Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3800 bevételük is van, meg tudjanak belőle élni, adhassanak másoknak is munkát mikro- és kisvállalkozásukban. Ma a legkisebb vállalkozások bevételeinek kétharmadát azonnal elviszi a NAV, és fixen be kell fizetni a magas járulékokat. Ez egyszerűen ellehetetleníti a vállalkozásra vagy önfoglalkoztatásra ké pes embereket. Hosszabb távon el kell érni, hogy az adó- és a járulékterhek ne haladhassák meg a bevétel felét. Most 6,5 százalékos járulékcsökkentést javasolunk. Az európai szinten is kiemelkedően magas, 27 százalékos áfa büntetés a kiskeresetűeknek, és a feketegazdaság táptalaja. A mindennapi megélhetést és a vidéki mezőgazdaságot, élelmiszertermelést is segítené javaslatunk. A helyben termelt alapvető élelmiszerek áfáját 5 százalékra mérsékelnénk. Olcsóbb lehetne minden magyar zöldség és gyümölcs, a fri ss tej és pékáru, a liszt, a rizs, a nyers húsfélék, a tojás és az édesvízi hal. Ez mindenkinek segítséget jelentene, nem úgy, mint a Fidesz sertéstőkehús áfájának a csökkentése. És ha már áfacsökkentés, a tömegközlekedési díjak adótartalmát is mérsékelni kell. Ez növeli a társadalmi és földrajzi mobilitást, nagy segítség lenne az ingázó munkavállalóknak. Mindez összesen körülbelül 1500 milliárd forint átcsoportosítását igényli a költségvetésben, ami könnyen biztosítható, ha a politikai akarat megvan rá. Ez tehát az LMP programcsomagja a dolgozói szegénység felszámolására. De egy sor egyéb területen is jelentősen eltérnénk a kormányoldal által beterjesztett költségvetés számaitól és szellemétől. Az országban a legnagyobb feladat, az elit legnagyobb adóssága továbbra is a munka világában áll fenn, azonnal hozzá kell fognunk a dolgozói szegénység felszámolásához. A legrosszabb helyzetben lévő ágazatok a szociális szféra, az egészségügy, a köztisztviselők, az oktatásban a nevelő, oktatási munkát segítők. Hogy cs ak egy példát mondjak: a szociális területen dolgozók háromnegyede a létminimum alatt keres, a közmunkások még ennél is rosszabb helyzetben vannak, az ő bérük a minimálbér háromnegyede. A vállalkozók esetén az alacsony bevétellel rendelkező kisvállalkozáso k tartoznak ebbe a körbe, bevételeik kétharmadát elviszi a NAV. A rosszul fizetett szakmákban felülreprezentáltak a nők, ami egy újabb szomorú dimenzióját mutatja meg a mai jövedelmi viszonyoknak. A nők önálló életvezetését is sokszor ellehetetleníti, hogy sokkal kevesebbet visznek haza, mint azonos pozícióban a férfi kollégáik. Az oktatás működtetése a legfontosabb közös befektetésünk az ország, a következő generációk jövőjébe. Nem nézhetjük tétlenül tovább a lezüllesztését. A közoktatás területén a legsür getőbb a nevelést, oktatást közvetlenül segítő munkatársak bérének rendezése. Ők a dajkák, pedagógiai asszisztensek, iskolatitkárok, laboránsok, rendszergazdák, könyvtárosok. Azok, akik nélkül az intézmények biztosan nem működnének, mégis sokszor a létmini mum alatti bért viszik haza. A másik nagy terület a felsőoktatás. Itt sem volt béremelés 2008 óta. Ma egy fiatal oktató vagy kutató, amint kap egy lehetőséget a piaci szférában, nagy eséllyel otthagyja a katedrát. Bár nem minimálbért keresnek, de a fiatal oktatók és kutatók jócskán az átlag alatt. Az LMP azt szeretné, ha a felsőoktatásban a legjobb oktatók és kutatók tanítanának, ehhez viszont megfizetett szakemberekre van szükség. El is várjuk a magas minőséget, de a minőség javítását csak a bérviszonyok j avításával együtt tudjuk elképzelni. Meg kell emlékeznünk a közszférában kulturális területen dolgozókról is. Az ő helyzetük is tarthatatlan, nekik is jár a béremelés. Az egészségügy lakmuszpapírként mutatja a dolgozói szegénység problémáját. Itt látszik a legjobban, hogy mi történik, ha egész szakmákat kiéheztetnek. Jön az elvándorlás, és általánossá válik a korrupció. Az orvosok és ápolók fokozódó elvándorlása nyomán az összeomlás szélén táncol az egész ágazat. Az elvándorlás oka a megalázóan alacsony bér , amelyet az utóbbi kormányok egyszer sem emeltek annyival, hogy az valódi változást hozott volna. Nem elég az aktuális tiltakozások nyomán pár ezer forintot odadobni az ápolóknak, orvosoknak, segítő szakembereknek, a helyzet már sokkal súlyosabb ennél. (1 5.30)
