Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
3876 forinttal növekednek. Tehát az eddigi 6 milliárd forint bőven 9 milliárd forint fölé ugrik. Én azt gondolom, hogy ezek azt mutatják, hogy még mindig nem ismerték föl, hogy mi a magyarság legnagyobb problémája, amit egyébként a társadalom többsége már felismert, hiszen volt egy ilyen közvéleménykutatása is az Iránytű Intézetnek, és ott 78 százaléka már ezt belátta. Maradva azonban például a szociális szféránál, hiszen a bölcsődei dolgozók is idetartoznak többek között: rendkívü l alulfizetettek, és úgy néz ki, hogy marad jövőre is ez a javadalmazásuk. És közben rendkívül elmarad mind az egészségügyi, mind a pedagógusbértáblától is természetesen, egyes kategóriákban akár az 50 százalékot is meghaladhatja a bérek közti különbség. Ezért volna szükség ezen változtatni, hiszen már működési gondokkal is küzd a gyermekvédelem egésze, a családgondozói állások közel 2030 százaléka folyamatosan betöltetlen, ami már a munka hatékonyságának a rovására megy. Ezért szeretnénk ennek a területn ek is nagyobb támogatást, hogy ne csak papíron növeljék például egyébként a bölcsődei férőhelyek számát, hanem négyzetméterek területén és az ott dolgozók számának és megbecsültségének tekintetében is. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK : Köszönöm, Novák Előd képviselő úr. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ander Balázs, jobbikos képviselő úr: „Pusztulás - Délsomogyi falujárás II.” címmel. Öné a szó, képviselő úr. ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetéshez a Jobbik képviselői számos olyan módosító javaslatot nyújtanak be, amelyek érdemben segítenék az évtizedek óta szőnyegbombázással pusztított, máról holnapra tengődő magyar vidék, a cseléd- vagy pária sorba kényszerített falusi lakosság életét. Mostani napirend utáni felszólalásomban a délsomogyi falujárásaim egy átlagos napján begyűjtött tapasztalatok, érzések, benyomások, lakossági üzenetek kis csokrát szeretném átadni képviselőtársaimnak, és naiv il lúzióval remélem, talán a kormánypárti padsorokban ülők is meghallják az alig száz lelkes, kicsiny Szentborbás panaszát, ami a maga még Barcstól is 30 kilométeres távolságával valóságos Isten háta mögötti településnek számít; akinek itt nincs autója, az el veszett ember, mert a Volán menetrendje nem kényezteti el éppenséggel az ott lakókat. El tudják képzelni, hogy milyen esélyekkel indul innen egy fiatal? Már ha nincs mögötte tíz- és százmilliós luxuslakásokat, úszómedencés luxusvillákat eredményező, a korm ánypárti oldalról jól ismert családi összefogás. És az MSZPs Simon Gáborral ellentétben neki senki nem ad úgymond vagyonkezelésbe 250 millió forintot. El tudják képzelni a maga majdnem 600 lakosával abban a régióban már nagyobbacskának számító Lakócsa szo mszédos falvak gyerekeit is befogadó iskolájának és az ott dolgozó tanároknak a helyzetét? Volt alkalmam meggyőződni arról, hogy az intézmény pedagógusai milyen embert próbáló erőfeszítéseket tesznek, amikor a zömmel alacsony szociokulturális családi hátté rrel rendelkező cigány fiatalokkal foglalkoznak oktatónevelő munkájuk során. Itt nemcsak duma a farizeus módon toleranciáról papoló, de valójában végtelenül kirekesztő belpesti szoclib értelmiségnek zsíros megélhetést jelentő felzárkóztatás, illetve anna k sokszor gigászi kísérlete. Itt akkor is továbbfolytatják a hivatásuknak tekintett munkát a tanárok, ha egyegy gyerek, akinek az apja börtönben ül, vagy valamelyik nő családtagja pedig a 6os út mellett áll, netalántán nyomdafestéket nem tűrő trágárságga l ront arra, akitől életében az egyetlen segítséget és a valódi kitörés lehetőségét, a tudást kaphatja. El tudják képzelni, hogy a csupán 200 fős Potony halódó kiskocsmájában miként vélekednek egy fröccs fölött merengve a falubeliek a szűk ficsúröltönyös k ormánypárti Gucci- és Vuittontagozat viselt dolgairól?
