Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 10. szerda (83. szám) - A természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. VEJKEY IMRE
4756 Elsőként megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. DR. VEJKEY IMRE ( KDNP ), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP országgyűlési képviselőcsoportja 2012 második félévében kezdeményezte a kormány előtt a természetes személyek csődvédelmére vonatkozó szabályozás kidolgozását, az ügy szakmai súlyára és bonyolultságára, valamint az új jogintézményi jellegre tekintettel kormányzati támogatást is igényelve. Ezt követően a magáncs ődszabályozás bevezetését több országgyűlési képviselőtársunk is interpellációban sürgette, nemcsak a devizahitelesek tekintetében, hanem az adósságcsapdába került többi lakosságcsoportra kiterjedően is. A kormány az interpellációkra adott válaszaiban han gsúlyozta, hogy elméletileg már most is támogatja a magáncsőd bevezetését, de a gyakorlatban fel kell mérnie az eddigi banki adósságmentő állami intézkedések és jogszabályok hatásait, valamint a külföldi magáncsődszabályozás eredményeit. Az MNB vonatkozó hatásvizsgálatai arra az eredményre vezettek, hogy a banki elszámoltatás és a jelzáloghitelek forintosításának végrehajtását követően is lesznek olyan lakossági csoportok, melyek számára az adósságcsapdából való kikerülés hatékony eszköze a magáncsődszabá lyozás bevezetése lehet. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A KDNP által benyújtott magáncsődszabályozás az eddig bevezetett, banki adósokat segítő állami intézkedéseket követi, azokkal koherens rendszert alkotva. Az elszámoltatási törvény, valamint a deviza, i lletve a devizaalapú jelzálogkölcsöntartozások forintosításáról szóló törvények 2014ben megszülettek, ez évben pedig megtörténik a végrehajtásuk. Mindez a hiteladósok törlesztéseit csökkenti majd. Az MNB által összegyűjtött banki adatszolgáltatások alapj án ugyanakkor a 90 napon túli lejárt hiteltartozások meghaladják az 1000 milliárd forintot, ezek mintegy 45 százaléka lakáshitel, 55 százaléka pedig szabad felhasználású jelzáloghitel. A hitelintézeteknél jelenleg az egy éven túli lejárt hitelek esetében a lejárt tartozások összege meghaladja a 660 milliárd forintot, a teljes tartozás pedig a 900 milliárd forintot. A fedezetül szolgáló ingatlanok értéke azonban nem éri el az 570 milliárd forintot. A fenti objektív számok arra mutatnak rá, hogy jelentős azon adósok száma, akik a fedezetként felajánlott, azaz az adósságrendezésre felhasználható vagyonukhoz képest is túladósodtak. A probléma tehát az, hogy a fedezetül szolgáló ingatlan már nem ér annyit, mint amennyi maga a hitel tőkeösszege, így amennyiben a v égrehajtás során elárvereznék az adós házát, azt már az árverési vevő nem venné meg annyiért sem, amennyi a hitel eredeti tőkeösszege volt. A fentiek okán az adós az árverést követően sem szabadulna meg az őt terhelő adósságtól, hiszen a maradék tartozását is fizetni kellene. Az adós így végképp teljesen kilátástalan helyzetbe kerül, és akkor még nem is beszéltünk az adósok jelentős számát érintő végrehajtási anomáliákról. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az eladósodott családok problémáinak megoldásá t, amennyiben legalább minimális vagyonnal és törlesztőképességgel rendelkeznek, az úgynevezett magáncsődeljárásnak nevezett, nemzetközi gyakorlatból már jól ismert és bevált adósságrendezési eljárás hatékonyan tudja majd elősegíteni, vagyis az eladósodott családok adósságcsapdából való kikerülését lehet elérni mindezzel. Magáncsődvédelmet az olyan adós kezdeményezhet, akinek vagyona és törlesztésre fordítható jövedelme van, de az nem elégséges a felhalmozott adósságával kapcsolatos törlesztési kötelezettsé gének teljesítésére, és az együttműködés szándéka vezérli. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azon adósok részére pedig, akik majd nem tudnak élni a magáncsődvédelemmel, a jogszabályok módosításával lehetővé kell tenni a Nemzeti Eszközkezelő további erősítésén ke resztül azt, hogy bérlőként legalább öt évig tovább használhassák a lakóingatlant. Ebben az esetben sem kellene az adósoknak a kilakoltatás veszélyével számolniuk, amennyiben fizetik a bérleti díjat.
