Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 28. csütörtök (77. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
3952 ez egy fenntartható növekedés, hogy ezen az úton 201718ban és az azt követő esztendőkben is tovább tudunk menni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK : Most Szakács László képviselő úrnak adom meg a szót, az MSZP részéről. DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Bocsánatot kérek, azt hittem, van még előttem egy kétperces. Azzal kezdeném, hogy először inkább reagálok. Bár osztozhatnánk Révész Máriusz optimizmusában! Akkor, amikor képviselőtársam elmondja, hogy mennyi lesz a növekedés, hogy mennyi lesz ebben az évben az infláció, és mennyi lesz ehhez képest az államadósság hiánya, akkor szerintem egyébként önön kívül majdnem mindenki eddig azért nyilatkozott jóval visszafogottabban erről a kérdésről, mert önök ezt nem tudják. Minden egyes iratban, a költségvetés indoklásában és minden egyes eddigi megszólalásban arról van szó, hogy előreláthatólag. Előreláthatólag a mai napon az, amit önök mondanak, még akár igaz is lehet. Viszont önök - majd később kifejtem, hogy van nekünk is arról egy álláspontunk, hogy miért májusban tárgyaljuk a költségvetést - egynegyed éve s tényszámok alapján akkor kezdtek el még költségvetést tervezni, amikor a legnagyobb adóbevételek, mondjuk, az szja még be se jött. Előreláthatólag 2,5 százalékos lesz majd a növekedés - aztán ha nem ennyi lesz, akkor mi fog történni, képviselőtársam? Elő reláthatólag 1,2 százalékos lesz az infláció. Fogok majd mondani olyan tényezőket, amelyek ezeket egészen pontosan tudják majd módosítani, és önök - ezt az elmúlt időszakban is bebizonyították - három hétre nem látnak előre. Most módosítjuk a 2015. évi, ug yancsak kőbe - hál’ istennek, nem gránitba - vésett költségvetést, amiről tegnap szavaztunk, azt kettő körben kellett bizottságban is tárgyalnunk, azért, mert egyszer már bejött, aztán utána még egyszer visszajött, mert valamit kellett rajta módosítani. Te hát egykét héten belül kettőször módosítottuk, kettőször tárgyalta a Költségvetési bizottság az idei költségvetést. Annak is van egyébként egy szépsége, hogy ugyanazon a héten tárgyaljuk és szavazzuk a 2015. évi költségvetés módosítását, amikor már a 2016 . évről beszélünk, és azt próbáljuk meg elhitetni az emberekkel, hogy pontosan tudjuk, hogy miről van szó, és mi hány, hány tized százalék lesz az elkövetkezendő időszakban. Abban igaza van képviselőtársamnak, hogy brutális változások vannak Magyarországon . Brutális változások vannak, és lehet, hogy ön csak azt látja, hogy a használt lakások, illetve azoknak az értékesítése másfélszer annyi Magyarországon, ahogyan elmondta, szinte kolbászból van a kerítés; csak meg ne nézzék, mi van abban a kolbászban! Én M agyarországnak egy elfelejtett régiójából jövök, a déldunántúli régiójából, azon belül is Baranyából. Nemcsak az az öthat élhető város van ebben az országban, képviselőtársam, hanem ennek az országnak vannak más területei is. Én Komlóról jövök, ahol van olyan tízemeletes, ahol a harminc lakásból kettőben laknak. Na, itt a használtlakáspiac egészen biztosan nem szárnyal, és ott, abban a városban és a környező településeken annyiért lehetne eladni egy használt lakást, amennyiért egy használt autót lehetne eladni! (13.50) Ez csak azért fontos, mert ugye, ez az egyetlen szem kis vagyonkája volt azoknak a családoknak, amelyre egész egyszerűen az önök torz társadalom- és gazdaságpolitikája, költségvetési és támogatáspolitikája miatt ráfordították a kulcsot. (R évész Máriusz: A devizahitelt, azt ki csinálta?) Ami belefért az autónak a hátuljába, azt berakták, és elmentek vagy az ország másik tájára, vagy Európa másik tájára a megélhetésüket megkeresni. Pécsről 10 százaléka tűnt el a városnak, Komlóról 15 százalék a tűnt el a városnak, Sopronban természetesen ez egy másik probléma, ahol egy 60 ezres városban megjelent 20 ezernyi olyan magyar ember, aki szeretne ott letelepedni, és szeretne ott dolgozni egy jobb életnek a reményében. (Dr. Molnár Ágnes: Hatezer!)
