Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 26. kedd (75. szám) - A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vi... - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
3656 A szakképzés, fel nőttképzés kérdésköréhez illesztetten azt látjuk, hogy gyakorlatilag kétfajta vonulat erősödik, Vinnai képviselőtársam is erről beszélt: az egyik a gyakorlatorientált képzés kérdésköre, a másik pedig a hiányszakmák képzésére való odafigyelés, kiterjesztés. Szeretném jelezni - nemcsak Vinnai képviselőtársamnak, hanem egyébként is , hogy helyesnek tartom személy szerint is, és azt hiszem, nem sokan vitatjuk a Parlament falai között azt, hogy a munkaerőpiacra kikerülők minél több nemcsak elméleti, hanem szakm ai tudással felvértezve kerülnek ki a munkaerőpiacra. De azért azt is hozzá kell tenni, és ez az általános vita kapcsán is meg a további viták kapcsán is kiderült, hogy a feltételrendszerét is kellene építeni annak, amit most itt, ezen törvény keretei közö tt elvárásként megfogalmazunk. Ugyanis nem attól lesz gyakorlatorientálttá téve a képzés mikéntje, hogy azt egy törvényben előírjuk, hanem attól, hogy vane olyan munkaerőpiaci környezet, amely ennek az elsajátításnak a lehetőségét biztosítja. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, ahhoz Magyarországon erős kkvszektor kellene hogy működjön. Tehát a mikro, kis- és középvállalkozások időről időre előrehaladva egyre erősebbek kellene hogy legyenek, márpedig az élet nem ezt támasztja alá, hanem azt, hogy az elmúlt öt e sztendőben hónapról hónapra, évről évre folyamatosan csökken ezeknek a vállalkozásoknak a száma, van olyan hónap, hogy ötezer kkvszektorba tartozó cég szűnik meg adott esetben. Tehát ez, azt gondolom, nem túl kecsegtető. A hiányszakmák képzését érintően, azt gondolom, helyes az az út, amely a mostani törvénytervezetben is megfogalmazásra kerül. Szeretném hozzátenni, hogy az önök háta mögött lévő ötéves kormányzást megelőző időszakban már a regionális képzési bizottságok keretei között ez a gyakorlat kialak ult, és hiányszakmák képzésében olyanfajta támogatási rendszerek működtek, amelyek érdemessé tették abból a megfontolásból is, hogy pénzhez, forráshoz juthatott hozzá egy jól tanuló ezeknek a hiányszakmáknak az elsajátítását végezni. Az nem baj, hogyha ez továbbmegy, csak arra szeretném a figyelmüket felhívni, hogy akképpen kellene erősíteni a későbbiekben a folyamatokat, hogy a térségi specifikumokat alapul véve és számon tartva. Ehhez viszont nem feltétlen módon centralizálni kellene, hanem sokkal inkább decentralizálni kellene, mint ahogy Legény Zsolt képviselőtársam erről szólt a kisebbségi vélemények keretei között. Tehát az országban meglévő nagymértékű, a kis országunkban, a 93 ezer négyzetkilométeres országunkban meglévő nagy különbségek kiegyenlítés ét szolgáló, nem centralizált és nem szakképzési centrumok olyan típusú életre hívását kellene megtenni, amelyek elgyengítenék azt a folyamatot, ami a különbségek kiegyenlítését szolgálná, hanem pont az ellenkezőjét kellene életre hívni. A másik dolog, ami a duális képzéshez kapcsolódik: a duális képzésnél az én értékítéletem szerint, még egyszer visszatérve, a gyakorlati képzés nagyon nagy fontossággal bír. De szeretném még egyszer megerősítő jelleggel aláhúzni: ennek csak akkor van létjogosultsága, hogyha a Magyarországon működő vállalkozások egyre nagyobb mértékben és hányadban vállalkoznak arra, hogy gyakorlati képzőhelyeket biztosítanak, hogy tanulószerződéseket kötnek. Tudom tíz évre visszamenve, a tanulószerződések száma folyamatosan, ha nem is nagymé rtékben, de emelkedő trendet mutat, de azt szeretném jelezni, hogy ma a létező magyar vállalkozásoknak a 2 százaléka sem biztosít gyakorlati képzőhelyet. (20.30) Az pedig igen nagy baj, ha ilyen értelemben beszűkül a gyakorlati képzőhelyek rendelkezésre ál lása, mert ez a valós szakmai tudás elsajátítását szorítja korlátok közé. A duális képzéshez illesztetten azt is szeretném elmondani, hogy két nem működő rendszer nem jobb, mint egy. Magyarul a KLIKre gondolok, amelyből most kiszakítanak mintegy 500 intéz ményt, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalhoz téve. Nem gondolom, hogy ezzel megoldják azt, amit az elmúlt esztendőkben elszúrtak a KLIK keretein keresztül. A vége felé azt szeretném általánosságban mondani a szak- és felnőttképzési törvényterv ezethez illesztetten, hogy az sem lenne baj, ha végiggondolnánk tudatosan azt, hogy a képzésnek mi jelöli ki az útját, milyen irányba kell hogy elmozduljanak a képzések. Csak a munkaerőpiac igényeihez kelle
