Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 10. szerda (83. szám) - A természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
4782 Tehát ha ilyen orwelli elemek bejönnek a későbbi kormányrendeletekben, amit én remélek, hogy nem így lesz, de ha mégis, akkor egy ilyen orwelli rémálmot biztos, hog y nem tudunk támogatni. Mint ahogy azt sem, hogy vannak olyan esetek, hogy egy közmunkásbérnél kevesebb marad egy családtagnál szabadon elkölthető tételtömegként. Ez nyilvánvalóan, egy olyan erőteljes és erőszakos beavatkozás a családok mindennapi életébe, ami nem vállalható, már csak emberi megközelítésből sem. Ugyanakkor, ha sikerül egy olyan rendszert létrehozni, amelyben a Jobbik pillérei valamelyest érvényesülnek, tehát sikerül közvetíteni a hitelező felé, hogy a pénzügyi szeméttől tisztítsuk már meg a zt a szerződést, ha még az elszámolás után is benne maradt, mindemellett pedig valódi eszközökkel segítenek a munkaerőpiacra visszatérni mindenkinek, aki önhibáján kívül került ebbe a nehéz helyzetbe, akkor bizony tudjuk támogatni ezt. Ami kiemelten fontos kérdés, azt mondja, ugye, a FideszKDNP, hogy a devizahiteles rendezés során mintegy 15001600 milliárdot visszajuttatott most az elszámolása során a bankoktól a károsultak számára. Mi erre azt mondjuk, hogy mivel távolról nem történt meg a felvételkori á rfolyamon történő forintosítással a teljes körű rendezés, gondoljanak bele, hogy akkor mennyi, hány ezer milliárd maradt indokolatlanul az érintett pénzintézeteknél az önök csonka rendezését követően. De, ha fel akarjuk rendezni a problémakör eredőjét, akk or vegyék észre - a saját képviselőjük mondta el, és nagyon fontos, javaslom továbbgondolásra - azt, hogy Magyarországon az elképesztő bérlakásállományhiány és a lakhatási nehézségek miatt torlódott fel ezen problémakör jó nagy része, ami azért válhatott ilyen súlyossá, mert hiányos kormányzati lépések sorozata és a felügyeleti rendszer elképesztő - nem lehet máshogy mondani - bénáskodása következtében kialakult egy olyan helyzet, ahol intézményesen lehetett kifosztani magyar állampolgárok százezreit. Elmo ndható tehát, hogy amíg a lakhatási gondokat nem tesszük, nem teszik rendbe, addig bizony ez a probléma valamilyen formában, de újra fog termelődni; lehet, hogy nem devizahiteles krízisben, másfajta eladósodottságban vagy mondjuk, a kivándorlási spirál elk épesztő felpörgésében. De azt látnunk kell, hogy egy állami hátterű otthonteremtési és bérlakásépítési program nélkül nem megy. A Jobbik éppen ezért tett módosító javaslatot a költségvetés nemrég lezajlott vitája során is annak érdekében, hogy szánjuk a sz ükséges költségvetési forrásokat egy ilyen programra, amelynek két pillére lenne. Az egyik pillér egyértelműen az, hogy minősített magyar kivitelezőkkel, lehetőleg minél nagyobb magyar beszállítói háttérrel tömegesen hozzuk létre azokat a bérlakásokat, ame lyekbe a piaci árnál jóval olcsóbban költözhetnek be magyar fiatalok, középkorúak, idősebbek, bárki, aki igényt tart erre, és egy idő után a tulajdonukba kerülhetne ez a bérlakás, ha a befizetéseik egyfajta önkéntes törlesztőrészletté válnak. Ily módon hoz zájárulnánk az ingatlanállomány cseréjének felpörgetéséhez is, hiszen a mostani éves lakásépítési számokból egyértelműen az derül ki, hogy ha ez így marad, akkor 400 évente cserélődik az ingatlanállomány. Hát, tessék megmondani nekem, hogy az ingatlanállom ány hány százaléka éli meg a 400 évet! Tehát nyilvánvaló, hogy olyan tömeges problémákra kell lakhatás tekintetében pár évtizeden belül számítanunk, ha nem avatkozunk be, amelyek egyszerűen tarthatatlanok. Éppen ezért fájlalható és egy kicsit dühítő az, ho gy az utóbbi időben, amikor a Társaság a Lakásépítésekért több képviselője megkereste az összes parlamenti pártot, akkor a Jobbikhoz már úgy jutottak el, hogy a Fidesz és a KDNP lényegében nem állt velük szóba. Tehát biztatnám önöket arra, hogy a társadalm i konzultációt ezen a fronton is domborítsák ki. Üljenek le ezekkel az emberekkel, szánják rá az időt, energiát, hiszen sokkal jobban értenek ehhez a szakághoz nálunk, a parlamentben ülő embereknél. Elmondható tehát, hogy amíg az ingatlanállomány cseréje i ly módon nem indul el, amíg egy állami hátterű otthonteremtési és lakásépítési program nem indul el, addig rendszerszintű változásról nem beszélhetünk. Ennek a programnak másik ága pedig az lehet, és örülök, hogy a KDNP frakcióvezetőjével ebben az egyetért és végül is teljes: fel kell mérni azt az üresen álló ingatlanállományt, azt a félmilliós ingatlanállományt, amelynek, tudom, hogy egy része állami, tudom, hogy egy része önkormányzati, egy más része pedig magántulajdonú, egy jó részének az
