Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 9. kedd (82. szám) - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat, valamint a Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló 2014. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK: - SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):
4650 teljesülni, hogy a miniszterelnök közvetl en közelébe tartozó rokonságban, egyebekben, amiről ő maga szólt, hogy őrá ne hivatkozzon senki, és az nem fog nyerni, na de hát, hölgyeim, uraim, itt az elmúlt időszakban, hónapokban cégek eladásai történtek meg, bizonyos érdekeltségi körökben! Ja, előtte a tavalyi munkálkodás eredményeképpen 470 millió forint osztalékkivételre azért sor kerül, majd most már nem abba az érdekeltségi körbe tartoznak ezek a cégek. (Dr. Józsa István: Á, nem.) Már nem. Így jövőre ezek nem lesznek érintettjei a Schiffer képvise lőtársam által vágyott gondolatoknak! Szóval, azt akarom mondani, hogy lehet ezt sokféleképpen csinálni, de én azt gondolom, hogy az, ami az elmúlt közel hat esztendőben zajlott, az nem túl korrekt, nem túl korrekt. Felelőtlennek tekinthető az a pénzügyi k öltés, amit önök csinálnak a közpénz terhére. Azt kell hogy mondjam, amit Tóth Csaba vezérszónok mondott, hogy túlárazott óriásprojektek sokaságával néztünk szembe a tavalyi esztendőben is. Megvan a konzekvenciája, az előbbiekben mondtam. Megvan, mert forr ásokat nem használhatunk fel, ami megvolt, büntetéseket szabnak ki ránk, és ennek az a következménye, hogy a magyar emberek esnek el a felhasználható források lehetőségétől. (Vantara Gyula: Húha!) Igen, húha. A magyar emberek veszítik el azokat a pénzügyi kondíciókat, amelyekért áldozatot is vállalnak, mert mindegyikünk befizetett adóforintjainak a terhére az Európai Unióba köztudottan be is fizetünk. De ha önök „jól” munkálkodnak, akkor majd előbbutóbb még az is elérhető, hogy tényleg kevesebb forráshoz j ut hozzá ez az ország, mint ami a befizetése. Messze vagyunk még ettől, jobbikos képviselőtársaim, tehát még nem kell örülni, de a kormány hathatós segítségével ennek a pozíciónak az elérését meg lehet közelíteni. Azt gondolom, hogy ezt el kellene kerülni. El kellene kerülni, mint ahogy azt is, hogy a közbeszerzés keretei között a szubjektivitás legyen mértékadó, a kizárás kategóriája vagy akár az öntisztázás kategóriája tekintetében. Példák sokaságát nem kívánom felemlíteni, sokkal inkább csak a befejező g ondolatok között két dologra szeretnék visszautalni. Az egyik az, hogy ha komoly, felelős kormányzati munkát kívánnak végezni, akkor csak azt az egy alaptételt kellene figyelembe venni, ami arról szól, hogy a közbeszerzések tényleg azt a célt szolgálják, h ogy a legjobb minőséget állítsák elő ezen keresztül, és lehetőség szerint a legelfogadhatóbb áron. Arról szól vagy arról kellene szólni, hogy azokat szolgálja, akiket önöknek is szolgálniuk kellene: a Magyarországon dolgozó kisemberek sokaságát. Tudják, a keményen dolgozó kisembereket, amelyeket érdekes módon már úgy elhagytak a szóhasználat tekintetében is. Egy hétig volt keményen dolgozó kisember, most már nincs, már az érdekei sincsenek. Szóval én a figyelmükbe csak azt szeretném ajánlani, hogy a közbesz erzésen keresztül is a magyar vállalkozások sokaságának, a mikro, kis- és középvállalkozások sokaságának az érdekeit tartsák szem előtt, és olyan szabályozási rendszereket iktassanak be, amelyek főleg az elmaradott, hátrányos helyzetű térségekben a térség ek javát és az ott élő emberek foglalkoztatási potenciáljának az erősödését szolgálják. Én mindössze ennyit szeretnék kérni önöktől. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) (16.20) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr, jegyző úr. A követ kező hozzászóló Szilágyi György képviselő úr, Jobbik. SZILÁGYI GYÖRGY ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amíg vártam a felszólalásomra, kicsit izgultam a tető miatt, nemcsak azért, mert kint jégverés van, hanem olyan mondatokat is ha llhattunk, hogy hátha esetleg ránk szakad. Igazából én mindig figyelemmel kísérem az MSZP felszólalásait, Gúr Nándorét is, ő úgy beszélt most is, mintha most került volna be a parlamentbe, és teljes mértékben kívülállóként beszélt az
