Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. június 8. hétfő (81. szám) - Magyarország 2016. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke:
4495 piacon olyan hatalmas biztosítási díjakat követelnek, hogy ezzel csak a nagyok tudnak a piacon maradni, bizonyos nagyságrend fölött. Tehát kérem, hogy legyenek hűek legalább a saját szólamaikhoz, és ne toljanak ki a kicsi magyar, de szakmailag értékes könyvvizsgálókkal. Köszönöm, elnök úr. ELNÖK : Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretekben kíváne még valaki a felszólalás lehetőségével élni. (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Ebben az esetben, tisztelt Országgyűlés, megadom a szót Domokos László úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének. Az elfogadott napirendnek megfelelően 10 perc áll rendelkezésére, elnök úr. Parancsoljon! DOMOKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék elnöke : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Állami Számvevőszékről szóló törvény 2011. évi elfogadása óta az Állami Számvevőszék számos olyan, az államháztartás alrendszereibe tartozó szervezetet ellenőr zött, amelyek működését, gazdálkodását korábban egyáltalán nem vagy nem teljeskörűen ellenőrizte. Hogy csak a legutóbbi hónapokban nyilvánosságra hozott jelentéseinkre utaljak, elmélyült ellenőrzést folytattunk a közműszolgáltató cégeknél, önkormányzatokná l, állami felsőoktatási intézményeknél, és hamarosan jelentés készül több kórház pénzügyi és vagyongazdálkodásáról is. Megállapításaink mellett, amelyek például a felsőoktatási intézmények vonatkozásában egészen lesújtóak voltak, több tucat jelzést is kell ett tennünk az illetékes állami hatóságok felé, amelyet az tett több esetben indokolttá, hogy a szóban forgó költségvetési szervek jelentős adósságot halmoztak fel. Már csak azért is merül fel az a kézenfekvő kérdés, hogy ha a költségvetés tervezésekor nem lehet hiánnyal kalkulálni, illetve nem lehet a költségvetési kiadási előirányzatot meghaladóan kötelezettséget vállalni, akkor a költségvetés végrehajtása során hogyan lehetséges az, hogy újra és újra tetemes adósságok halmozódnak fel az egyes intézmények nél. A szabálytalanságon kívül nem állhate emögött magának a jogi szabályozásnak a hiányossága is? Az államháztartás egészének az egyensúlya, illetve ennek érdekében a költségvetési egyensúly kiemelten fontos nemzeti érdek, amely csak akkor érhető el, ha az egyes költségvetési szervek gazdálkodása egyenként is az egyensúlyra épül. Ehhez viszont meg kell teremteni a következményekkel járó gazdálkodás, a számon kérhető szervezetirányítás jogi feltételeit is, úgy, ahogy korábban a számvevőszéki törvényben a k övetkezményekkel járó ellenőrzés mellett tette le a voksát az Országgyűlés. Ha a vonatkozó jogszabályokat ebből a szempontból tekintjük át, arra a következtetésre jutunk, hogy bár a költségvetési gazdálkodásra és a költségvetés végrehajtására vonatkozó, je lenleg hatályos törvényi előírások betartására számos szigorú rendelkezés került meghatározásra a jogforrási hierarchia különböző szintjein, ezek számonkérhetősége viszont nem megfelelően szabályozott. Hiányoznak a megfelelő garanciák a törvényi előírások végrehajtására. Ezen jogszabályok közül az államháztartási törvény különösen fontos szerepet tölt be a magyar költségvetés egyensúlyának biztosításában, de sajnálatos módon nem kellő szigorral teszi ezt. Az államháztartási törvény 9. §a például rendelkezi k ugyan arról, hogy a költségvetési szerv irányítása mely hatáskörök gyakorlásának jogát jelenti, ugyanakkor a másik oldalon hiányzik ezen jog gyakorlásának szigorú betartatása, így például a megfelelő határidők és az esetleges mulasztások jogkövetkezménye inek meghatározása, amely egyértelműbbé tenné, hogy itt a jogalkotó nemcsak jogokról, de kötelezettségekről is rendelkezett. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslatában ugyan pontosításra kerül a 9. § szövege, és így egyértelműbbé válik, hog y itt nemcsak jogokat, de kötelezettségeket is meghatároz az irányító szervek számára a jogalkotó, de ez önmagában megítélésünk szerint nem elegendő.
