Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 26. kedd (75. szám) - A géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP):
3693 beillesztették. Ez a kukoricában nem okozott semmilyen változást, kivétel, hogy innentől kezdve a gyökerén keresz tül mérget, toxinanyagot termel a földben. Ezzel aztán megöli valóban azt a kukoricarovart, ami ellen addig hagyományos úton, tehát vegyszerrel védekeztünk egyetlen kis problémával, mint ahogy a 2006os konferencián többen említették, bebizonyították magya r kísérletek következtében, hogy 15002000szer több méreganyagot termel ez a kukorica az élete során, mint amennyi méreganyagot egyébként vegyszeres úton kijuttatunk ugyanezen rovarok elpusztítására - hogy csak érzékeltessem, hogy milyen csalfaságokra jut ott az elemző- és kutatótársadalom, akik mindig is fenntartással követték a GMOs növények terjesztését. Nos, ennek következtében a végső fordulatot tudjuk: 2015 áprilisától az említett cikkely megengedi, hogy az adott tagországok saját törvénykezésen kere sztül döntsék el az engedélyezés vagy tiltás kérdését. Ez a törvénytervezet a szokásunknak és az eddigi hagyományainknak megfelelően a tiltást, az egyértelmű tiltást rögzíti. Természetesen javasoljuk, hogy ezt a törvényt fogadjuk el. Köszönöm szépen a figy elmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. A következő felszólaló képviselő Gőgös Zoltán képviselő úr, MSZP, tessék! GŐGÖS ZOLTÁN ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak ! Mondtam itt a kollégáknak, hogy ilyenkor, éjjel csak akkor szoktunk falun dolgozni, ha ellik a tehén, de most különleges esemény van, mert gyorsan kell valamit csinálni. Ezt miniszter úr jelezte. Miniszter úr is, Font képviselőtársunk is elmondta, hogy e lég hosszú utat járt be ez a dolog, mióta elkezdtünk ebben közösen tevékenykedni, és úgy tűnik, hogy ennek az eredménye is meglett. Nagyon üdvözöljük, hogy eljutott oda az Európai Unió, hogy ez az ügy sokkal fontosabb annál, mint hogy ráerőltessenek tagors zágokra egy olyan döntést, amivel mondjuk, például Magyarország egyértelműen és régóta nem ért egyet. Itt most egy feladat lesz: ezzel nagyjából a történetnek az a része, hogy nyilván innentől kezdve nálunk ilyen termesztés nem lesz, mert az a szempontrend szer, amit az irányelv meghatároz, kibővítve lényegesen az egészségügyi és egyéb kockázatokat, azzal megoldjuk azt, hogy ilyen növény Magyarországon nem kerülhet köztermesztésbe. Egy dolgot nem tudunk elérni: azt, hogy a pollen megálljon a határon. Erre ut alt képviselőtársam is, hogy jó lenne meggyőzni a szomszédokat, akár az uniós partnereket is, akár azokat is, akik még nem azok, de uniósok akarnak lenni, hogy fogadják el azt az érvrendszert, hogy ez Európának gazdasági kárt okoz. Én is elég sok tárgyalás t megértem ebben az ügyben még államtitkárként. A legnehezebb tárgyalásom egy ötgyermekes családanyával volt, aki arról akart meggyőzni, hogy milyen jó az a génmódosított repce. Úgyhogy nagyon nagy erők mozdultak meg ebben a témában. Nyilván ez egy óriási üzlet, és erről még nem volt szó, de nyilván idő hiányában meg kell mondjam, nem maga a vetőmag az üzlet, azért ezt látni kell, hanem az, hogy ha valaki ilyen vetőmagot elkezd termeszteni, az kizárólag annak a fajtatulajdonosnak az egyéb szereit használhat ja, mert az nyilván determinálja a teljes termesztési ciklust, és nem használhat szabadon más szereket. Ráadásul az a dolog, amivel az elsőket kitalálták a moly meg a bogár ellen, arra tökéletesen jó megoldás, ha megfelelő vetésforgó van. Ha tehát valaki n em akar, mondjuk, évtizedeken keresztül ugyanabban a földben kukoricát termelni, mert a probléma oka ez volt nyilván, és erre kellett valami megoldás, de látjuk, hogy ez olyan károsodást okozott, amire most már az innenonnan előkerült, rejtegetett kutatás i anyagok is utalnak, hogy az az óriási mennyiségű méreganyag bizonybizony helyenként még a gilisztát is elvitte, tehát nemcsak azt a kórokozót, ami ellen használták. Tehát állítom, hogy Magyarországnak mindenképpen létkérdés volt, hogy ebben a dologban k itartsunk, és megérte. Nagyonnagyon nehéz helyzetbe kerültünk volna a vetőmagtermesztés oldalán, ha itt bármi ilyen próbálkozás sikeres. Elvileg ugyan lehetett volna nálunk termelni, erre
