Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - KDNP-
3830 Azért kell minden tiszteletem ellenére és a felszólalása óta növekvő tiszteletem ellenére is ellentmondani önnek, képviselő úr , merthogy éppen önök voltak azok, akik akkor, amikor a novemberi időszakban a költségvetés készítésének kitolását hozták mint törvénytervezetet ide elénk, akkor vadul érveltek amellett, hogy az logikus, mert több időt ad az átgondolásra, a letisztulásra, arra, hogy jó költségvetést csináljunk. De ez előtt meg néhány évvel pont amellett érveltek, hogy korán kell költségvetést elfogadni, mert az lehetőséget ad sok mindenre és így tovább. Tehát valljuk be őszintén, az önök viszonya ehhez a költségvetéskészít ési metódushoz és annak időpontjához eléggé kérdéses, hogy udvariasan fogalmazzak. Ezért én a magam részéről elfogadni ezt a fajta érvelést nem tudom. Az én verzióm erre az, hogy egy korán elfogadott jövő évi költségvetés másfél év nyugalmat ad a kormányna k: nem kell költségvetési ügyekkel foglalkozni, és lehet kommunikációsan jól hangzó összegeket csöpögtetni ide vagy oda. Ezért tehát szerintem a miniszter és környezetének politikai manőveréről van szó, nem pedig a kiszámíthatóságról vagy másról. De ha ebb en mást gondol, akkor természetesen szívesen vitázom róla. Amiről beszélni szeretnék, az az egészségügy, mégpedig annak kapcsán, hogy ebben a költségvetésben szemléletváltozás nem szerepel az egészségüggyel kapcsolatban. Azért mondom, hogy szemléletváltozá s nem szerepel, mert magam nem szeretném ugyan arra leszűkíteni az egészség ügyét, hogy kapjanak több pénzt, bár ez elengedhetetlen - később erről beszélni fogok , de mégis azt kell hogy mondjam, az egészségügy az a dolog, aminek a problémáit úgy elkommun ikálgatni nem lehet, annyira itt vannak a szemünk előtt, és látszik, hogy az egészségügy azon ügyek egyike, amelyek valóban nemzeti ügyként funkcionálnának, hogyha ezzé tenné az éppen aktuális kormány. Én nem sok ilyen nemzeti ügyet tudok, ahol hosszú távú megállapodás kellene szakma és politika között arról, hogy hová menjen, az oktatást és a nyugdíjrendszert nevezném még ilyennek, de az egészségügyet mindenképpen egy olyan ügynek tartom, amiben nem költségvetésről költségvetésre kellene valamit csinálgatn i, hanem meg kellene állapodni a szereplőkkel abban, hogy merrefelé megy hosszú évtizedekig. Én ezt a szándékot hiányolom. Nem a költségvetésből, mert a költségvetés nem feltétlenül bizonyos nagy ívű célok deklarálására alkalmas, hanem a kormányzati működé sből. Mégpedig abból a kormányzati működésből, amely eddig az egészségügyről szívesen beszélt - mint általában már megoldott problémáról , miközben azzal kellett szembesülnünk, hogy a bérek szégyenletesen alacsonyak; hogy a hálapénzrendszer virágzik, és ö nök még azt is megpendítették, hogy törvényesítik; hogy várólisták nőnek kilométeresre, és most némi megtorpanás és 5 milliárd felhasználása után újra nőni kezdtek; hogy a háziorvosok rendszere nem jó; hogy elvándorolnak az orvosok és a szakdolgozók; hogy a mentők nem tudnak időben odaérni, ahová szükséges; hogy nyomasztó a kórházak adósságállománya, azért, mert a beteg ezt megsínyli; és már csak azt mondanám el: és a területi egyenetlenség a gyógyuláshoz való jogban, ami arról szól, hogy a vásárosnaményi k órházban a gyógyulás esélye kisebb, mint mondjuk, Budapesten az Uzsokiban. És ezt úgy megbeszélgetni kommunikációs szinten nem lehet, mert ezek létező problémák, mindenki tud róluk, tehát ezekre kellene valamilyen választ adni. KDNP- s képviselőtársam itt víziókról beszélt, merthogy neki vannak víziói, és én ezért becsülöm, minden cinizmus nélkül mondom ezt. Az MSZP víziója az egészségügy ügyében elsősorban az egészségben tartásról szól, nem a gyógyításról, amikor már beteg, hanem az egészségben tartásról, arról, hogy mindenki maradjon a lehetőségek határáig egészségben, és a gyógyításban pedig egy hatékony, elérhető, jó minőségű egészségügyről, amely elsősorban betegelvű, elsősorban arról szól, hogy a beteg viszonya az orvosához egyenrangú, nem pedig aláren delt és fölérendelt viszony. Ez a betegelvű egészségügy arról szól, hogy a beteg tudja, hogy mihez van joga, mit kap és kaphat azért, mert ő biztosított. És betegelvű azért, mert tudja, hogy a gyógyulásához hol, milyen körülmények között éri el a legjobb l ehetőségeket.
