Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - A reklámadóhoz kapcsolódó törvények módósításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3737 szolgálja. Hiszen elvile g egy új adónem minden piaci szereplőt érint, nagyjából normatív szabályok szerint. Viszont vannak olyan piaci szereplők, akiknek önök visszaosztják vagy visszaosztatják a lét. Államtitkár Úr! Arra a kérdésre feleljen nyíltan, őszintén, nézzen a szemembe ( Derültség a kormánypárti padsorokban. - Tállai András: Nem vagy te még bíró, Schiffer!) : mi szükség van arra, hogy monopolcégek, államtitkár úr, mi szükség van arra, hogy monopolcégek hirdetéseket helyezzenek el közpénzen bármelyik televíziós csatornán, bá rmelyik újságban? Mi szükség van arra, hogy a Paksi Atomerőmű Zrt. vagy bármilyen monopolhelyzetű cég akár egy fillért is költsön hirdetésekre? (Tállai András: A reklámadóról beszélj!) De ez a napirend, államtitkár úr, mert egy olyan adótörvényről beszélün k, lehet, hogy ez önnek nem tűnt föl, egy olyan adótörvényt hoztak ide, amely egyébként a médiapiacot sújtja. Akkor, amikor ennek a törvénynek a hasznosságáról beszélünk, elemezni kell, hogy egyébként ezen a piacon milyen viszonyok vannak. Akkor, amikor ön ök bevezetnek egy új adófajtát, nem tudunk eltekinteni attól, hogy egyébként sunyi módon ezt a piacot önök hogyan manipulálják. Mert bevezetnek egy új adónemet, ami nem fog fájni, vagy bevezettek egy új adónemet, ami nyilvánvalóan nem fog fájni azoknak a v állalkozásoknak, amelyek fölnyalják a hirdetési bevételeket a különböző köztulajdonban álló monopolhelyzetű cégektől. És államtitkár úr, figyeljen ide, azért lényeges az, hogy monopolhelyzetű cég (Tállai András: Óvodában vagyunk, óvó bácsi?) , mert a monopo lhelyzet azt jelenti, hogy az illető cég nem versenyez. Ha valakinek van versenytársa; lehet, hogy ön ezt viccesnek találja, én kevésbé… (Tállai András: Azt tartom viccesnek, hogy óvó bácsi vagy! Nem az óvodában vagyunk!) Ha valakinek van versenytársa, akk or szüksége van reklámra. Ha valakinek nincsen versenytársa, akkor miért reklámoz? Erre a kérdésre várnánk már évek óta választ. A másik pedig az, hogy amit én a bevezetőmben elmondtam, abból az következik, hogy természetesen nemhogy nem vitatkozunk azzal, hogy közhasznú kérdésekben a kormány hirdetéseket helyezzen el, hanem kifejezetten hasznosnak tartjuk, ha az állampolgároknak jogaik gyakorlásához vagy kötelezettségeik teljesítéséhez a kormányzat információkat szolgáltat. De miféle közhasznú információ p éldául az, amikor óriásplakátokon hirdetik a hazugságokat, hogy Magyarország jobban teljesít, meg az egyéb blődliket? Amikor különböző listák alapján kiszórnak több millió levelet, amiben a különböző sunyi kérdéseiket megfogalmazzák és uszítanak? Ez milyen közhasznú információ? Ez mely magyar állampolgár jogainak gyakorlásához vagy kötelezettségeinek teljesítéséhez elengedhetetlen? Egy szó mint száz: addig, amíg a kormányzati propagandát be nem tiltják, addig, amíg a monopolhelyzetben lévő, tehát nem versen yző, köztulajdonban álló cégek szabadon költhetik a közpénzt, mindannyiunk pénzét a semmire nem való, hazugságokat hirdető hirdetésekre, addig egész egyszerűen értelmesen beszélni nemcsak médiaadóról, de reklámadóról sem lehet. Végezetül szeretnék arról is szólni, hogy nyilvánvaló, hogy ez a játék, most ez a törvénymódosítás nem más, mint falakba ütköztek, nyomásgyakorlás érte a kormányt, és megint a szokásos színdarabot adják elő, lefelé rúgnak. Beleütköztek egy európai uniós falba, gondolom, néhány multin acionális médiavállalkozás szintén a kormányokon keresztül nyomást gyakorolt az Orbánkormányra, erre az önök válasza az adómentes határnak ez a leszállítása, ami - hangsúlyozom még egyszer - egyetlenegy eredménnyel szolgál, hogy hazai kis- és közepes mére tű lap, médiavállalkozásokat tesznek tönkre. Tehát miközben önök szavakban hirdetik azt, hogy a nemzeti középosztályt kell felerősíteni, és nyomják ezeket a süket szövegeket, a tények magukért beszélnek. Folyamatosan és sokadjára hoznak be a Ház elé olyan törvényeket, amelyeknek az iránya ugyanoda mutat, ahova a korábbi kormányok politikai iránya, tágítják a szakadékot a hazai kis- és közepes vállalkozások és a multinacionális cégek, valamint az udvari beszállítóik között.
