Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 28. csütörtök (77. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
4000 Nemzeti Együttműködési Alap, amely itt külön megérne egy misét, de most ebbe azért talán ne menjünk b ele, ez majd inkább a 201819es elszámoltatási kormánybiztos hatáskörébe fog tartozni, azt hiszem, hogy ott mik történnek. A másik téma pedig, ha mi nemzetpolitikára át akarunk térni, az a nemzetiségek támogatása. Hogy valami pozitívat is mondjak, mert ez t is el kell ismerni, mindenképpen szeretném a Jobbik nevében üdvözölni, hogy a kormánynak világos és egyértelmű törekvése van arra, hogy a nemzetiségeket, a nemzetiségi intézmények helyzetét rendezze, és a nemzetiségi támogatások az elmúlt évek során rend re növekedtek. Mi magunk számos alkalommal elmondtuk, kulcskérdésnek tekintjük azt, hogy Magyarország példaértékű nemzetiségpolitikával járjon elöl itt a Kárpátmedencében, ennek a szellemében is kerültek be nemzetiségi szószólók a Házba. Nagy örömmel látj uk, hogy ennek a fontosságát a kormány is érzi akkor, amikor a jövő évi költségvetésben a nemzetiségi szószólók javaslatának megfelelően jelentősen meg fogja növelni azokat a költségvetési támogatásokat, amikből nemzetiségi célokat, többek között nemzetisé gi intézményeket lehet majd finanszírozni. (17.30) Rátérve a nemzetpolitikára, az elmúlt években is mindig azért voltunk nehéz helyzetben, sőt minden évben, azt hiszem, éppen Rétvári államtitkár úr volt az ügyeletes, akivel mindig ment a vita és a szópárba j arról, hogy valójában mégis mennyi pénz fordítódik a nemzet egynegyedére, mennyi pénzt szánnak önök a külhoni magyarságra. Ez nem teljesen világosan kiolvasható a költségvetésből. Még talán önnel is, államtitkár úr, annak idején beszélgettünk erről egyetkettőt a bizottsági üléseken. Azért nem kiolvasható, és erre egyébként az Állami Számvevőszék is számos alkalommal felhívta az önök figyelmét, mert a nemzetpolitikai támogatások még mindig elképesztően érthetetlen módon vannak szanaszéjjel szórva a költsé gvetésben. Ez minden évben komoly munkát okoz nekem és munkatársaimnak, hogy nagyjából összeszedjük, és valamit tudjunk mondani. Nos, ebből idén az derül ki, hogy érdemi változással megint nem kell számolnunk a nemzetpolitika tekintetében. Van reálértéken növelés, ha jól számolunk - szeretném jelezni, ha jól számolunk , akkor valamennyi kevés reálértéken való növekedés van. Talán eljutottunk most már a nemzeti együttműködés rendszerének ötödik esztendejében ahhoz, hogy reálértéken is a 2010es kormányváltá snak megfelelő vagy az akkori összeget tudjuk a nemzetpolitikai célokra, a határon túli magyarság céljaira, kultúrájára, intézményeire, egyebekre fordítani. Azonban azért is nehéz kiszámolni egyébként, hogy valójában mennyi pénzről beszélünk, mert nemcsak arról van szó, hogy a költségvetésben meg a minisztériumban különböző helyekre el vannak dugdosva egykét százmillió forintok, amelyekkel önmagukban persze nem lenne probléma, mert minden ilyen célt támogatnánk, csak ez egyrészt az átláthatóságot nem igazá n segíti, másrészt pedig a nemzetpolitikai célú támogatások elköltését a tavalyi évben is a miniszterelnök úr meglehetősen kreatívan értelmezte. Rendszeresen találkoztunk azzal, hogy a miniszterelnök úr valamerre járkált a Kárpátmedencében, hol éppen Bere gszászra látogatott vagy ő, vagy valaki a kormányából, vagy Kolozsvárra, és akkor hipphopp, pikkpakk, előkerült 12 milliárd forint még határon túli magyar intézménytámogatásra. Szeretném hangsúlyozni, mielőtt még bárki azzal vádolna, hogy ezt a pénzt kev eslem vagy sajnálom, nyilván nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy ezekkel az összegekkel tervezetten kellene számolni. Van egy költségvetés, tessék akkor ezeket az összegeket belerakni! Azt, hogy a beregszászi Rákóczi Ferenc Főiskolának éppen szüks ége van új épületre, lehetett tudni, mondjuk, tavaly is. Mondjuk, azon lehet vitatkozni, hogy éppen miért annyiba került, amennyibe, de azt egy évvel korábban is lehetett tudni, vagy azt is, hogy jó lenne a kollégiumot felújítani Kolozsváron. Főleg annak f ényében nehezen érthető a pénzek ilyen irányú kezelése, pontosabban nem nehezen érthető, ennek nyilván kampánycéljai vannak, de annak fényében egy kicsit visszás, hogy egyébként önök egy viszonylag jó kezdeményezésként - rosszul kivitelezve, de viszonylag jó kezdeményezésként - bevezették néhány évvel ezelőtt a nemzeti jelentőségű intézmények rendszerét. Ennek az a lényege, hogy fő szabály szerint azok a legfontosabb
