Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - A reklámadóhoz kapcsolódó törvények módósításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
3735 állomása volt. Gyakorlatilag a reklámadótörvénnyel bocsátkozott bele Orbán Viktor abba a bandaháborúba, ami jelenleg is folyik, és va lójában helyettesíti a kormányzást. Mi azon az állásponton voltunk tavaly májusban, hogy önmagában reklámadóról beszélni, reklámadóról gondolkodni fontos. Ez az adófajta viszont, amit a kormány bevezetett, illetve amit a parlament elfogadott reklámadótörvé nyt tavaly, kizárólag a zsákmányszerzésről szól. Ez valójában nem a reklámozást, a médiaszabadságot, a média mozgását korlátozza. Ez egy médiaadó. Éppen ezért az alapvető álláspontunk most is az, hogy nemcsak ezt a módosító javaslatot, hanem magát az úgyne vezett reklámadótörvényt ebben a formájában vissza kell vonni. Ennek semmi, de semmi értelme. Elöljáróban szeretnék röviden arról szólni, hogy mi miért nem tartjuk ördögtől valónak azt, hogy egyáltalán reklámadóról beszéljen az Országgyűlés. Azt már korább an hangsúlyoztuk, hogy a kereskedelmi célú reklámokat szabályozó törvény támogatható lenne, hiszen a reklám, mint a fogyasztói társadalom sajátos intézménye, nagyban hozzájárul annak a vásárlói magatartásnak a kialakulásához, ami elsődleges céljának a miné l nagyobb mértékű fogyasztást tekinti. Azonban a mesterségesen gerjesztett, folyamatosan növekvő fogyasztás jelentős társadalmi és környezeti károk forrása. A hagyományos közösségek széthullása, az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése, a társadalmi egyen lőtlenségek növekedése közepette a kereskedelmi reklámok szinte kivétel nélkül egyoldalúan az anyagi javak fogyasztását ösztönzik, hátrányos helyzetet teremtve az említett negatív folyamatokat ellensúlyozni hivatott, nem anyagi jellegű szolgáltatások, okta tás, kultúra számára. Ezekkel a negatív tendenciákkal szemben a helyi közösségeket meg kell védenünk, és támogatnunk, segítenünk kellene, például a közvetlen termelőfelvevő hálózatok kialakulását, a személyes jelleg erősödését egyegy településen, a keres kedelmi áttételek számának csökkentését. A reklámok felerősítik a fogyasztói viszonyulást, a fogyasztás minél erőteljesebb növelésére buzdítanak, és közvetlenül vagy közvetve fokozzák a meg nem újítható erőforrások pusztulását, a környezet szennyezését, az egészségi ártalmakat. A reklám ezáltal sietteti a korlátozott mennyiségben meglévő javak felélését, pedig ma is élnek rajtunk kívül milliárdok, és utánunk is jönnek még generációk, akik szeretnék jogos szükségleteiket kielégíteni. Az ilyen területek, mint a reklám szabályozása során lépéseket tehetnénk egy szabályozott piacgazdaság irányába, ahol a profitszempontok nem írhatnák felül a társadalmi és környezeti szempontokat, merthogy az ember előbbre való, mint a profit. Ezt hívják ökoszociális piacgazdaság nak. Egy olyan jogi szabályozórendszer létrehozásának irányába mozdulhatnánk el, ahol a piaci, verseny szempontú megközelítésen túl az ár- és értékviszonyok módosításával az áraknak és költségeknek egy olyan új rendszerét teremthetnénk meg, amelyben az edd igi szabad javak közé sorolt vagy alulértékelt erőforrások is beszámításra kerülnének, miközben korlátoznánk és hosszú távon felszámolnánk azokat a gazdasági tevékenységeket, amelyeknek negatív hatása a környezet visszafordíthatatlan károsodásához vezet. E gy valódi reklámadó, nem az, ami ebben a törvényben van, a társadalmi és környezeti károk költségeit azok okozóira terhelné, ez „a szennyező fizet” elve, forrást is biztosíthatna a keletkező károk enyhítésére, esetenként kiküszöbölésére. A reklámadó pénzüg yi forrást jelenthetne az olyan társadalmilag hasznos reklámtevékenységek számára, amelyek emelnék a lakosság kulturális igényszintjét, elősegítenék az egészséges életmód és a sportolás népszerűsítését, útmutatást adnának a szabadidő színvonalas eltöltéséh ez csakúgy, mint számos társadalmi gond kezeléséhez, továbbá javítanák az emberek környezeti tudatosságát. Ebben a törvényjavaslatban, illetve magában a reklámadó eredeti törvényszövegében erről szó sincsen. Ez nem ezeket a célokat szolgálná, amiket egyébk ént az LMP üdvözölne, ez kizárólag a bandaháború egy újabb fejezete, és pusztán csak a média megregulázásáról szól. Ez egy médiaadó, nem reklámadó.
