Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 27. szerda (76. szám) - A reklámadóhoz kapcsolódó törvények módósításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3730 Tisztelt Ház! A tavalyi v itában már elhangzott, de most is szeretném megjegyezni, hogy 2000ben fogalmazódott meg először egy ilyen típusú adó bevezetése, 2008ban a szakszervezetek is javasolták bevezetését, 2013ban pedig az Országos Érdekegyeztető Tanács javasolta a kormány szá mára a reklámadó bevezetését. A kereskedelmi televíziózás és a kereskedelmi televíziózás által közvetített kultúra szintje, a műsorok színvonala rendkívül sok vitát váltott ki az elmúlt években. Azon az állásponton vagyok, hogy a kereskedelmi televíziózásb an maga a műsorkészítés, a műsorok felépítése és összeállítása elsődlegesen a bevételek irányába ment el, és kevésbé veszi figyelembe azokat az igényeket, amelyeket a magyar társadalom felől joggal támaszthattunk a minőségi műsorkészítéssel szemben. (9.10) Bízom benne, hogy közösen sikerülhet egy olyan környezet kialakítását megvalósítanunk, amely elősegíti a valódi értékeket közvetítő kereskedelmi média létrejöttét. Úgy gondolom, hogy az előttünk fekvő jogszabály továbbra is ebbe az irányba mutat, ezért ké rem, hogy támogassák azt a vitában és a szavazások során. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Most megadom a szót Burány Sándornak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szögezzük le, hogy a reklámadó közgazdasági tartalmát tekintve egészen egyszerűen egy különadó, politikai célját tekintve pedig egészen egyszerűen egy büntetőadó. Amikor a reklámadóról vitatkozun k, teljesen félrevezető annak a mértékéről vitatkozni. Amikor a reklámadóról vitatkozunk, akkor egyetlen helyes magatartás van, azt mondani, hogy ez a szektor nem kell hogy viseljen az árbevétel után semmiféle különadót, semmiféle büntetőadót. Ezzel a törv ényjavaslattal egyetlenegy dolgot lehet csinálni: visszavonni. Ez a büntetőadó és ez a különadó a hazai médiapiacot tekintve, a hazai médiaviszonyokat tekintve teljesen elhibázott és fölösleges. Világos, hogy a funkciója a kormány oldaláról egyértelmű, a m ég úgyahogy független médiumokat térdre kényszeríteni, valamilyen módon a lojalitást megvásárolni vagy ennek hiányát megbüntetni. Nézzük meg, hogy milyen médiaviszonyok vannak ma Magyarországon! Torzak. Ma Magyarországon olyan médiaviszonyok vannak, amiko r a független sajtó - legyen szó elektronikusról vagy nyomtatott sajtóról - a túlélésért harcol, a túlélésért küzd, a kormánypárti sajtó pedig köszöni szépen, jól elvan. Jól elvan, költségvetési forrásokból gazdagan kistafírozva, illetve állami reklámmegre ndelésekkel a pénztárcát vastagon megtömve. Ez a médiahelyzet tragikus és szomorú. A közmédia egyáltalán nem látja el azt a funkciót, amelyet bármely országban egy közmédiának el kellene látnia. A közmédiá ra egyetlen mondat jellemző, hogy egy régi alternatív szöveget idézzek: a hírnök jön és integet, mert hírek már rég nincsenek. Ez a mai ülésnapra is igaz, az egész heti ülésünkre igaz. A magyar közmédia nem tartja közvetítésre méltónak több tíz milliárd fo rintos állami támogatásból sem, hogy a parlamentnek azon ülését, ülésnapjait közvetítse, amikor nem kisebb dolgokról esik szó, mint éppen a média világát sújtó reklámadó vagy éppen a jövő évi költségvetés, de még hozhatnék ennek a hétnek a napirendjei közü l néhány olyat, amit közfelháborodás kísér, illetve élénk viták tarkítanak, és joggal tarthatna számot arra az igényre, hogy az ezzel kapcsolatos országgyűlési vitát, a döntéshozók vitáját pró és kontra élőben figyelhesse az, ki a mai magyar közéletben kív áncsi még a hírekre. Egy olyan torz médiavilágot építenek önök, amelyben az állami megrendelésekkel, reklámmegrendelésekkel jutalmazzák a különböző hűbéreseket, jutalmazzák azt a médiaszegmenset, amely hajlandó és képes az önök politikájának propagálására, mindenki más pedig boldoguljon, ahogy tud egy olyan világban, amikor egyre inkább a reklámbevételek jelentik egyegy média
