Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - SZELÉNYI ZSUZSANNA (Független):
3803 boldogulásához mindannyian ezt kívánjuk: jó iskolát, jó egészséget, jó munkát. Gondos szülőként nem építünk focipályát a családfőnek a kert végébe, ha a gyerekeink továbbtanulására nem jut, és nem építü nk palotát a Várba, ha beteg szeretteinknek nem tudunk megfelelő egészségügyi ellátást biztosítani. (15.40) Egy felelősen gondolkodó politikus is pontosan tudja, hogy iskolán, egészségen nem lehet spórolni. Ez a kormány azonban felelőtlen szülőként tönkret eszi a gyerekeink jövőjét. Nyilván nem véletlenül nincs nemzeti konzultáció arról, hogy az emberek mire költenének, ha ők alkothatnának költségvetést. Megmondom mire, mert megkérdeztük tőlük: egészségre, iskolára, vállalkozásfejlesztésre, munkára. Erre köl tenének az emberek. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben szívesen feláldoznák a Veritas történelemhamisító intézet vagy a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. állami támogatását, de még Európa legértelmetlenebb, 1 százalékos adócsökkentését is annak érdekében, hogy kórházak, rendelők, óvodák, iskolák, főiskolák és egyetemek kerüljenek támogatásra. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezt a költségvetési tervet tanulmányoztam, a jó szülők gondos megfontolásait kerestem benne, de nem találtam. Iskolára, egészségre, vállalkozásfejlesztésre a jövő évben egyetlen többletforintot sem költ az Orbánkormány. Az én javaslataim ezért arra törekednek, hogy kiegyenlítsék azokat a súlyos tévutakat, amelyeken ez a kormány jár. Módosító javaslataim, amiket majd be fogok nyújtani a héten, nemcsak azt mondják meg, hogy mire kell több pénz, hanem azt is, hogy honnan. Hogy mire költenék a kormány helyében? Mindenekelőtt a jövő megalapozására, a gyerekek védelmére, iskolákra és mindenkire kiterjedő minőségi oktatásra. Pedagógusok és pe dagógiai dolgozók fizetésének emelésére. Különös figyelmet fordítok azokra a gyerekekre, akik valamilyen nehézséggel küzdenek, és akiket az elmúlt évek oktatási átalakításai a leginkább sújtottak. A korai fejlesztés és a pedagógiai szakszolgálatok szétzilá lása és a források lecsökkentése után sok ezer kisgyerek és a családja maradt magára a legnagyobb nehézségek között. Az őket segítő szakemberek és intézmények stabilitása kulcsfontosságú, hogy legyen polgárosodás. Költenék az Orbánkormány alatt leépített és elbátortalanított egyetemek autonómiájának, gazdálkodásának, innovatív erejének megerősítésére. Egyetemek nélkül nincs fejlődés, nincs jövő, csak elbutuló és lemaradó ország. Azért tenném ezt, hogy legyen polgárosodás. Az elmúlt években KeletEurópában mindenhol emelkedett az oktatásra fordított pénzek összege, de Magyarországon csökkent. Már 2011ben utolsó helyre szorultunk a régióban, amit láthatóan a kormány a mai napig nem akar korrigálni. Ugyan hogyan próbálunk úgy versenyezni a munkahelyekért és a befektetésekért, ha Magyarországon egyre gyengébb iskolák vannak, mint a szomszédainknál? Vagy tényleg egy nagy magyar összeszerelőműhely kívánunk lenni a jövőben? A másik nagy kulcskérdés Magyarországon az egészség. Azt is mondhatnánk, hogy az egészségü gy az ország legsúlyosabb betege évek óta. Elég csak bemenni egy kórházba: omladozó falak, várakozás, túlterhelt dolgozók fogadnak bennünket. Nyúzott ápolók és kórházi alkalmazottak, akikre az életünket bízzuk, 80100 ezer forintot keresnek évtizedes munká k után, a hálapénzből pedig csak kevesen tudnak megélni. A többség, orvosok, nővérek, ápolók, mentősök küszködnek, és lehetőségeik szerint külföldre menekülnek a megalázó körülmények elől. A másik oldalon pedig az az igazság, aki hálapénzt fizet, jobb ellá tást kap az állami rendszerben, aki viszont nem tud, az a rendszer peremén hányódik. Változtatni kell, mielőtt ránk omlik az egész rendszer. Meg kell állítani a kórházak eladósodását, ehhez pedig egyszerre van szükség többletforrásokra és strukturális refo rmokra, magántőke bevonására. Valójában a húsz éve halogatott egészségügyi reformot kellene végre megoldania a kormánynak, de úgy látom, erre sem ambíció, sem képesség nincsen. Legalábbis ebben a költségvetésben mindennek nincs nyoma.
