Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 9. kedd (82. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - HARRACH PÉTER (KDNP):
4567 Országgyűlés, elsődlegesen Magyarországot, továbbá Bulgáriát. Az illetékes osztrák hatósá gok azt is bejelentették, hogy terveik szerint amikor ezeket a kérelmeket elbírálták, amelyeket, még egyszer mondom, gyorsított eljárás keretében végeznek el, azokat a menekülteket, akik nem jogosultak menedékre, buszokkal vagy repülőgépen szállítanák viss za az adott országba, tehát részben Magyarországra. Még egyszer mondom: Németország mellett Ausztria, Svájc és Luxemburg is jelezte, hogy nagy létszámú menekültet kíván a dublini eljárás keretében visszaküldeni. Tehát ez egy olyan problematika, amelynek il yen méretű súlyával eddig nem kellett szembenéznünk. Ami pedig a plakátok rongálását illeti: Magyarország demokratikus jogállam, ahol a törvények mindenkire kötelezőek, ezért a rendőrség eljárást indít azok ellen, akik rongálás szabálysértést követtek el. A baloldali pártok, ahogy a képviselő úr is jelezte, kettős mércét alkalmaznak: a 2014es választások során - a parlamenti, önkormányzati, európai uniós választások során - 12 alkalommal tettek büntetőfeljelentést plakátrongálás miatt, mert az ő érdekeit a z sértette, most pedig, amikor a nemzeti érdekeket fejezzük ki ezeken a plakátokon, azokat megrongálják, jogsértést követnek el. Tehát azt tudom mondani, hogy a hatóságok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) eljárnak a jogsértő kkel szemben. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezető úr, a KDNP képviselőcsoportja részéről : „Felelősségünk a ránk bízott világért” címmel. Megadom a szót, frakcióvezető úr. HARRACH PÉTER ( KDNP ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kevésbé indulatokat kiváltó kérdésről szeretnék szólni, ami azonban nem kevésbé súlyos; nem a jelen, hanem elsősor ban a jövő problémájáról van szó. Erre alkalmat ad a környezetvédelmi világnap június 5én történő visszaemlékezése, illetve a jövőt érintő figyelmeztetése. A cél világos: meg kell állítanunk azt a folyamatot, ami környezeti tragédiához vezethet. Ha megeng edik, néhány adattal a helyzet súlyosságát érzékeltetném. Kétharmadmagyarországnyi termőterületet veszítünk el évente. Ezzel párhuzamosan hetente egymillió ember költözik városokba, akik nem tudnak ott már termelni. Vízválság küszöbén állunk; a ’900as év ek eleje óta a Föld lakossága ugyan a háromszorosára nőtt, de a vízkivételünk a hatszorosára. A klímaváltozás elindult. Évente 55 milliárd tonna széndioxidot bocsátunk ki, holott 40 milliárd lenne még elfogadható. Az utóbbi száz év 13 legmelegebb éve az el múlt 14 évben volt. Kik is a nagy széndioxidkibocsátók? Elsősorban Kína és az Egyesült Államok. De szóljunk néhány szót a magyarországi helyzetről! És ez egy olyan kérdés, amire büszkék lehetünk, hiszen ’90 óta, amióta a GDP 31 százalékkal nőtt, az erre felhasznált energia 20 százalékkal csökkent, és a széndioxid, illetve üvegházhatású gáz kibocsátása 40 százalékkal. Tehát Magyarország jó helyen áll, az első 70 országnak a klímateljesítménye tekintetében Magyarország a tizenegyedik. Ma már elhangzott egy liberális megközelítésű felszólalás a környezetvédelemről, de legyen ez a megközelítés akár liberális, akár keresztény, nem ússzuk meg, hogy a jövő érdekében ebben a kérdésben össze ne fogjunk, mert egységes fellépésre van szükség. A keresztény tanítás má sképp közelíti meg a kérdést, de a végeredmény, mondhatom, ugyanaz. Mi azt mondjuk, hogy a Teremtő az emberre bízta a teremtett világot, mi vagyunk a felelősek érte, és ez a felelősség ebből az erős motívumból táplálkozik. Első lépésnek - azt hiszem, ez mi ndenkire vonatkozik - fel kell ismernünk ennek a világnak a szépségét, gazdagságát és a rendjét, és ha ezt felismerjük, akkor ennek a védelme már egyszerű és könnyű, és talán fontosabb lesz számunkra, mint a termelési vagy fogyasztási kényszer. Én úgy gond olom, hogy az a kicsinek tűnő, de mégis szép eredmény, amit Magyarország ezen a területen produkált, arra késztet minket, hogy összefogva továbbvigyük ezt a munkát, és a
