha a s zülei bántják, akkor a tanárhoz kell fordulni, ha a tanár bántja, akkor a szülőhöz, ha az iskolamester, akkor az igazgatóhoz. Tehát nem olyan bonyolult dolog, ilyen kampányokat kiválóan meg lehet szervezni, rengeteg jó példa van a világban mindenhonnan, po litikai akarat kérdése, hogy csináljuke vagy nem. És akkor végül még mondott Novák Katalin egy olyat, hogy mi hagyjuk önöket dolgozni. Nem teljesen értem, hogy ez mit jelent. Tehát én azt gondolom, hogy nekem ez az ügy nagyon fontos, én ebbe rengeteg évet invesztáltam már, én nem akarom megakadályozni, hogy a kormány ebben haladjon. Ezért is nem értem, hogy mi a nagy titkolózás tárgya. Tehát én az elmúlt fél évben a legváltozatosabb kérdések formájában próbáltam kideríteni, hogy mi van, nem azért, hogy önö ket piszkáljam, hanem azért, hogy segítsek, hogy én a saját elkötelezettségemet rendelkezésre bocsássam a kormány számára, a tudásomat és az elkötelezettségemet. Ha nem lenne a felkészülés olyan végtelenül titkos, akkor, azt hiszem, hogy nem is kellene úgy érezniük, hogy mi önöket zaklatjuk ebben az ügyben, amikor egyébként segíteni akarunk. Én ezt most is fel tudom ajánlani, és ahogy ezt már Petneházy úr pár nappal ezelőtt is jelezte, állítólag valami albizottság létre fog jönni a parlamentben ennek az ügy nek a monitorozására, én abban nagyon szívesen részt veszek, nem azért, hogy piszkáljam önöket, hanem azért, hogy segítsek, és azt gondolom, ha akarjuk, akkor ebben az ügyben meg tudjuk egymást érteni, politikai akarat kérdése minden. Köszönöm szépen. (Tap s az LMP soraiból.) ELNÖK : Nagyon szépen köszönöm. Nos kérem, kétperces kör következik. Elsőként Dunai Mónika képviselő asszony, Fidesz, két percben. Parancsoljon! DUNAI MÓNIKA ( Fidesz ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képvise lőtársaim! Egy nagyon rövid találós kérdéssel szeretném kezdeni. Mi a közös az alábbi országokban? Magyarország, Egyesült Királyság, Svájc, Norvégia, Hollandia, Luxemburg, Németország, Belgium. Most én kaptam szót, tehát nyilván válaszolni nem tud így senk i, mert nincs meg a lehetősége; ezek az országok mind, velünk együtt ugyanabban a szakaszban állnak az isztambuli egyezménnyel kapcsolatban, mint mi, aláírták, de még nem ratifikálták. Tudom, hogy ez nem jelen előterjesztésünknek a tárgya, de szükségét ére ztem most itt kétperces hozzászólás keretében megjegyezni, azért a kép, azt gondolom, így sokkal árnyaltabb. Ha ezek az országok, amelyek csoportjába mi is most itt kerültünk, ennyi ideig dolgoznak azon, hogy a saját joganyagukba beillesszék méltó módon az isztambuli egyezményben megfogalmazottakat és behozzák a saját törvényhozásuk elé ratifikálni, akkor azt gondolom, hogy aki azt mondja, hogy szégyenkezésre okunk van, annak igen erőteljesek a gondolatai és a mondatai. Szégyenkeznivalónk nincs. Még egy nag yon fontos dolog. Itt a pénzügyi fedezetről volt szó. (13.30)
