Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. május 13. szerda (73. szám) - Az ülésnap megnyitása - Egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - TELEKI LÁSZLÓ (MSZP):
3430 Például lebontja a gyednél a biztosítási részhez tartozó részt, amit nagyon fontosnak tartok, mert nagyon sok embert el fog érni azáltal, hogy nem másfél évig írja elő a biztosításhoz való kötelezettséget. A másik részről pedig azt látom, hogy nagyon sok esetben nem kapja meg a hátrányos helyzetű réteg azt a segítséget, amit meg kéne kapni, amit - mondom még egyszer, annak ellenére, hogy látok javulást ebben a törvénytervezetben - azért nem látok, mert az a közel 500 ezer gyermek, aki éhez ik, és az a közel 44,5 millió ember, aki a létminimum alatt van, azok, úgy látom, most is ki vannak szolgáltatva az egészségügyben, és teljes mértékben ki vannak szolgáltatva, és ez a törvény nem kezeli és nem rendezi azt a kérdést, hogy ezt a közel 4 mil lió 500 ezer embert hogy lehet elérni úgy, hogy folyamatosan, gyerekkorától egészen felnőttkoráig az egészségügy teljes ellátási spektrumát meg tudja kapni. Azért nem látom ezt, mert gondoljunk bele a gyakorlatba, és képzeljük magunkat a gyakorlat színteré re, akkor azt láthatjuk, hogy azok az összegek, amelyek megjelennek akár a gyednél, akár pedig a gyermekgondozási segélynél, valóban elég nagy összegnek minősülnek abból a szempontból, hogy a nullánál több. Viszont amikor a betegség felüti a fejét egy olya n családban, ahol egyik fél sem dolgozik, viszont van kettő vagy három gyermek, akkor azt gondolom, nagyon nehezen lehet azt elképzelni, hogy azokból az összegekből akár a gyógyszerellátás, akár pedig egyéb más ellátás terén - nem is beszélve a prevencióró l, a megelőzésről , abban a kérdésben előrelépés történne. Ezért a magam részéről fontosnak tartanám akkor, amikor az egészségügyről beszélünk, hogy azokat a dolgokat is említsük meg, amiket tegnap a tüntetésen hallhattunk, és jogos követelések voltak, am i nem ennek a törvénynek a tárgya, én nagyon jól tudom, de mindenképpen érinti: azoknak az orvosoknak, betegellátóknak, szakápolóknak a helyzetét hogyan kezeli, hogy ők még többet tudjanak tenni annak érdekében, hogy azok a hátrányos helyzetűek, akikről be szélek, olyan ellátást kapjanak, ami nagyon emberi. Azért tartom fontosnak ezt a részét, mert gondoljanak bele abba, ha bekerül valaki egy ellátórendszerbe, akkor ott az ellátást egyformán kell biztosítani, és azoknak az embereknek, akik ma nem érzik jól m agukat a munkahelyükön csak azért, mert a saját családjukat is veszélyben tudják, mert nem tudják a létfenntartást biztosítani, hogy tudják ellátni a munkájukat. Ezért azt gondolom, a kormányzat felelőssége az, hogy kezeli ezt a kérdést, és hogy próbálja m eg az egészségügyi dolgozókat - a szakápolótól egészen a szakorvosig bezárólag - úgy ellátni, úgy finanszírozni, hogy az valóban a munkájára tudjon figyelni. Mert akkor azt mondom, hogy az a hátrányos helyzet, amiről beszéltem, az a közel 4 és félmillió em ber valóban nyugodtabb tud lenni, mert nem minden esetben az fog dominálni, hogy éppen mennyi a segély összege vagy éppen mennyi a gyed összege, hanem biztos ellátást tud kapni. Ezért tehát a magam részéről azt tudom mondani, és azt látom, hogy ezeket a ké rdéseket szinkronba kell hozni, és össze kell hozni a többi ellátórendszerrel. Szabó Sándor képviselőtársam mondta, hogy az oktatás milyen fontos, és a szociális ágazat összekapcsolása. Én magam is még egy dologra felhívnám a figyelmet. Ha kormányzati prog ramról van szó, akkor összehangolt kormányzati programokat kellene látnunk, olyanokat, amelyek illeszkednek egymáshoz. Ebben az esetben nem nagyon látjuk azt, hogy illeszkedne egyik a másikhoz, azért, mert ha azt nézzük ma, hogy azok az országok költenek n agyon sokat egészségügyre, amelyek a prevencióra, a megelőzésre keveset költenek, akkor ez Magyarországra is így igaz. A kérdés az, hogy a foglalkoztatás területével mennyire tudja szinkronba hozni az egészségügy helyzetét a kormányzat, egy ország kormányz ata. Mert ha minél többen dolgoznak egy társadalomban, annál kevesebben járnak el az egészségügyi intézményekbe különböző ellátásokra, mert nincs annyira szükség rá. Viszont ebben a helyzetben azt látom, hogy a foglalkoztatást is meg kell említeni a szociá lis ellátás és az oktatás mellett, mert ez a két terület is még szűken és szorosan hozzátartozik ahhoz, hogy a társadalomban egy teljesen más attitűdöt éljenek meg az emberek, mint amit most megélnek, mert azt gondolom, hogy látják és érzik.
