Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 20. péntek (47. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES (MSZP):
380 Pósán László közbeszól.) És önnek ezt pontosan kellene tudnia, mert ha valakivel még lehetett érdemi párbeszédet folytatni (Dr. Pósán László közbeszól.) , az pont ön, ön volt az egyik képviselő. Szeretném elmondani a jegyzőkönyv kedvéért, hogy nem zárt be a szocialista kormány egyetlen kisiskolát sem, önkormányzatok zárták be. (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) De kérdezem én: önök hányat… Nem, ne legyünk félszívűek, önök hányat nyitottak ki? És ha mi a kisiskolákat elkezdtük rombolni, akkor azt kell hogy mondjam, hogy önök az egész oktatási rendszert tették jégre. A maradék húsz másodpercemben annyit szeretnék önöknek mondani… (Közbeszólás: Normál hozzász ólás!) Ja, normál! Nagyon jó! Tehát, visszatérve az eredeti témához, csak hogy önök is megnyugodjanak, Kucsák úr elmondta, hogy a szülőket semmilyen szűkítés nem érinti, ugyanúgy, tehát az iskolának a közössége továbbra is hozzá fog férni az információkhoz , a problémáikra megoldást fognak találni, ugye? Bólintson, kedves képviselőtársam, ha ezt állította, hogy ezek után is ez van az iskolarendszerben. (Kucsák László lassan bólint. - Derültség.) Megvolt a bólintás, köszönöm. A probléma azzal van, hogy ez nem így van. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Tehát hiába bólintott képviselőtársam - (Kucsák Lászlónak:) ne legyen ilyen megengedő egy ellenzéki képviselővel, sokkal több fegyelmet várok öntől (Czunyiné dr. Bertalan Judit: Mi ez?) , még egyszer mondom: a saját paradigmájában is őrizzék meg legalább a saját akaratukat, ha már ennyire nem veszik figyelembe a mi javaslatainkat. Ma azzal van a probléma, ha felmerül a magyar közoktatásban, egy településen egy iskola életében bármilyen probléma, nem csak forrás hiány, technikai probléma, egy megoldandó konfliktus, akkor mi történik? Az önök által átalakított rendszerben a szülő fordul az igazgatóhoz vagy a pedagógushoz, a pedagógus lesi az igazgatót, az igazgató lesi a tankerületi vezetőjét, a tankerületi vezető lesi a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetőjét, az lesi az államtitkárát, az államtitkár a minisztert, az meg a miniszterelnököt, hogy milyen kádári rendszerű oktatást csináljon még. Hát nem működik! Nincs jog és kötelezettség normálisan egymáshoz rendelve, minden konfliktust jogszabályban akarnak rendezni, nem mernek dönteni a pedagógusok, nincs az iskoláknak önálló, szabad akarata, az igazgatókat lefokozták. Értsék meg, abban az országban, ahol nem tudnak a helyi önkormányzatok a lakosokkal együt t normális iskolarendszert működtetni, azok máshol sem lesznek képesek dönteni, és kiszolgáltatottak lesznek. Pont ez a problémánk az egész államosítással. Korábban egy választópolgár az adott településen nemcsak arról szavazott, hogy a polgármester tataro zza ki az iskolának az oldalát, hanem arról is, hogy legyen informatikai labor abban az iskolában, mert ha nem valósította meg vagy nem lobbizta ki, akkor lehet, hogy leváltották. Nem volt ez minden településen így természetesen, nem azt mondom, de egy dem okratikus Magyarországon a rendszerváltás utáni 25 évvel ennek az alapjai az iskolarendszerben kezdődtek. Amilyen ma az iskola fenntartása, amilyen kultúra van a településeken a fenntartásnál, amilyen kultúra van az osztálytermekben, olyan lesz holnap Magy arország. És ön is tudja, államtitkár asszony, ön már konszolidálni jött ezt a rendszert, mert az előző államtitkár csúfosan megbukott. Nemcsak az ellenzéki oldalról, hanem bizony a demokratikus jobboldali hangok is megszólaltak. Ebben nekünk vissza kellen e térni ahhoz a rendszerhez, ami 2010 előtt volt, ehhez kérem az önök támogatását. Higgyék el, egyetlenegy olyan felszólalást vagy kritikát nem tudnak tőlünk hallani, ami ne konstruktív lett volna. A gyerekeinkről van szó, akik kisiparosok lesznek, és - vi sszatérve a szakképzésre még egy mondat: - kisiparos ide vagy oda, ne kádári rendszerű szakképző intézményrendszert hozzanak létre, mert amit önök csináltak, sorolhatnám az elemeit, az már a Kádárrendszerben is kevés lett volna. Ma, a modern világban nem fogadhatom el, hogy egy szakképzési vitánál legutóbb azt üvölti át az egyik fideszes képviselő, hogy minek az autószerelőknek, elég csak egy csavarhúzó. Nem hiszik el, hogy ma már nem Trabantokat, hanem bizonyos nyugati típusú autókat szerelnek. És azt sem fogadom el, hogy egy kozmetikusnak csak szépülni vágyó nők valók, mert ez is biztos benne van valamelyik jegyzőkönyvben, mert elhangzott a képviselők szájából.
